Hedonista Hobbiblog

Könyvajánló: Eleonora Galasso: A mai Róma konyhája (2017)

Karakteres szakácskönyv, harsogó színekkel és változatos finomságokkal

2017. március 11. - FilmBaráth

eleonora_galasso.jpg

Apicius óta tudjuk, hogy a rómaiak igazi ínyencek voltak, az olasz konyha legendás, de vajon a mindenki által ismert klasszikusokat (tiramisu, pasta carbonara, pizza) hogyan készíti egy modern házitündér? Eleonora Galasso saját bevallása szerint ételtolmács, gasztronómiai újságíróként és bloggerként tevékenykedik, és most arra vállalkozott, hogy megmutatja nekünk, milyen ételek készülnek a mai Rómában. Nos, rendkívül finomak, igazi ínyenc szakácskönyvhöz van szerencsénk, amelyben rengeteg mennyei finomság vár arra, hogy kipróbáljuk, ínycsiklandozó fotók tömegével csábítanak a jobbnál jobb ételek, amelyek azonban nem a gyorsan elkészíthető kategóriába tartoznak (néhány kivétellel), mivel az olasz konyhaművészet nem olyan bonyolult, csak idő kell hozzá. Igazi dolce vita hangulatot áraszt ez a szakácskönyv, azonnal jókedvre derülünk tőle, miközben végigjárjuk Róma utcáit, megismerjük a mindennapok étkezési szokásait, és megfogadjuk, hogy egy kényelmes hétvégén elkészítjük a kedvenc receptjeinket ebből a különösen szép kivitelű, és tartalmas kiadványból.

Az olasz konyha nálunk is közkedvelt, rengeteg könyv található ebben a témakörben, azonban Eleonora Galasso sokkal többet kínál egy sima recepttárnál: át tudja adni az igazi római életérzést, olyan élményt tud nyújtani, mintha vele együtt sétálnánk Róma utcáin, és kóstolnánk végig a legtrendibb finomságokat. Dübörög az édes élet az oldalakon, egyik recept sem törekszik arra, hogy egészséges legyen (bár olyan is akad közöttük), itt kizárólag az ízek dominálnak, nem a hagyományos itáliai konyha szerelmeseinek szól ez a kiadvány, hanem az ínyenceknek, akik nem riadnak vissza egy újraértelmezett klasszikustól.

A szerző nem szívbajos, bátran hozzá mer nyúlni a tradicionális ételekhez, a saját ízléséhez igazítja a felmenőitől tanult recepteket. Az eredmény egy üde és izgalmas ételgyűjtemény, amelyből azt a következtetést lehet levonni, hogy a konyha igenis lehet a szenvedély és a kreativitás helyszíne, Eleonora mindenkit arra biztat, hogy csak alapnak tekintse az általa leírtakat, formálja a saját ízlésének megfelelőre a recepteket kedve szerint. Miközben elmerülünk az ízorgiában, megismerhetjük a rómaiak mindennapi étkezési ritumást is. A reggeli az Al Bar, itt békésen megfér egymással a granola és a mennyei kalács, majd a merende következik (az egyéb kategória, amiből mindig lehet nasizni napszaktól függetlenü), aztán ebédelünk egy kiadósat, hogy aztán belevesszünk az aperitivo (munka utáni étkezés) sokféleségébe, majd a vacsoraötletekbe, és még mindig nincs vége, jönnek az ünnepek és persze a sütik. És sajna lassan elérkezünk olasz ízkörútunk végére, még egy kis kamratöltögetés és éjféli rágcsák, és vége az amúgy meglepően vaskos könyvnek.

eleonora_galasso2.jpgArticsókahegyek várnak ránk, pasták ezerféle változatban (az én abszolút kedvencem a spagettiomlett), olyan izgalmas finomságok, mint pl. rizspudingtortácska (pontosan az, amiről a neve szól: rizsfőzés, tésztába nyomkodás, sütés, és ennyi, egyszerű, de nagyszerű), sütőtökös-almás puliszkatorta, csomagolt zöldségtortácska, stb, A tenger gyümölcsei és a halak engem teljesen hidegen hagynak, de a sütikkel bőségesen kárpótolva lettem, a csokoládé-, amaretti- és tutti frutti torta, a habcsók római módra narancsöntettel, és a zseniálisan minimalista fagylaltgyümölcsök (gyümit lefagaszt, vaníliafagyival megtölt), mindannyian felkerültek a kipróbálandó receptek listájára. Karakteres szakácskönyv, harsogó színekkel és változatos finomságokkal.

Jól szerkesztett darab, kár, hogy nincs minden recepthez kép, a leírások jól követhetőek, sikerült átadni a római életérzést, a receptek változatosak, azonban sok olyan hozzávaló található bennük, ami nálunk nem olyan könnyen beszerezhető, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. A legnagyobb erénye a könyvnek a sok fantasztikus kép az ételekről és a szerzőről, az egyetlen, ami nekem nem igazán tetszett, hogy picit olaszosan zajosra sikeredett a stílus, de ettől eltekintve egy átlagon felüli szakácskönyvhöz volt szerencsém, amely mind külsejében, mint tartalmában ki tud emelkedni az átlagból. Nem viharsebesen elkészíthető receptek tárháza, hanem igazi ínyenc ételeké, amelyekre rá kell szánni az időt, és a hozzávalók beszerzése sem olcsó mulatság, de annyira izgalmasak az ízkombinációk, hogy érdemes kísérletezni velük alkalomadtán.

9/10

A könyvet a Corvina Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

http://jusandcalzone.blog.hu/api/trackback/id/tr2212325555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.