Yotam Ottolenghi ételeit nem hétköznap készítjük, hanem azért, hogy megtanuljuk tőle, hogyan tudjuk az haute cuisine-t megvalósítani a saját kis konyhánkban, új ízeket, fűszereket és elkészítési módokat ismerhetünk meg a könyveiből, betekintést nyerhetünk a legmodernebb szakácsművészetbe, fejleszthetjük az ízlésünket. Ez a kötet kicsit kakukktojás a  szerző korábbi kiadványaihoz képest, ugyanis alapvetően nem konyhatündéreknek készült, hanem Ottolenghi híres londoni éttermének, a Nopi-nak a legnépszerűbb receptjeit tartalmazza, leegyszerűsített formában, hogy otthoni viszonyok között is elkészíthetőek legyenek. Ezek az ételek időigényesek, ünnepi alkalomra valók vagy a hosszú téli estéken érdemes nekiállni elkészíteni őket, nem kicsit bonyolultak, mégis célszerű legalább néhányat kipróbálni közülük, hiszen miközben olyan gyönyörű nevű finomságot készítünk el, mint pl. "perzsa szerelemrizs égetett vajas tzatzikivel", felfedezhetünk magunknak olyan hozzávalókat, mint a faeper, a borbolya, a szárított rózsaszirom, miközben szinte észrevétlenül sokat teszünk a saját minőségi étkezésünkért, az ízorgia a konyhaművészetünk fejlődését is elősegíti. Ez a könyv nem kezdő konyhatündéreknek íródott, hanem gyakorló ínyenceknek, akik tudják, hogy minőségi étterembe nem azért járunk alapvetően, hogy jól megtömjük a hasunkat, hanem azért, hogy a séf által létrehozott kompozíciókat az új ízekre nyitottan kóstoljuk meg. Nem azért kóstoljuk végig a menüt,  hogy kiposztoljuk a facebookra, milyen menők vagyunk, hogy megengedhetünk magunknak egy ilyen drága éttermet, hanem azért, hogy fejlesszük az ízlésünket. Nem, még én sem jártam a Nopiban, viszont sokat olvastam már róla, ezért kíváncsian vetettem magam bele a "háziasított" receptekbe. Nos, nem csalódtam, rengeteget tanultam a maláj konyháról, elmélyíthettem az ismereteimet a keleti konyhaművészetről, és ez a kettős ízhatás nem kioltotta, hanem kiegészítette egymást. Ígazi ínyenc szakácskönyv, ötcsillagos betekintés a Nopi boszorkánykonyhájába.

Ottolenghi 2011-ben nyitotta meg londoni Sohoban a Nopit, amelynek személyzetéhez tartozik Scully is, aki nagyon erős maláj gasztronómiai gyökerekkel rendelkezik, miközben Ausztráliában is komoly szakmai tapasztalatokra tett szert, az ő igencsak egzotikus ízvilága egyesült a Nopiban Ottolenghi izraeli konyhaművészetével. A könyvben a kettejük együttműködésével létrehozott étterem legkedveltebb ételeinek receptjeit adták közre, olyan formában, hogy otthoni körülmények között is neki merjünk fogni az elkészítésükhöz.

