Hedonista Hobbiblog

Forradalom az étkezési irányzatokban – egy másik szemüvegen át

2017. november 14. - Foresta

mise-en-place-orana-south-australia.jpg Az elmúlt néhány évben hazánkban is forradalmát éljük a különböző, újabb és újabb, sokszor egyre szélsőségesebb étkezési irányzatoknak, melyek mind az egészségesebb életmód jegyében születtek. Ki ne emlékezne annak idején az Atkins-diéta vagy kalória számolós diéta robbanásokra… Mai napság a „mentes” és „mindenmentes” irányzatok állnak a fókuszban, az erről születő papíros és virtuális irodalom elképesztő mennyiségű és gyakorlatilag mindenfelől ömlik ránk.

Ez pedig sok emberből érdeklődést vált ki, ám legalább ennyiből ellenállást is.

Ráadásul „étkezési hívő” táborok, csoportok figyelhetők meg, akik rendre kommentháborúkban csapnak össze. Az összecsapások pedig, az én meglátásom szerint, többször alapulnak érzelmi, mint tudományos alapokon, vagy a kölcsönös elfogadáson.

Ezért is gondoltam úgy, hogy érdemes lenne ezt a témát egy másik nézőpontból megközelíteni. Így ez az írás nem arról fog szólni, hogy mi az én hitrendszerem a táplálkozásról, hogy ki tesz jót vagy rosszat, mi a megfelelő irány stb., hanem pusztán csak elmélkedünk arról, miért is kerültünk szerte a világon ebbe a nagy étkezési kalamajkába, merre tartunk, miért és legfőképpen: miért olyan nehéz megtalálni benne a helyünket.

Magamról annyit szeretnék megosztani, hogy nagyon sok irányzatot próbáltam (enni és főzni egyaránt) és az én kísérletezésemnek abszolút egészségügyi okai voltak. Nagyon komoly bélflóra pusztulási probléma nyomán kerültem dietetikus szakember kezelése alá, mert vannak olyan károsodásai a szervezetnek, ami gyógyszerrel nem orvosolható. Az alapvető élelmiszerek 70%-ára reagáltam intoleranciával a károsodás legszélsőségesebb pontján. A felépülési folyamat végén pedig mindössze két élelmi alapanyagra maradt meg az intoleranciám. A szervezet öngyógyító képessége csodálatos dolog.

Szóval sok mindent kipróbáltam, de ami ennél számomra fontosabb volt, hogy minden próbálkozásomat megelőzően feldolgoztam annyit, az elérhető, tudományos szakirodalomból, amennyi úgy éreztem, hogy kellett ahhoz, hogy kellő tájékozottsággal tudjak dönteni. Namármost. Itt jön az első buktatónk. Szerencsés helyzetben vagyok, mert sokat tanultam biológiát, élettant, anatómiát. Ez ad nekem annyi alapot, hogy gyorsabban tudom kirostálni azokat az információkat, amiket érzelemből és nem értelemből vetettek papírra. Igen ám, de már sok-sok év óta befejeződik a normál középiskolákban a biológia oktatása legkésőbb 16 éves korban. Így aztán igen nehéz dolga van a legtöbb embernek, aki „csak” szimplán szeretné megérteni a mögöttes élettani folyamatokat. Itt jön ugyanis a probléma fonákja: a rengeteg ránk zúduló információ, aminek az interneten fellelhető tárháza színes és óriási, de bizony rengeteg írás van, ami nélkülözi a tudományos alapokat. A helyzetet tovább rontja, hogy a közösségi média sok-sok véleményvezére sem feltétlenül a tudományos megalapozottság mértéke szerint osztja tovább ezeket az írásokat (hangsúlyozom, nem is gondolom, hogy ez elvárható lenne, hiszen ezért közösségi média és nem tudományos kutatócsoport). Azután itt van az ezeknél sokkal mélyebb probléma, miszerint, hogy a tudós- és orvostársadalom sem ért egyet – sokszor van olyan érzésünk, hogy az étkezési irányzatok tekintetiben végképp senki nincs senkivel… És ne feledkezzünk meg azokról a rendkívül nívós orvosi szaklapokban megjelent, igen megalapozottnak látszó szakmai írásokról sem, amelyeket sokak állítása szerint igenis befolyásolása alatt tart a gyógyszer- és élelmiszeripari lobbi.

Szóval úgy tűnik, ördögi körben járunk. Bármennyire is mélyre ássuk magunkat a témában, mégsem lehetünk benne biztosak, hogy mennyire is vagyunk jó nyomon. Úgy látom, így keveredtünk ebbe a kalamajkába.

different-diets5.jpgAmit én személy szerint teljesen biztosnak látok az az, hogy kell és érdemes foglalkozni a különböző táplálkozási irányzatokkal. Sajnos nem tudok hinni abban, hogy „hát mi is ezt ettük 70 évig, nekünk se lett bajunk, akkor mire ez a felhajtás”. Mert nem azt esszük, amit két száz éve, vagy száz éve, vagy húsz éve. Az élelmiszerek folyamatosan mutálódnak (tekintsünk el most attól a kérdéstől, hogy külső vagy belső indíttatásra, mert az egy önálló írás témája lehet), gyorsabban, mint ahogy az ember szervezete alkalmazkodni képes. A mutációk sebessége pedig évről évre gyorsul. Nem is beszélve az egyre újabb típusú növényvédő vegyszerekről, állati antibiotikumokról és így tovább.

Mit tehetünk mi mégis, személy szerint azért, hogy jól legyünk, jól táplálkozzunk?

Szerintem fontos felismernünk azt, hogy az elmúlt években megjelent „mentes” étkezési irányzatok nem divathóbortból születtek. Mindegyiknek volt és van oka. A kérdés sokkal inkább az, hogy mi a jó nekem? Van szükségem ezekre? Vagy nincs? Ha van rájuk szükségem, akkor valójában melyikre? Melyik mögött mi az igazság? Hogyan derítsem ki, mi a jó nekem? Nagyon fontos a mögöttes információk megszerzése: mit?, miért?, hogyan?, hogy lehetőleg ne kezdjünk önrombolásba. De a legfontosabb feltétlenül az, hogy mit mond az én testem? Mi a jó az én szervezetemnek? Úgy gondolom, hogy ha erre és csakis erre figyelünk - miután körbejártuk előtte a lehetséges következményeket is – akkor meghalljuk a testünk szavát. Hinnünk kell abban, hogy embertársaink is így tesznek és akkor talán kevesebb lenne a kommentháború, meg az egyedüliként létező igazságok csatája. Attól, hogy én valamit nem szeretek, vagy nem tudok vele azonosulni, jó lenne, ha nem mondanám azt a mellettem ülőnek, hogy ezt meg hogy bírod megenni? Ha nem tudom megállni, hogy kifejezzem, mennyire nem értem őt, akkor inkább megkérdezem, hogy elmeséled nekem, hogy szeretted meg ezt az ételt? És amikor elmeséli, akkor a világom ajtaja is nagyobbra tárul.

A „mentes” étkezési irányzatok felfedezése, megértése, megkóstolása rendkívül izgalmas és kalandos felfedezőút, és akiben van érdeklődés ezek iránt, vagy aki úgy érzi a teste más jellegű ételekre (is) vágyik, azoknak javaslom, hogy próbálják ki.


Néhány szó az íróról: Üdvözlök Minden Kedves Olvasót, aki a bejegyzésemet olvasta. Ez az első írásom a Jus & Calzone oldalán. Természetemnél fogva kíváncsi vagyok, olyan ember, akit hajt a világ megismerésének és megértésének vágya. Szeretek mindennek utánajárni és szeretem az egyes dolgokat minél több nézőpontból megvizsgálni. Remélem, hogy az ennek szellemében születő írásaimmal én is hozzá tudok majd járulni a blogon megjelenő írások nyújtotta élményhez :)

A bejegyzés trackback címe:

http://jusandcalzone.blog.hu/api/trackback/id/tr2913205887

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.