Hedonista Hobbiblog

Jus & Calzone

Vérszagra gyűl az éji vad

2017. június 20. - FroG

Bár a Jus&Calzone alapvetően életmóddal foglalkozó oldalként fogant, sokszor elkerülhetetlen, hogy olyan témákkal is foglalkozzunk, amik ugyan nem feltétlenül ebben a kérdéskörbe tartoznak, de bizonyos szempontból tartoznak hozzá. A mai cikkem témája is ilyen, azonban a látszat ellenére nem a magyar fociba végtelen forrásként ömlő közpénzekről, meg a felesleges stadionépítésekről szeretnék beszélni, hanem arról, ahogyan a mai magyar szaksajtó megközelít egyes témákat, esetünkben a magyar válogatott andorrai totális kudarcát.

Az utóbbi években megszokhattuk, hogy a magyar foci válogatott eredményei elképesztő prioritást élveznek a többi itthoni sporthír fölött, a tavalyi EB-„siker” után például több száz cikk jelent meg a témában, látszólag minden médiafelület akart magának egy jó nagy szeletet a siker tortájából, ebből adódóan nem meglepő az sem, hogy a mostani andorrai fiaskó után is többnyire ez a téma uralta nem csak a szaksajtó hasábjait, de több, egyébként sporttal kevésbé foglalkozó portál oldalait is.andorra-magyarorszag-1-1024x577.jpg

A baj nem feltétlenül azzal van, hogy az újságírók megpróbálják átrágni magukat azon, ami a magyar focival az utóbbi években történt, mert mint ahogy már említettem, ez kifejezetten fontos az emberek számára (talán túlzottan fontos?), a probléma sokkal inkább az, hogy az átlag publicisztikák nem tudnak, és főleg nem akarnak túllépni a kudarcok bemutatásán, ebből pedig komoly tendencia kezd kialakulni.

Szerintem a legtöbbünknek elege van már abból, hogy századjára olvashatjuk a különböző cikkeket, amelyek a labdarúgó válogatott kudarcáról, vagy kudarcairól szólnak. Félreértés ne essék, én sem vitatom az elképesztő blamázst (a focihoz meg nem igazán értek), azzal van gondom, hogy a magyar szaksajtó a témában nem képes másra, csak az alapvető sablonok felsorolására, meg a nagyobbnál-nagyobb közhelyrengetegek puffogtatására. Ez egy bizonyos ponton túl nem csak fárasztó, de öngeneráló folyamatként káros is: az utóbbi pár évben feltűnő tendencia azt mutatja, hogy a hazai újságírás nem egy klasszikus tartalomgyártó rendszer, ami vitát generálna, csak rezonál a különböző eseményekre úgy, hogy az minél több olvasót vonzzon, azonban ne feltétlenül indítson el előremutató hullámokat.

Ez folyamat pedig annál a pontnál lesz igazán kínos, amikor a sajtó már egyáltalán nem képes ellátni a funkcióját, hanem csak rohan a téma meg az olvasói után. Az andorrai kudarccal szerintem pontosan ez a helyzet, az utóbbi szűk 2 hétben temérdek olyan cikk született a mérkőzésről, ami nem az előre mutatást, hanem a múltba révedő kesergést tűzte ki célul, megspékelve ezt egy jó adag politizálással is.

Persze ilyen szempontból a magyar foci egy elég komplex és szavatos témát szolgáltat, az ebben a világban történő események gyakorlatilag tökéletesen lefestik az itthoni politikai élet kereteit is, csak pont az ebből adódó sokoldalúság okán fájó az, hogy a hazai szaksajtó nem akar túllátni a stadionozáson. A nagybetűs itthoni szakma pedig követi az utóbbi években jól bevált sikerreceptet: lehetőleg a többség álláspontját szajkózzuk, nehogy véletlenül az emberek számára fájó legyen az önálló gondolkodás.breakingnews1.jpg

Ezek az elemek pedig igencsak ismerősek lehetnek az általános itthoni média hasábjairól. A közelmúlt tartalomgyártásának hangsúlya a minél üresebb, ám minél hangosabb gondolatok ordibálásán van, a jó értelemben vett vitakultúra pedig átcsapott egyszerű veszekedésbe, ahol a megszokott arcok mindig, mindenhol próbálnak nem kimaradni az aktuálisan felkapott témából, beleértve a mostani andorrai vereséget, vagy akár az utóbbi évek terrorcselekményeit. Gondoljunk bele, hány breaking feliratot olvashattunk a különböző hírportálok közösségi oldalán, „egyszerű” utcai összetűzések után, vagy hogy hány síró hozzátartozó képét sikerült beleszúrni a különböző cikkekbe ezekkel kapcsolatban.

Bár ez a szenzációhajhász jelenség távolinak tűnhet a sportsajtó szempontjából, a tendenciák szerintem sokkal inkább azt mutatják meg, hogy a szakújságírás is kezd felülni erre a kényelmesebb, gyorsabban száguldó, de sokkal károsabb vonatra. Ha belegondolunk, ez a jelenség azért igazán szomorú, mert tökéletes lenyomatot mutat a társadalomról is, elvégre a sajtó kereskedelmi oldala pont úgy működik, ahogyan azt a befogadó közeg megkívánja, egyébként ugye nem igazán tudna megélni az olvasóiból. Ami pedig így marad az nem más, mint a sorba beállás, az előre mutatás teljes hiánya, meg a múltbéli fájó pontok újra előcitálása azért, hogy tízezerrel több olvasó legyen. Megéri ez nekünk?

A bejegyzés trackback címe:

https://jusandcalzone.blog.hu/api/trackback/id/tr8012603671

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása