Hedonista Hobbiblog

Jus & Calzone

Kalandjárat IV./2 A megmentett észak

2017. október 26. - adamthesir

kalandjarat12.jpg

A bejegyzés eredetije még a lecco-i tóparton született, a végső pont a lezárásra, viszont már otthon került sor. Így kicsit letisztulva, friss szemmel folytathattam és fejezhettem be utazásom következő állomásáról  szóló bejegyzésem. Északi kalandozásom, ugyanis Bergamóba és környékén fejeztem be.

img_20161213_102140.jpg

Milanó után “átköltöztem” Bergamóba, mivel a járatom onnan indult és igazából a táj is szebb és a látnivaló is több, mint az előbb említett és a múlt héten mélységesen csalódást okozó város. Bár megtörténhet, hogy a helyes megfogalmazás nem a több, hanem inkább a másabb, de hogy miért az az alábbiakban kiderül.

Bergamóba össz-vissz három napot töltöttem el, persze ez magába foglalta a megérkezésem és a járatra való várakozásom is. Viszont ennek ellenére mindent sikerült megnézni, sőt nem csak Bergamóra jutott időm, hanem a közeli Leccóra is. Utóbbi városka a Comói-tó keleti ágának déli csücskénél található egy hegyekkel körülvett völgykatlanban. Ide reggel érkeztem és a köd még nem szállt fel teljesen, így egy hihetetlenül csodálatos látvány tárult elém. A mindent betakaró köd, felszállás közben csak fokozatosan engedte a városba való betekintést. A tóparton végig sétálva egy teljesen más ködbe burkolózó város képe tárult elém.

img_20161213_084031.jpg

Milanó után Bergamo, de különösképpen Lecco egy teljes felüdülés volt. Nagy örömmel és fura mód jó keddvel töltött el ez a teljesen más világ. Érezhető volt az olaszos hangulat és életérzés, viszont egy teljesen új oldala mutatkozott meg az egésznek. Talán az első és legszembetűnőbb dolog az az volt, hogy annak ellenére, hogy Olaszországban voltam, úgy éreztem magamat, mintha csak egy bajor vagy osztrák városkában lennék.

img_20161213_081407.jpg

Természetesen a félsziget északi részén ez nem meglepő és teljesen érthető. Viszont délről érkezve számomra ez nagyon is fura volt. A németes befolyás, ha lehet így fogalmazni, mindenhol jelen volt, építészetben, közlekedésben, az emberekben és még a nyelvben is. Szerencsére azért nem ment az olasz életforma kárára, csak úgy mond egy kicsit átformálta, lecsiszolta és megszervezte, ha lehet így fogalmazni. Bár ez a többnyire életminőségbeli részleges változás az országon belül teljesen normális, hisz észak Itália, mindig is egy „másvilág” volt, más uralkodókkal és más politikai helyzettel.

Bergamo utcáin vagy esetleg a Citta Alta vagy a Felsőváros falai között sétálva pedig még jobban ráerősített, hogy bizony hiába vagyok Olaszországban ez egy teljesen más környezet. A város magva a mai napig teljes pompájában megörződött középkori falak mögött található. Ráadásul még a városba vezető négy kapu is egészen napjainkig megmaradt sértetlen állapotában. A Piazza Vecchion álló főtéri Palazzo della Ragione gótikus városházaépülete, amely egyben Olaszország egyik legrégebbije, egy teljesen más élményt nyújtott, mint ahogyan azt megszoktam a déli építészetben.

img_20161213_130131.jpg

Végezetül, szerintem nyugodt szívvel elmondhatom, hogy Bergamo, de legfőképpen környéke, megmentette északi kalandjaim. Értelemszerűen nem szabad kihagyni Olaszország északi, hidegebb részét itáliai utazásunk során. Mindazonáltal én még mindig úgy vagyok vele, hogy dél valahogy közelebb áll a szívemhez, ezek után pedig egy kicsit még közelebb jött.

U.i.: érdekes majdnem egy év távlatából visszaolvasni ezeket a bejegyzéseket, mivel majd másfél év itt lét és tucatnyi meglátogatott város után, a véleményem még mindig nem változott.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jusandcalzone.blog.hu/api/trackback/id/tr6513016782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása