Banán? Ez így elsőre kicsit lehet, hogy kicsit meredeken hangzik. Már mitől lenne a banán alternatív alapanyag? Ebben az írásban a banánt a szokásostól eltérő kontextusában szeretném bemutatni, elsősorban, mint édesítőszert.
Pár szóban érdemes felvázolnom az előzményeket - hátha más is szembesült hasonló problémával. Soha életemben nem voltam édesszájú, sőt. Ahogy egyre idősebb lettem, megtanultam értékelni a házi- vagy kézműves süteményeket és kekszeket is, de csak nagyon kis mennyiségben és a szokásosnál kevésbé édesen. A terhességem 5. hónapjában ez gyökeresen megváltozott és sok olyan süteményt ismét megszerettem és megkívántam, amihez gyerekkorom óta nem nyúltam. Azonban majdnem egyidejűleg ezzel, sajnos csökkent glükóz toleranciát is megállapították: azaz diétával kezelhető terhességi diabéteszt.
A várandósság alatt eleve nem javallottak a mesterséges édesítőszerek. A diabétesz miatt pedig tiltólistás lett a cukor és a méz. Egyedül a természetes édesítőszerként címkézett édesítőszereket szabadott volna fogyasztani: eritritet, sztíviát, és nagyon ritkán xilitet (meg ezek változatait). A xilit volt az e közül a három közül, ami nagyon kis mértékkel szóba jöhetett, ennek ugyanis van szénhidrát tartalma, így tényleg minimális fért be a diétába. A sztívia és az eritrit nulla szénhidrátot tartalmaznak, tehát befértek volna a diétába. Az eritrittel nem is próbálkoztam, tudtam korábbi tapasztalataimból, hogy elviselhetetlennek érzem az ízét. Elkezdtem kísérletezni a sztíviával, de az eredmény ugyanaz lett. Bárhogy próbálkoztam, számomra ezek ehetetlenek maradtak. Normál esetben hagyom az egészet a csodába és nem eszem édességet, de várandósan, sóvárogva az édesség után... Kizárt volt, hogy megbékéljek a helyzettel.
Ekkor jött az ötlet. Hiszen a csokikrémet évek óta banánnal készítem, meg nyáron a kétperces házi fagyit és az amerikai palacsinta utánzatomat is, hát akkor miért ne lehetne belőle pl. túrótorta? Közben persze folyamatosan számolnom kellett, hiszen a banán szénhidrát tartalma igen magas - viszont még így is csak negyede a cukorénak. Ráadásul sokkal kíméletesebb a felszívódási sebessége. Így tehát szénhidrát diétába is illeszthető, bár arra ügyelni kell, hogy ne fogyasszuk délelőtt.
Szóval indult a kísérletezés. Az édesitőereje messze nem fogja elérni a cukorét, de ad valamennyi édes ízt. (Pontosabban a banán adja a legédesebb ízt az egyszerűen elérhető alternatívák közül. Persze van még hasonló édesitőerő pl. a karórépa - félékben, de a mellékízek miatt komplikáltabb lenne a felhasználás.) Továbbá, a banán remek állagot is ad. Az íze mindig benne lesz az ételben, még ha elég visszafogottan is, így akik nem szeretik a banánt, azoknak sajnos ez az alternatíva sem kedvez. Túrótortát, túrós palacsintát, csokoládétortát, a kosárka nevű süteményt, és kekszeket készítettem vele, mint cukorhelyettesítővel. Az almát is szokták ajánlani süteményekbe cukor helyett (pürésítve) - de nekem az a tapasztalatom, hogy almával problémás lehet az állag kérdése, ugyanis az alma inkább folyadékként fog viselkedni, ezért ügyesen kell kitalálni, hogy kezeljük a keletkező plusz nedvességet.
A banán viszont meglehetősen állag-tartó. Kivéve, ha rommá törjük. Azaz, a sütéshez ne tegyük smothie maker-be és lehetőleg ne daráljuk folyósra késes mixerben. Ez alól a banános krémek kivételek, krém, fagylalt, parfé készítésénél botmixerrel, késes aprítóval kell dolgoznunk. Egyéb esetekben elegendő villával, vagy krumplinyomóval összetörni a banánt. A banán hozzáadása nem csak az állagokat nem befolyásolja jelentősen, de a sütési időket sem. Itt is van kivétel: a kekszek. Ha egy keksz banánnal készül, akkor nem lehet ropogósra sütni. Szerintem legalábbis az képtelenség. Ezt el kell fogadnunk. Jogos kérdés, hogy akkor mitől keksz... Nos igen. Inkább aprósütivé fognak avanzsálni az alkotásaink - kis édes íz, cserébe a ropogósságért. A sütési időkről meg annyit, hogy a banán színe hő hatására nem változik. Ezért javaslom, hogy ha valamiben sok banán van, és a sütőben sütjük, akkor ne, vagy ne csak a színe alapján próbáljuk felmérni az alkotásunk készültségi fokát.
Akkor is jól jöhet a banán, ha valaki a felhasznált xilit mennyiségét szeretne csökkenteni: egy részét ki tudja vele váltani. További remek tulajdonsága, hogy fagyasztható, ez akkor is szuper hír, ha fagylaltot, egyszerű bonbont akarunk készíteni, de akkor is, ha arról van szó, hogy sikerült néhány kilónyi gyümölcsöt kedvező áron beszereznünk és tartósítani akarjuk.
Végezetül még annyit szeretnék elmondani erről a nagyszerű alapanyagról, hogy kiváló szolgálatot tehet azoknak is, akik tejallergiások - tehát nem tudják laktózmentes termékekkel sem kiküszöbölni tejes ételek problémáját - vagy akik vegán módon étkeznek. Ha már unjátok a növényi tejeket, tejszíneket, akkor jöhet a banán, mert csodálatosan krémszerű állagot adhatunk vele azoknak a desszerteknek, krémeknek, ahol egyébként tejszín, és/vagy tojás használata lenne szükséges.
Jó kísérletezést kívánok a vállalkozó szelleműeknek!
