Vendégszerzőnk, Fekete Zsófia írása:
A kreatív és életmódkönyvek (no és természetesen a szakácskönyvek, de az más tészta) sajátos kapcsolatot alakítanak ki olvasójukkal: nem engedik magukat egy szuszra olvasni, majd félretenni, helyette saját ritmust, vissza-visszatéréseket követelnek, újabb és újabb oldalukat megmutatva friss gondolatokat sugallnak, aktuális érdeklődésünktől függően igazodnak belső hangsúlyainkhoz. Az Inspiráció természetesen nekem ilyen könyv, nézegetem, itt-ott beleolvasok újra, „szemmel meditálok” általa.
Kollár Borbála és Kollár Franciska „rendhagyó életmódkalauza” nem a megszokott kreatív ötletgyűjtemény, amelyből szemezgethetünk, mit akarunk megvalósítani a saját életünkben. Sokkal inkább gyengéd terelgetés a mindenkiben meglévő szabadabb, játékos, kreatív, a szó legpozitívabb értelmében vett gyermeki én felé. Számomra rendkívül szimpatikus módon, személyes példákon keresztül mutatják be, hogyan teremthetünk békés, minket kifejező dolgok – és itt nem kell nagy dolgokra gondolni – segítségével olyan dekorációkat, kellemes kisugárzású tereket, amelyek inspirálni tudnak és feltöltődhetünk általuk a rohanó hétköznapokban is. A pozitív emlékek és a játékosság mellett nagy hangsúly van a természethez való visszatéréshez. Ez a kiapadhatatlan és folyton megújuló forrás, amitől a városi élet során leginkább eltávolodtunk. Tegye fel a kezét, aki emlékszik, mikor sétált utoljára egy nyugodt erdős ösvényen? Nekem sajnos fogalmam sincs, és mostanában pont azzal küzdök, hogy túl nagy a nyüzsgés bennem. Épp ezért az egyik mondat, ami megragadta a figyelmem a könyvben, ez volt: „A hatalmas információáradatban elvesznek az igazán fontos üzenetek. Kevesebb időnk van a látottak feldolgozására, ezért igazi kihívás elmélyülni valamiben, és koncentrálni a saját vágyainkra.” Ez a könyv nem kevesebbre vállalkozik, mint lecsendesíteni az elmét, megteremteni egy magunkra irányított elmélyült figyelmet. Az, hogy ez a nyugalom „csak” pihentet, vagy esetleg továbblendít minket nagyszerű kreatív folyamat felé, tőlünk, befogadóktól függ.
A könyv öt fő fejezet mentén tárja elénk inspiráló képeit és gondolatait: a négy évszakot követve haladunk témáról témára, színeket, a testvérek emlékeit felidézve, ezeket apró ötletekké formálva, amelyek példaként szolgálhatnak ahhoz, hogy saját hangulatainkból, ötleteinkből hogyan teremtsük meg azokat a tárgyakat magunk köré, amelyek használatával, vagy csak rájuk pillantva újra és újra megmerítkezzünk a jó érzésekben. Az évszakokkal körbeérve az ötödik fejezet a Család címet kapta, ami bennem egy nagyon bensőséges, szép gondolatmenetet indított el a különbözőségek egységéről és az összetartozásról, ugyanakkor szerintem fontos kiemelni, hogy az inspirációt vagy a kreatív energiákat nem csak tárgyakból, színekből, képekből nyerhetjük, hanem személyekből, a hozzájuk fűződő viszonyunkból, a velük megélt közös élményekből.
Muszáj szót ejtenem a könyv külalakjáról és kivitelezéséről is: egyszerűen csodálatos. A borítón található levél dekoráció kettős árnyalata és irizáló erezete már beindítja az ember fantáziáját. Bevallom nálam nem is gerinccel kifelé került fel a polcra, hanem borítóval kifelé, mint egy kép, mert ha ránézek már az jó érzéssel tölt el, megnyugtat. Belelapozva mintha egy emlékalbum, vagy egy scrapbook lenne: változatos betűtípussal, rajzokba hajló fotókkal, egész oldalas, végtelen nyugalmat árasztó tájképekkel, a leírt ötleteket ténylegesen megvalósító, alkotói folyamatok közben lencsevégre kapott Borival és Francival. Ez a személyesség adja a könyv egyediségét és nagyszerűségét, amely úgy ad valamit a szerzők belső élményeiből, hogy közben folyamatosan önmagunkra, saját élményeink megélésére és kifejezésére sarkall. Olvasgatás közben többször eszembe jutott az Amélie csodálatos élete című film, azok a részek, ahol a főhősnő felsorolja milyen apró dolgok teszik boldoggá (pl. belefúrni a kezét egy zsák lencsébe, kacsázni a tavon, vagy a moziban hátrafordulva meglesni az emberek arcát). Az Inspiráció természetesen abban segít, hogy Amélie-hez hasonlóan megfogalmazzuk saját örömeinket, megújulhassunk, friss élményeket kapjunk, saját kezünkkel alkossunk, ezzel is közelebb jutva saját magunkhoz, legbelsőbb valónkhoz.
A könyvet a Boook kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