Egy picit hosszúra sikeredett, viszont nagyon érdekes bevezetőben Ottolenghi elmeséli nekünk, hogyan találkozott Scully-val, mennyire nem volt könnyű két ilyen erős egyéniségű séf stílusának összehangolása, és hogyan jutottak el odáig, hogy a Nopi megnyitásra kerüljön. Szerencsére olvasmányosan tárja elénk a tényeket, majd bele is vágunk a finomságokba, amelyek több, mint 300 oldalon keresztül sorjáznak előttünk. A könyv elején és végén pillanatképeket láthatunk a Nopiból, a receptek mellett pedig gyönyörű fotókon láthatjuk ezeket a különleges ízvilágú ételeket, amelyektől azonnal megjön a kedvünk az elkészítésükhöz, dacára annak, hogy még leegyszerűsítve is órákig eltarhat, amíg a család asztalára kerülnek. Mindegyik recept előtt található egy rövid leírás, amelyből megtudhatjuk, hogyan születtek ezek a fenséges étkek, illetve milyen változtatásokkal tudjuk leegyszerűsíteni, vagy éttermi minőségűvé alakítani a végeredményt. Továbbá megismerhetjük a különlegesebb fűszereket, vagy olyan meglepően egyszerűen elkészíthető "titkos hozzávalók" recepjtét, mint pl. az ázsiai mesterleves (amelyet ki lehet hagyni az életünkből, csak nem érdemes, ha tökélyre akarjuk fejleszteni az ízlelőbimbóinkat). Számomra ezek voltak a legjobb részek, mert tényleg nagyon sok újdonságot lehet tanulni a keleti fűszerekről és olyan hozzávalókat is fel lehet írni a gasztronómiai bakancslistára, mint pl. a pagodakarfiol, a nanami togarashi (ez egy összetett ízű japán fűszerkeverék), a cavolo nero (fekete fodros kel), vagy a mirin (japán rizsbor), és még sorolhatnám hosszan az egzotikus alapanyagokat, amelyeket az ismert hozzávalókkal keverve teljesen egyedi ízhatást érhetünk el.

Az előételek közül az én kedvencem a burrata volt vérnaranccsal, koriandermaggal és levendulaolajjal. a saláták közül a görögdinnye és feta saláta marinált olajbogyóval és pácolt citrommal, valamint a paradicsom vaszabis mascaponéval és fenyőmaggal (amelyet annak ellenére muszáj kipróbálnom, hogy nem nagyon kedvelem a csípős ízeket). A köretek közül a kardamomos-fűszeres rizs és az egészben sült zeller lett azonnal kedvenc. A halakat és a tenger gyümölcseit nem eszem meg, ezért ezt a részt csak végiglapoztam, de még így is felfigyeltem a banánlevélben sült morgóhalra ananászos - chilis samballalra. A húsok műfaján belül is felhívták a szerzők a figyelmemet olyan különlegességekre, mint a bárányfartő vagy a báránymirigy, de a sima csirkemellfilét is fel lehet dobni oly módon, hogy sült fokhagymával és tárkonyos kalácspudinggal tálaljuk, valamint a csirkés pastilla is erősen kipróbálós darab. De olyan egyszerűnek tűnő, mégis különleges ízhatású receptekkel is megismerkedhetünk, mint a sült malachasaalja tört sütőtökkel és almás-diós salsával, valamint a fűszeres sertéstarja földicseresznye - mártással.

A vega ételek közül nálam mindent vitt az ötfűszeres tofu párolt padlizsánnal és kardamomos passatával, valamint a sült kéksajttorta ecetes céklával és mézzel. A villásreggelik között még az alapvetően ínyenc recepetek közül is kitűnt a grillezett grépfrút csillagánizsos cukorral és bodzás joghurttal, valamint a fekete rizs magnóval és kókuszkrémmel. Számomra is meglepő módon nekem ez lett a kedvenc részem a könyvből, itt éreztem azt, hogy minden receptet ki akarok próbálni, még akkor is, ha ez rengeteg időbe és a drága hozzávalók miatt sok pénzbe is fog kerülni (a francia bundás kenyér narancsjoghurttal  és az édesburgonya-palacsinta joghurttal és datolyasziruppal a listám élére került), Nem túl sok desszert került beválogatásra, de a popcornfagylalt karamellizált kukoricával és fekete borssal szerelem volt első látásra. A végére bónuszként kapunk néhány koktélreceptet is, pl. ananászos-zsályás martint vagy régimódi chilis fino sherryt, valamint olyan ízesítők receptúrájával is megismerkedhetünk, mint pl. az ázsiai mesterleves, a dukkah vagy citromfüves currypaszta. Hatalmas élmény volt ebben a különleges ízvilágban kalandozni, nem véletlen, hogy Ottolenghi olyannyira divatban van mostanában az ínyenc szakácskönyvek gyűjtői között, valóban nagyon sokat lehet fejlődni a segítségével.

10/10

A könyvet a Gabo Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.