Utálok futni. Tényleg. Középiskolás koromban annyira megutáltatták velem ez a sportot, hogy érettségi óta eszembe sem jutott gyakorolni, pedig amúgy nem vetem meg a mozgást. Most viszont komolyan elgondolkodtam azon, hogy lehet, hogy újra bele kellene vágni, mert Scott Jurek annyira inspirálóan vetette papírra az emlékeit, és olyan szenvedéllyel mesélt az életét meghatározó sportágról, hogy még az én kedvemet is sikerült meghoznia hozzá. Emberünk ultrafutó, mindent megnyert a műfajban, a semmiből jutott fel viharos sebességgel a csúcsra, és ott is maradt egészen a visszavonulásáig. Hihetetlen nehézségű terepeken tudott győzni, még a legendás tarahumara indiánokkal is futott, legyőzte a Halál Völgyét, és saját magát. Mindezen emberfeletti eredményeket úgy érte el, hogy vegán életmódot folytat, vagyis tisztán növényi étrenden él, nem fogyaszt húst, tojást és tejterméket. Rendkívüli ember, aki nagyon nehéz családi körülmények közül indult, óriási akaraterejének és kitartásának köszönheti a sikereit, ráadásul úgy, hogy eredetileg csak azért kezdett futni, hogy a síeléshez meglegyen a kondija. Ebben a könyvben összefoglalja nekünk az élettörténetét, praktikus tanácsokat ad a futáshoz, leírja kedvenc vegán receptjeit, döbbenetes őszinteséggel vall a mélypontjairól is, egy igazi bajnokot ismerhetünk meg, akitől nagyon sokat lehet tanulni nemcsak a sportról, hanem az életvezetésről is. Pátoszmentesen, abszolút emberi hangon osztja meg velünk a gondolatait ez a kiváló sportoló, olyan, mintha egy kávé mellett beszélgetne velünk. Remek könyv, nemcsak a futás szerelemeseinek ajánlom, hanem mindenkinek, nagyon fel tudja tölteni az olvasót energiával!
"Tedd a dolgod és kész!" - Scott Jurek édesapja mondta ezt gyerekkorában a fiának, aki később ennek a mondatnak a szellemében gyakorolta a hivatását, ami a futás lett, bár egyáltalán nem készült profi sportolónak. Édesanyja sclerosis multiplex-ben szenvedett, a család minden gondja az édesapára nehezedett, akinek nem nagyon maradt energiája a gyerekeire, ezért nem teltek felhőtlenül a gyerekévek. Aztán a fiú rátalált a futásra, amelyet egyre komolyabban vett, mindent megtett a sikerért, nagyon fiatalon nyerte meg az első komoly versenyét, hogy aztán az ultrafutás élő legendája legyen...
A futás nemcsak fizikai, hanem szellemi sport is. A futó egyedül van a gondolataival, kitisztítja az elméjét, a végsőkig feszegeti a határait, amikor már úgy érzi, nem bírja tovább, még tovább megy egy kicsit, így megtanulja legyőzni saját magát. Kőkemény szembenézés ez önmagunkkal, a futás technikája megtanulható, de a siker agyban dől el. Nemcsak egy versenyt nem lehet megnyerni úgy, hogy nem irányítjuk tudatosan a testünket és a lelkünket, a mindennapi kis életünkben is komoly sikereket érhetünk el, ha megtanuljuk kordában tartani a gondolatainkat, szemünk előtt tartjuk a célt, felépítjük az ahhoz vezető stratégiát, és nem a kifogásokat keressük, hanem a megoldást. Ezt persze eddig is tudtuk, de Scott Jurek olyan hatásosan és hitelesen tudatosítja bennünk ezeket a gondolatokat, hogy nem érezzük úgy, hogy a sokadik sikerreceptet kínáló könyvet olvassuk, hanem egy rendkívüli sportoló mutatja be nekünk a saját példáján át, hogyan hozhatunk ki mindent a lehetőségeinkből.
Scott Jureknek olyan közvetlen stílusa van, hogy egyetlen pillantra sem éreztem úgy, hogy nincs közöm az ő történetéhez, hiszen nagyon távol állok az ultrafutás világától, de nagyon kíváncsi voltam a klasszis sportoló gondolataira, akiben olyan mély alázat él a futás iránt, hogy sok győzelemmel a háta mögött sem derogált neki beállni iramfutónak vagy önkénteskedni egy - egy versenyen. Egy különleges világba nyerhetünk bepillantást a könyv segítségével, az ultrafutók igazi jó értelemben vett őrültek, akiknek általában teljesen hétköznapi foglalkozásuk van és hajlandóak elmenni a legvégsőkig, hogy legyőzzék a terepviszonyokat, az időjárási körülményeket, a versenytávot és legfőképpen saját magukat. Az is nagyon szimpatikus volt a számomra, hogy a szerző senkit sem akar rábeszélni a vegán életmódra, csupán azt mesél el nekünk, ő hogyan jutott el a növényi alapú táplálkozásig a McDonaldstól, ahol ifjabb éveiben törzsvendég volt. Azt is őszintén elmondja, hogy nagyon komoly kétségei voltak abban a tekintetben, hogy vegán életmód mellett tudja-e majd hozni az eredményeket a profi sport világában, de nem sajnálta az időt és az energiát arra, hogy kísérletezzen a növényi alapú étkezéssel, amely aztán életmóddá vált a számára.
Nem nagy szavak kellenek ahhoz, hogy meghozza a kedvet egy sportághoz valaki, hanem egyszerű, őszinte mondatok, amelyekből kiderül, hogy a szerző ugyanolyan ember, mint bárki más, aki megtalálta az élete értelmét a futásban, és igen, neki is ugyanúgy voltak mélypontjai a magánéletében és a versenyek során, mint akárkinek, de ő megacélozta a lelkét, és fel tudott állni a padlóról. Nem láttam versenyezni Scott Jureket, de egy végtelenül szimpatikus figura, aki emberfeletti dolgokat vitt véghez, mégsem szállt el saját magától, megmaradt embernek, egy igazi példakép, akinek nagyon inspiráló volt olvasni az élettörténetét. Be kell szereznem egy futócipőt...
10/10
A könyvet a Park Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
