Csodás, klasszikus máglyarakás recept a mai menü, fahéjas almával, és aranybarnára pirult tojásfehérje-habbal.... Egy-két kivétellel kevés olyan embert ismerek, aki nem rajong ezért a végtelenül egyszerű de pont ezért nagyszerű ételért, amely lehet akár főétel, de miniben elkészítve desszert is. A családi recept zsemlével készül, nagyanyáinknak még nem mindig telt kalácsra, de ugyan ilyen ízletes lesz kiflivel is. Kenyérrel még nem próbáltam, de gyanítom, az sem rontja el az élvezeti értéket - ennek ellenére ebben a receptben én kalácsot javaslok. (Mit ad isten, pont a héten sütöttem, nézzétek meg Insta-fiókunkban, hogy sikerült.)

Hozzávalók:

• 1 egész, sima foszlós kalács
• 4 db tojás
• 4 közepes méretű alma
• fahéj
• 20 dkg kristálycukor
• 6 dl tej
• vaj
• baracklekvár
• 10 dkg darált dió

Első lépésként hámozzuk meg az almát, magozzuk ki, és szeleteljük fel, majd tegyük egy tetszés szerinti lábosba. Tegyünk rá 7-10 dkg cukrot (az alma édességétől függően), egy pici vizet (kb. 0,5 dl), és ízlésnek megfelelő fahéjat. Nem kell tropára főzni, csak épp-hogy lágyítsunk az alma textúráján, de a ress-ségét megtartsa. Ha forrt egyet, már le is vehetjük.

Sárga-mártást készítünk, ami annyiban áll, hogy szétválasztjuk a tojásokat, a fehérjét félre tesszük, a sárgáját pedig 5 dkg cukorral és a tejjel kikeverjük - innen is kapja a nevét, hiszen szép sárga lesz. Ebbe mártogatjuk bele a felszeletelt kalácsot, és előre kivajazott tepsibe, szépen letesszük egymás mellé a szeleteket, hogy a lehető legkevesebb rést hagyjuk közöttük. Nyugodtan nyomkodjuk, szorongassuk, legózzunk, csak ne legyenek lyukak. :) Ha sikerült teljesen beteríteni a tepsi alját, szépen megkenjünk egy réteg lekvárral, de vigyázzunk, a túl sok lekvártól túl édes lesz, próbáljuk megtalálni az arany középutat. A lekvárra kerül rá a darált dió fele, amit a szépen elosztott, korábban elkészített almaréteg követ. Az almára szintén jön egy szint szeletelt, sárga-mártásban megforgatott kalács - ha a kalács elfogyott, és maradt mártás, nyugodt szívvel öntsük rá a már szintezett ételre, ettől kevesebb eséllyel fog kiszáradni - és én ilyenkor szoktam rajta úgy 20 percet sütni 180 fokon, légkeverésen.

Valaki a sütés előtt, én a sütési fázis után kenem meg a második réteg lekvárral és szórom meg a dióval, elkerülve, hogy esetleg ráégjen. Ha megtörtént a lekvár és a dió, a fehérjét kemény habbá verem, ha már jó, hozzáteszem a maradék cukrot, és fényesre, egyenletesre keverem. Ezt egy habkártya, spatula vagy fakanál segítségével a már elősütött máglya tetejére borítom, és elegyengetem - ezután díszíthetjük villával (hullámos csíkok), előre rovátkolt habkártyával (kis árkokat képezve), vagy csak szimplán kanállal "hullámokat" gerjesztve (ez látható egyébként a mellékelt képen). 

Ha sikerült, visszatesszük a sütőbe, és 10-15 percet sütünk rajta, ameddig csodálatos aranybarnára nem pirul. Sütés közben azonban ne nyitogassuk a sütőajtót, mert akkor nem emelkedik fel a hab. Amint kivettük, várjuk vele 5 percet, hadd szikkadjon, aztán felkockázzuk, és megpróbáljuk kivenni úgy, hogy ne essen szét... sok sikert, jó étvágyat! :)