Hedonista Hobbiblog

Jus & Calzone

Énünk erdejében - Felelős vagyok

2017. december 05. - Foresta

269870_allati_hazugsagok.jpg

 

A mostani írás egy elég nehéz témát érint. Azért írom, hogy érint, mert csak a felszínét, a legeslegtetejét fogjuk megkapirgálni az egyéni felelősség óriási kérdésének.

Mai, modern világunkban, világnézetünkben, életmódunkban az egyéni felelősségvállalás kérdése, mint gigantikus jéghegy úszkál körülöttünk egész életünkben. Az egyéni felelősségünk olyan méretű és összetett téma, hogy ha látunk is belőle valamit, az is igazán csekély kis része a nagy egésznek, ezért is hasonlítom jéghegyhez. No meg azért, mert a nem látható részei azok, amelyek olyan ütközéseket okozhatnak az életünkben, akár a Titanic balszerencséje.

A legfőbb kérdés az, hogy mi az, amiért én magam vagyok felelős az életemben és a felelősségem felismerésének mértéke mennyiben járul hozzá az életminőségem javulásához?

 

Ez most így egyszerre valószínűleg elég furfangosan hangzik, de hadd bontsam ki a gondolatot. Mi az, amiért én vagyok felelős? Szerintem sokkal több minden, mint amit úgy általánosságban hajlamosak vagyunk magunkénak érezni, elfogadni elsőre. A mai bejegyzésem mondanivalóját egy nagyon profán, hétköznapi példával szeretném levezetni. Nézzük a párkapcsolatot. Nehéz elhinni, de az esetek többségében azt kapjuk vissza, amit mi adunk. Igen népszerű a szenvedő fél szerep, de csak az esetek elenyésző részében igaz. A másik nagyon gyakori eset a férfi – nő tipizálásból eredő problémák megjelenése, az ezek alapján történő eredendő ítélkezés, skatulyázás („minden férfi disznó”, „minden nő hisztis”, „a nők túl érzelmesek”, „a férfiak csak kihasználják a nőket” stb).

 

Akár a szenvedő fél szerepnél maradunk (szegény én dráma – erről hosszasan lehetne külön is írni), akár a férfi – női tipizálást vesszük alapul, és ezt az egészet nagyító alá tesszük, ha valóban meg akarjuk fejteni, könnyen rájöhetünk, hogy hárítás van mögötte. A hárítás pedig arról szól, hogy nem az én felelősségem, hanem a másik (vagy a világ, vagy a környezet stb., a lényeg, hogy valaki más) felelőssége. „A pasim minden este elmegy otthonról a haverjaival sörözni”. „A csajom inkább a barátnőivel vásárolgat, minthogy velem eljöjjön moziba”. De ebben az esetben nem kellene átgondolnom, vajon mi az én szerepem (értsd: mi az én felelősségem) abban, hogy a pasim sokkal szívesebben tölti az idejét a haverjaival, mint velem? Vajon mi az én szerepem (értsd: mi az én felelősségem?) abban, hogy a barátnőm számára vonzóbb időtöltés a vásárlás, mint a velem közös program? Ha fel mernénk magunknak tenni ilyen nyíltan ezeket a kérdéseket és a hajlandóság is megvan bennünk arra, hogy őszintén meg is válaszoljuk őket magunknak, pontosabban, hogy megpróbáljuk minden erőnkkel és őszinteségünkkel megtalálni rá a válaszokat, akkor kiderülhetne, hogy felelős vagyok azért, ami itt történik. Sőt arra is rájöhetek, hogyan és mi módon, végső soron pedig, ha teljesen merem magam szembesíteni ezekkel a kérdésekkel, akkor azt is felismerhetem, mit kellene nekem másként tennem ahhoz, hogy a dolgok jobban működjenek.

 

Nos. Ezen a ponton szoktak bekapcsolni az önvédelmi mechanizmusok, teljes erejükkel. „Mi az, hogy én itt azon elmélkedem, hogy nekem mit kéne másként csinálni, miközben ő vígan sörözik/vásárolgat stb. valahol??” „Ő miért nem foglalkozik ezzel?” „Miért csak én érzem úgy, hogy ez meg kell oldani?” És így tovább. Máris újabb hárítási spirálba kerülhetünk, tetézve azzal, hogy ismét közelítjük az áldozat szerepet.

 

Így azért elég nehéz, nem igaz? Ahhoz, hogy tudjunk szembesülni a saját hibáinkkal, ahhoz, hogy fel tudjuk vállalni a felelősségünket, akaraterő kell és kitartás. De ami legalább ilyen fontos, hogy nem szabad engednünk egónk örökös kérdésének, a „miért csak én…”, vagy „miért nekem…” kezdetűnek. (Gondoljunk csak egyik legrégebbi közmondásra: Más szemében a szálkát is meglátja, a sajátjában a gerendát sem). Ezek is olyan dolgok, amiket tudatosan kell gyakorolni, fejleszteni. Ez megéri, mert ha így teszünk, akkor ezzel is sokkal szélesebb perspektívából tudjuk szemlélni a világot és rengeteg nagyon klassz, aha-élményünk lehet általa. Határtalanul érdekes érzés, amikor hirtelen szembesülünk valamivel magunk kapcsán, amit addig nem tudtunk (akkor is, ha nem pont egy pozitív jellemvonásról van szó). Ezekre a felismerésekre nagyon érdemes nyitottnak tenni, mert sokat tudnak hozzáadni az önismeretünkhöz, illetve nagyban segítenek minket a komfort zónánk tágításában. Ezt ismét hosszasan lehetne taglalni, hogy hogyan és mi módon történik, de ezek a lépések, ezek a személyiségfejlődések mindig egy kiteljesedettebb, ön-azonosabb, jobb életminőség felé visznek.

 

Tehát mindenképpen javaslom az egyéni felelősségünk vizsgálatát, annak fejlesztését, hogy tudatosan keressük és felvállaljuk a felelősségünket a mindennapi életünkben és azok történéseiben.

 

Mi az, ami ebben a nehéz feladatban a segítségünkre tud lenni? Amiket leírtam, az nagyon rémisztően hangozhat. Felvállalni, kimondani, hogy az én felelősségem és így tovább. Ez a része nagyon nehéz. De nem kell ilyen nagy léptekben haladni. Amikor úgy döntök, hogy szépen lassan beépítem ezt a világnézetet, technikát az életembe és vizsgálni kezdem, hogy miért vagyok én a felelős, ez nem jelenti azt, hogy egyúttal ezt közzé is kell tennem ország-világ előtt. Csak kis lépésekben haladjunk. Elsőként az a legfontosabb, hogy magunk előtt ne legyenek titkaink. Magunkat szembesítsük a saját gondolatainkkal. Ha ez már megy, azzal már óriási lépést tettünk saját magunk felé. Később, ha már elég magabiztosak vagyunk, ha szeretnénk felvállalni ezt mások előtt is, ha van olyan helyzet, amikor ezt az új gondolkodási formánkat meg akarjuk osztani valakivel, és így tovább, akkor tegyük meg ezt.

petit-prince.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jusandcalzone.blog.hu/api/trackback/id/tr10013357045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása