Hedonista Hobbiblog

Könyvajánló: Balogh Boglárka: Ezerarcú Föld (2018)

National Geographic de luxe ez a javából

2018. június 15. - FilmBaráth

ezerarcu_fold.jpg

A világ tele van csodával és mocsokkal, csak a hétköznapi kis küzdelmeink miatt nincs rá időnk és szemünk, hogy észrevegyük őket. Balogh Boglárka azonban most csokorba szedett nekünk néhány érdekes témát, melynek köszönhetően rányílhat a szemünk a Föld gyönyörű tájaira és a sírás fojtogatja a torkunkat, miközben olvassuk a fantasztikusan letaglózó kalandokról írt beszámolóit. A szerzőre a National Geographic – ban és a Nők Lapjában megjelent cikkei miatt figyeltem fel, különös érzékenységgel fordul az emberi lélek felé, miközben igazi világutazó és vérbeli újságíró, aki meglátja a hétköznapok csodáját még a legistenhátamögöttibb helyeken is. Ugyanakkor felhívja a figyelmet az olyan problémákra, mint pl. az albínók megcsonkítása és megölése Tanzániában, vagy az indiai becsületgyilkosságok. Miközben emberi drámákat és nem túlságosan ismert népcsoportokat mutat be nekünk, az állatok védelmére is nagy hangsúlyt fektet, olvashatunk arról, milyen az illegális állatkereskedelem Borneóban, milyen az élete azoknak az oroszlánoknak a Dél-afrikai Köztársaságban, akik trófeának születtek, illetve mennyi munkája van az önkénteseknek abban, hogy egy lamantint megtanítsanak arra, hogyan tud önállóan élni a szabadban. Varázslatos kaleidoszkópot kapunk az írónőtől, jó néhány olyan szegletébe tekinthetünk bele a világnak, ahová valószínűleg soha nem jutunk el fizikailag, és bár sokszor borzalmas dolgokról szerzünk tudomást, mégis szükség van ezekre az élményekre ahhoz, hogy a maga teljességében lássuk a Földet, ahol élnünk rendeltetett.

Ázsia, Afrika, Közép-Amerika, Európa – a szerző bejárta a Földet, és mindenhonnan magával hozott néhány olyan történetet, amelyet érdemes megismerni. A téma sokszínű a hétköznapi hősökön keresztül az indiai leprakolóniákon át az ugandaiak hegtetoválásáig, olyan dolgokról olvashatunk a könyvben, amelyekkel nem találkozunk a hétköznapi híradásokban, National Geographic de luxe ez a javából.

Tovább

Könyvajánló: Sudi Pigott: Dobd fel! - Palacsinták a világ minden tájáról (2018)

Összességében egy nagyon jó kis szakácskönyvről van szó, kár, hogy vannak benne szerkesztési hibák és következetlenségek

palacsintak.jpg

Baráth Zsuzsanna vagyok, palacsintafüggő. Ezen belül a kakaós változat a gyengém. Bárhol, bármikor képes vagyok magamba tömni ezt a finomságot, nincs az a fogyókúra, ami távol tudna tartana tőle. Az egész kiskoromban kezdődött, amikor a nagypapám a tatai telken olyan hévvel dobálta a palacsintákat az éhes kis unokái kedvéért, hogy a plafonon maradt a nyoma, majd aztán degeszre ettük magunkat belőle. Az évek során sokféle palacsintát volt alkalmam megkóstolni, és mindegyiket szerettem, de azért az igazi a papa-féle kakaós maradt. Édesszájú lévén elég sokáig tartott, amíg rávettem magam, hogy sós palacsintát is egyek, és sohasem kedveltem meg annyira, mint édesebb testvérét. de kíváncsi alkat lévén nem idegenkedem ettől a változattól sem, imádom a műfajt, ezért nyilván nem hagyhattam ki Sudi Pigott könyvét, aki egy érdekes ízkalandra hív bennünket a világ körül palacsintaügyben. Nem csalódtam a könyvben abból a szempontból, hogy sokféle palacsintát ismerhetünk meg belőle az olyan közismert finomságoktól kezdve, mint a franciák Crépes Suzette-je (hatalmas kedvencem!) az olyan különlegességekig, mint pl. a Jian bing, a kínaiak palacsintája. A fotók gyönyörűek, a leírások jól követhetőek, a kivitelezés korrekt, azonban egy kicsit zavaró, hogy kicsit össze-vissza érkeznek a receptek, ráfért volna egy erősebb kezű szerkesztés erre a könyvre, amelybe belecsúszott egy kis fordítási hiba, amelyet a kiadó kiválóan kezelt azzal, hogy a könyvben véletlenül benne maradt angol szöveg mellé belecsúsztatta külön lapon a magyar leírást is. Egy kellemetes olvasmány volt, amelyben sok-sok ötlet vár arra, hogy elkészítésre kerüljön, bár őszintén szólva a macerásabbaknak kizárólag különleges alkalommal állnék ki, de szerencsére többségben vannak az egyszerűen elkészíthető finomságok, amelyeket egyszerűen muszáj kipróbálni (szigorúan csak kánikulamentes napokon, mert a francnak van kedve a tűzhely előtt állva sütögetni a hegyomlásnyi mennyiségű palacsintákat, de úgyis esős nyárnak nézünk elébe, vagyis ez nem lesz kifogás arra, hogy kísérletezgessek majd).

Palacsintát készíteni nem nagy ügy (hozzávalókat összekever, kicsit pihentet, serpenyőt kiolajoz, tésztát beletesz, körbeforgat, megsüt, megfordít, megsüt, tányérra borít, ennyi), ezért nem véletlen, hogy a világ minden táján ismerik és készítik ezt a finomságot. A hozzávalók és az alapanyagok azonban alapjaiban térnek el egymástól, hiszen amíg a franciák pl. naranccsal készítik a Crépes Suzette-et (igen, tudom, hogy őt már említettem, de imádom, ezért nem lehet elégszer felhozni őfinomságát), miközben pl. Kolumbiában és Venezuelában feketebabbal töltik meg az ő kukoricadarás palacsintájukat. És ez csak egy kis ízelítő abból az ízorgiából, ami a könyvben vár ránk...

Tovább

Könyvajánló: Péterfy Gergely- Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése (2018)

Péterfyék leléptek egy hónapra Kínába, és írtak nekünk egy jó kis könyvet az ottani élményeikről

a_panda_olelese.jpg

Péterfyék leléptek egy hónapra Kínába, és  írtak nekünk egy jó kis könyvet az ottani élményeikről. A népszerű íróházaspár (akinek írásai közül nagy kedvencem Péterfy Gergelytől a Kitömött barbár, Péterfy-Novák Éva  Egyasszony című regénye pedig nagyon megrázott) külhoni kalandjaira a WMN online hasábjain figyeltem fel, ahová Éva remek cikkeket írt, ezért amikor megláttam, hogy könyv formátumban is megjelent az élménybeszámoló, nem volt kérdés, hogy muszáj elolvasnom. Mindig izgalmas, ha egy szépíró "könnyed" műfajban nyilvánul meg, hiszen egy irodalmár akkor is alkot, ha egy "egyszerű" útirajzzal ajándékozza meg olvasóit. Na kérem, ezzel nincs is probléma, hiszen Péterfy Gergely a leghétköznapibb turistatevékenységek során is el tud töprengeni irodalmi kérdéseken, és azt is figyelemmel kísérhetjük, milyen szakmai feladatok merülnek fel egy-egy ilyen írói "nyaralás" alkalmával (meglepően sok, mindennap írni kell valamit, vagyis ez az időszak csak félig szólt a pihenésről, volt munka is rendesen), de azért elég átfogó képet kapunk Kínáról, nagy örömöre túltengenek a gasztronómiai kalandok, az alkohol sem csak jelzésértékűen jelenik meg az oldalakon. Természetesen, mivel profi írókról van szó, nincsenek üresjáratok a könyvben, amikor kicsit leülne a hétköznapok leírása, mindig jön egy érdekes eszmefuttatás vagy városnézés. Péterfy Gergely filozófikus, tépelődő sorait kellőképpen ellensúlyozza Éva nőiesen csacsogós (de egyáltalán nem bulvár szintű!) stílusa, a házaspár kedvesen csipkedi egymást, miközben teljes mértékben érződik a könyvben a köztük lévő harmónia. Szépirodalmi igénnyel megírt szórakoztató útileírás, élmény volt elolvasni!

2017. november 8-án Péterfyék érzékeny búcsút vettek a családtól, majd elindultak Kínába, ahonnan december 8-án érkeztek haza. Meglepő, hogy mennyi minden belefért ebbe a nem túl hosszú négy hétbe, a pekingi "hétköznapokon" túl a kötelező turistalátványosságok (Kínai Nagy Fal, Tiltott Város, Sanghaj stb.) megtekintése, valamint shoppingolás, evés-ivás, és rengeteg kaland az újonnan szerzett barátokkal. Volt miről írni...

Tovább

Könyvajánló: Szatmári Ferenc: Nemfőzelék - hanem 35 saláta (2018)

Főzelékes Feri ezúttal a saláta műfaját értelmezte újra egy gyönyörűen fényképezett szakácskönyvben

nemfozelek.jpg

Főzelékes Feri neve gyorsan fogalom lett a gasztrománok körében, hiszen rendkívül izgalmas dolgokat alkotott egy unalmasnak tartott műfajban, és bebizonyította, hogy csak kreativitás kérdése, hogy isteni finom és egészséges fogások szülessenek, mivel emberünk zöldségmániában szenved és nem rest csodákat alkotni a leghétköznapibb hozzávalóból sem. Két nagy sikerű szakácskönyv után (természetesen mindkettő ott van a polcomon, és nyilván nagyon tetszettek, ha ezt a kötetet is kíváncsian vártam) új vizekre evezett a fiatalember, ezúttal a salátát értelmezte újra, pontosan 35 darab  "Feris" alkotás található ebben a gyönyörűen fényképezett szakácskönyvben. Őszintén szólva egyáltalán nem vagyok oda a salátákért, kizárólag azért adtam egy esélyt ennek a könyvnek, mert nagyon kedvelem Feri határtalan fantáziáját és közvetlen stílusát. Olyan rajongással tud írni az általa nagyon kedvelt zöldségekről, hogy még az én szkeptikus szívem is meg tud dobbanni ezek iránt a nem hétköznapi, ámde teljesen mindennapi alapanyagokból készült finomságok láttán. Nem olcsó kiadvány (3.990 Ft), de minőségi darab, ezért a rajongókon kívül  elsősorban alkalomra, ajándéknak ajánlom azoknak, akik egészséges életmódot folytatnak, vagy most kezdenek áttérni rá. Különösebb konyhaművészeti tudás nem szükségeltetik a receptekhez, némi nyitottság viszont igen, mert még az én sokat látott szemem is elkerekedett pl. az édesköményes-sárgarépás kuszkuszsaláta láttán. Nem teljesen vega szakácskönyvről van szó, mivel néhányban található kevés hús is, de annyira nem meghatározóak hozzávalóként, hogy nyugodtan el is lehet hagyni őket. Az egyetlen problémám nekem az volt ezzel a szokás szerint igényes kivitelű szakácskönyvvel kapcsolatban, hogy ömlesztve kerülnek az olvasó elé a receptek, de ennél több formai problémát nem tudok felróni neki, azon kívül, hogy beleférhetett volna még néhány ötlet, mert olvastam volna még, de majd legközelebb.

Ki gondolta volna, hogy a szőlő és a paradicsom együtt nagyon jól tud működni egy salátában? Vagy a mangó a brokkolival? A hajdináról és a sültkarifolról nem is beszélve. Az sem fordult volna meg a fejemben, hogy tarhonyából készítsek salit. Ha tudtam volna, hogy ez a műfaj ilyen érdekes és izgalmas is tud lenni, nem határolódtam volna el tőle eddig ilyen határozottan, az biztos!

Tovább

Könyvajánló: Bea Johnson: Zero Waste otthon - Kevesebb hulladék, egyszerűbb élet (2018)

Praktikus ötleteket kaphatunk a könyvből az otthonunk és életmódunk környezettudatos átalakítására

zero_waste.jpg

Egy klímaváltozás kellős közepén vagyunk, a természet erői háborognak, az időjárás egyre jobban megbolondul, mi pedig közben jól összeszemeteljük gyönyörű bolygónkat. Nem állítanám be magam harcos környezetvédőnek, csak kocazöld vagyok, de racionális közgazdászként már régen beláttam, hogy a tudatos hulladékcsökkentést az otthonunkban kell elkezdeni. Mi minden héten elvisszük a szelektív hulladékot az erre a célra szolgáló tárolókba, környezetbarát mosó-, tisztító- és tisztálkodó szereket használunk, a mosogatógép gyakran zakatol, én pedig kizárólag biokozmetikumokat használok (a hiperérzékeny bőröm miatt), vagyis szerintem egészen jól állunk magunkhoz képest abban az ügyben, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat. Nem voltam mindig ennyire tudatos, de egy betegség miatt teljesen újra kellett gondolnunk a háztartást, és bár nem volt könnyű az átállás, mára megszoktuk a változásokat, és közben lassan, de biztosan kezdünk egészségesebben étkezni és átgondoltabban vásárolni. Mivel világéletemben az arany középutat jártam, nem áll szándékomban túlzásba vinni a környezettudatosságot a háztartás megszervezése során, hiszen egy kényelmes otthonban szeretnénk élni, ahol mindenki jól érzi magát, nem pedig egy hiper-szuper trendi zöld lakásban, ami nem jelenti azt, hogy nem kísérem figyelemmel az ebben a témában megjelenő könyveket, ezért nagyon kíváncsian vágtam bele Bea Johnson, a Zero Waste irányzat híres képviselője gondolatainak megismerésébe. Habár kicsit elrettentő lett a feladatok sora, amit el kell(ene) végeznünk ahhoz, hogy otthonunk teljesen Zero Waste, azaz hulladékmentes legyen, szerencsére az írónő folyamatosan hangsúlyozza, hogy hosszú évek alatt értek el családjával arra a szintre, ahogyan most élnek, másrészt pedig - nagyon szimpatikus módon - többször tudatosítja, hogy ez csak egy gyakorlati iránymutatás, mindenki azt válassza ki belőle, amit gondol, és a saját tempójában haladjon háztartása átalakításában. Mert nem nagy szavak által halad előre a környezettudatosság eszméje, hanem kis változatásokkal a család mindennapi életében. Időnként nekem túlságosan amerikai volt a stílus (dacára annak, hogy a szerző francia születésű, de már nagyon régen Kaliforniában él férjével és két fiával), de összességében nagyon tetszett a praktikus tanácsokra alapozott leírás, amelyben a szerző meglepő őszinteséggel osztotta meg velünk csetlését-botlását a témakörben, de pont ettől lett hiteles ez a könyv, hiszen ebből az derül ki, hogy akárki képes arra, hogy szinte teljesen hulladékmentessé tegye az otthonát.

Bea Johnson férjével megvalósították az amerikai álmot, nagy ház, nagy autók, két gyerek, gondtalan élet, stb. Aztán egyszer csak azon kapták magukat, hogy mégsem érzik jól magukat a bőrükben, elkezdték tudatosabban szervezni a háztartásukat, míg végül kisebb házba költöztek, egy autójuk lett, évente nagyon kevés szemetet termelnek, mégis most érzik teljesnek az életüket. Vajon hogyan jutottak el ebbe a fázisba? Ezt a folyamatot követhetjük figyelemmel a könyvben, miközben praktikus tanácsok sorából válogathatunk, amelyekkel lassan, de biztosan mi is belevághatunk ebbe az izgalmas kalandba...

Tovább

Könyvajánló: Kohout Kaia & Kohout Dávid: Úz, a csodák csodája (2018)

Rendhagyó útkikönyv Új-Zélandról, amelyben nemcsak a gyönyörű tájat kísérhetjük figyelemmel, hanem egy ifjú pár közös életének kezdetét is

uz.jpg

Hányszor nézünk ki álmodozva az iroda ablakán, elképzelve, hol és hogyan élnénk, ha kiszabadulnánk végre a négy fal, valamint saját életünk korlátai közül? Hányszor fogadjuk meg, hogy most aztán jól felforgatjuk a hétköznapjainkat, magunk mögött hagyjuk a megszokásokat, itt hagyunk mindent és világ másik végén kezdünk új életet? Aztán persze minden marad a régiben, mert a kényelem és a megszokás nagy úr, azonban a könyv szerzői tényleg megcsinálták, amiről mi csak álmodozunk: felmondtak a munkahelyükön, elajándékozták a cicájukat, összepakolták a cuccaikat és az esküvő után leléptek egy egyéves nászútra Új-Zélandra. A tervek közben annyit változtak, hogy ma már kétlaki életet élnek, Új-Zélandon dolgoznak, de itthon is vettek egy kis házat, és időnként hazajönnek, miközben lendületesen építgetik a saját cégüket. Egy nagyon szimpatikus fiatal párt ismerhetünk meg ebben a könyvben, akik vették maguknak a bátorságot, és kiléptek az életükből, amelyben amúgy szép sikereket értek el, de úgy érezték, mégis hiányzik nekik a szabadság és szükségük van a lelki fejlődésre, ki kell tisztítaniuk magukból az európai életmód által rájuk telepedett stresszt. Itthagytak hát mindent, elmentek a világ másik végére, vettek egy autót és elindultak felfedezni Új - Zélandot, de ennél sokat többet találtak: önmagukat. Ők lepődtek meg a legjobban azon, hogy mennyi kreativitás szorult beléjük, felszabadítóan hatott rájuk a gyönyörű és vad vidék, de nem hallgatták el azt sem, hogy nem volt egyszerű az út, nekik is voltak mélypontjaik, de mára megtalálták a lelki békéjüket. Különleges útleírás ez a könyv, nemcsak Új-Zéland, Hawai és Ausztrália csodáit ismerhetjük meg, hanem a fiatal házaspár lelki érésébe is bepillantást nyerhetünk. Biztosan nem fogom követni a példájukat (én túl kényelmes vagyok ahhoz, hogy ekkorát fordítsak hirtelen az életemen), de nagyon inspiráló volt elolvasni ezt a nem hétköznapi történetet, megerősíti az olvasót abban, hogy érdemes kilépni a komfortzónából.

A fiatal pár már gondolkodott egy ideje azon, hogy felrúgja kényelmes, ámde unalmas budapesti életét, az új-zélandi út lehetősége azonban mégis olyan hirtelen jött, hogy talán végig sem tudták gondolni, mit tesznek, és már azon kapták magukat, hogy a repülőn ülnek. Mindez 2015-ben történt, és fogalmuk sem volt, milyen életre szóló kalandnak néznek elébe...

Tovább

Könyvajánló: Surdham Göb-Judith Göb: Vegán energiaitalok szuperélelmiszerekből (2018)

Inkább haladóknak való ez a szakácskönyv a különleges hozzávalók miatt

 vegan_enerigaitalok.jpg

Lassan tiszteletbeli vegán leszek, annyi szakácskönyvet olvasok a műfajban, de mit tegyek, ha a növényi alapú ételek finomak, egészségesek és nem hízlalnak, ezért nagyon kedvelem őket. És akkor még egyetlen szót sem ejtettem az igazi csodafegyverről: a smoothie-ról. Sokáig elég erős averzióim voltak ezekkel az italokkal kapcsolatban, aztán egyszer nagy nehezen rászántam magam, megkóstoltam egy spenótos valamit, ami iszonyúan rondán nézett ki, viszont nagyon finom volt, és rájöttem, hogy ez jó nekem. Ettől függetlenül túl keveset fogyasztok belőlük, de mivel az idei tél a betegségekről szólt nálam, melyek legfőbb oka a vitaminhiány volt,  és a probléma orvoslására gyógyszereket nem vagyok hajlandó szedni, az egészséges megoldásokat részesítem előnyben, ezért úgy döntöttem, kicsit jobban beleásom magam a témába, és beszereztem ezt a szépséges szakácskönyvet. Elég gyorsan kiderült, hogy egy-két lépcsőt kihagytam, ezek a receptek inkább haladóknak valók, de mivel növényi tejet lehet bioboltban is venni, nem kell otthon készíteni, az egyszerűsített receptekkel még egy hozzám hasonló smoothie-kezdő is elkezdhet kísérletezni. Igazából nem túl bonyolultak ezek az italok, össze kell vagdosni a gyümiket, hozzá kell adni ezt-azt, minden mehet a turmixba és már készen is van a finom energiabomba. Nekem még kicsit furcsa, ha olyan hozzávalókkal találkozom, mint pl. aloe vera, búzafű, lándzsás útifű vagy sarkantyúvirág, de lassan és óvatosan lehet adni nekik egy esélyt, az alapreceptekkel is nyugodtan be tudjuk vinni a szükséges vitaminmennyiséget. Habár nem minden alapanyagot sikerült megkedvelnem, de nagyon sok jó ötletet találtam ebben a gyönyörű kivitelű könyvben, amelyhez kell egy kis bátorság és nyitottság, de tapasztaltabb smoothie-hívők nyugodtan belevághatnak az ízes kalandokba, a kezdők pedig barátkozhatnak a műfajjal.

Avokádós-csokoládés shake, aloés  - uborkás smoothie korianderrel, borsmenta - limonádé, csokis-kávés melange. Ebből a kis ízelítőből is látszik, hogy mennyire sokszínű az energiaitalok világa, a kávéimádók ugyanúgy megtalálják a számításukat a műfajban, mint a limonádé-mániások, vagy a smoothie-hívők. Nem kell túlzásba vinni az egészségmániát, az sem jó, de azzal csak jót teszünk a szervezetünknek, ha időnként megajándékozzuk őt és ezzel magunkat ilyen finomságokkal.

Tovább

Egy jó ebéd az Artizánban

A pestieknek fogalmuk sincs, mekkora mázlisták, hogy minden sarkon bele tudnak botlani egy olyan helybe, ahol isteni finomakat lehet enni. Merthogy velem pontosan az történt, hogy totálisan véletlenül belebotlottam az Artizán Pékségbe, a Hold utcában, ahol a szakmai értekezleten vettem részt, és ebéd után egy kollégával sütivadászatra indultunk, és szó szerint benyitottunk az első ilyen profilúnak látszó üzlethelyiségbe, ahol döbbenten szembesültem a ténnyel, hogy most érkezett el egy régóta tervezett gasztrokaland ideje a már régen kinézett kézműves pékségben. Akkor csak egy kis sütire volt idő (mindenkinek csak ajánlani tudom az almatortát, mesés, tényleg), na és persze egy kevés péksüti (kakaós csiga, gyümölcsös fonat) beszerzéséhez, de megfogadtuk, ha legközelebb jövünk, kipróbáljuk az ebédmenüt is. Most érkezett el a pillanat, miután lezavartuk az aktuális értekezletet, célirányosan elindultunk az Artizán felé, és néhány méteres séta után ismerősként üdvözöltük a bejáratot:

aritzan.jpg

Az ebédmenüt nem kellett keresgetni a facebookon, ott virított öles betűkkel a bejáratnál:

artizan2.jpg

Két kollégával érkeztem a tett helyszínére, és mindhárman ugyanabba a párosításba szerettünk bele, és miután helyet foglaltunk galérián át is adtuk magunkat a kulináris élvezeteknek. Kókusztejes karfiolleves került a tányérunkra avokádós fussellini zöld dresszinggel:

aritzan3.jpg

Kevésnek tűnt az adag, ezért úgy terveztük, hogy még lesétálunk később sütiért, de kiderült, hogy rendkívül laktató finomságokhoz volt szerencsénk, egyetlen falat sem fért utána már belénk, így a nassolás a következő alkalomra maradt. Voltak kétségeim, mert nem vagyok egy nagy karfiolfan, de viharsebesen meg lettem győzve, hogy eddig tévedésben éltem, a karfiolleves igenis nagyon finom tud lenni, az ízek gazdag textúráját meg sem tudtam különböztetni, olyan gyorsan kikanalaztam a tányérból. Kovászos kenyeret haraptunk hozzá, amelyet össze sem lehet hasonlítani egy élesztőssel, annyival omlósabb és könnyebb a tésztája. Ezután következett a zöldséges tésztasaláta, amelyben mennyei íztáncot járt az avokádó a kaliforniai paprikával, a petrezselyemmel és megannyi más lélekmelengető hozzávalóval. Ezen nincs mit ragozni, isteni volt a menü, és nem is volt túlságosan drága (1.250 Ft). Mindehhez járt a kedves mosoly, a gyors és szakszerű kiszolgálás, valamint egy pohár víz is.

Sütire ugyan már nem maradt hasi kapacitás, azonban ez nem akadályozott meg benne, hogy jól feltankoljak finomságokból otthoni felhasználásra: kakaós csiga, gyümölcs fonat, valamint félbarna bagett és kardamomos kalács is került a képzeletbeli bevásárlókosárba:

artizan4.jpg

artizan5.jpg 

artizan6.jpg

 

Jól éreztük magunkat, finomakat ettünk, sok mindent ki kell még próbálnunk, jövünk még!

Könyvajánló: Csigó Zita: Csomagolj ebédet! (2018)

a szokásos magas színvonalat hozta a kiadvány, amely telis-teli van egészséges és kreatív finomságokkal és olyan fantasztikus fotókkal, hogy szívem szerint azonnal nekilátnék szép sorban elkészíteni őket

 csigo_zita.jpg

Ebédidő az irodában: a kollégák előveszik a hűtőből az otthonról hozott / ételfutártól rendelt finomságokat, és már indulhat is a zsibongós étkezés, hiszen ilyenkor van idő napközben egy jót beszélgetni nem munkaügyekről. Én ebből szépen ki szoktam maradni, melynek legfőbb oka, hogy saját magamnak nem főzök, inkább elsétálok a kb. 5 percre lévő étterembe és szépen kényelmesen megebédelek, majd jöhet az elmaradhatatlan capuccino. Vagyis elvileg nem én lennék ennek a szokás szerint gyönyörű kivitelű szakácskönyvnek a célcsoportja, de Csigó Zita neve nekem elegendő garancia volt a minőségre, és természetesen nem csalódtam, a szokásos magas színvonalat hozta a kiadvány, amely telis-teli van egészséges és kreatív finomságokkal és olyan fantasztikus fotókkal, hogy szívem szerint azonnal nekilátnék szép sorban elkészíteni őket. Na nem ebédre (tényleg nem főzök hétköznap saját magamnak, egy főre minek), hanem hétvégén, és nem szép kis dobozkákba pakolom őfincsiségüket, hanem egyenesen a pocimba, mert esélytelen, hogy ne fogyjon el azonnal. Körtés – camembertes quiche? Zakuszkás táska? Nyári tekercs teriyaki tofuval és mogyorószósszal? Jöhet? És nem, nem bonyolult elkészíteni őket, bár az alapanyagok beszerzése kicsit macerás (ha van biobolt a közelben, nem probléma, de hipermarketekben is megoldható), és kell ahhoz egy kis nyitottság, hogy belevágjunk ezeknek a lássuk be, a megszokottól nem kicsit eltérő falatkák/ebédek elkészítésébe, de ezektől a szép fotóktól és a jól szerkesztett receptektől biztosan megjön a kedvünk a kísérletezéshez. Ez a szakácskönyv nem teljesen vega, hiszen található benne néhány húsos recept is, de mivel a szerző szokásához híven az egészséges ételeket helyezte előtérbe, nyugodtan beszerezhetik a húsmentes étkezést folytatók is, sőt, több vegán finomság is található benne (abszolút kedvenc részemről: vegán bolognai tészta). Egyetlen problémám volt ezzel a könyvvel: picikét eklektikusra sikeredett, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.

Vöröslencse-szendvics citromos csirkepástétommal és grill padlizsánnal, lecsós empenada, és ami azonnal belelopta magát az ínyenc szívembe:  kukoricaleves popcornnal. Csak pár példa arra, milyen finomságokkal lehet feldobni a déli étkezésünket, ha szabadjára merjük engedni a fantáziánkat és nem ijedünk meg a különlegesebb hozzávalóktól, de meg fogunk lepődni azon is, hogy milyen ízorgiát hozhatunk ki teljesen hétköznapi alapanyagokból is, miközben nem töltjük a fél napunkat a konyhában.

Tovább

Könyvajánló: Abigail James: Szeresd a bőröd! (2018)

Olvasmányos formában és fantasztikus képekkel győzi meg az olvasóit a szerző arról, hogy ne a botoxtól várja a megoldást a bőrproblémáira, hanem saját magától

szeresd_a_borod.jpg

Fiatalon az ember lánya sok mindennel foglalkozik, csak a bőrével nem. Vígan napozik, tolja a bulit hajnalig, eszik, ami éppen eszébe jut és meg sem kottyan neki. Aztán telnek az évek és egyszer csak azon kapja magát, hogy döbbenten nézi az egyre szaporodó ráncait a tükörben és kénytelen szembenézni azzal, hogy innentől kezdve vége a jó világnak, oda kell figyelnie magára, különben idő előtt fog megöregedni. Tudom, mert én is így jártam, bár szerencsére jó géneket örököltem, soha életemben nem ittam, nem dohányoztam, mindig sportoltam, és bár az a bizonyos negyedik X (amit májusban fogok túllépni 2 évvel) egyáltalán nem viselt meg lelkileg, sokkal fiatalabbnak nézek ki a saját koromnál, (és 20-nak érzem magam), azért nekem is megvolt ez a „hűha” élmény. Mert hiába van az ember lánya testi-lelki értelemben csúcsformában, azok a fránya évek nem hazudnak, és akárki akármit mond, iszonyú sokk az első finomabb ránc megjelenése az addig tükörsima arcbőrön. Életem első 39 évét végigrohantam és melóztam, aztán jött egy munkahelyi kirúgás, ami után úgy döntöttem, ideje rendbe tenni a dolgaimat. A következő két év nagyon kemény volt, de alapjaiban változtattam meg az életem, nyugisabb munkahely, jóval kevesebb stressz, egészséges életmód, az eredmény pedig az lett, hogy sokkal jobban érzem magam most a bőrömben, mint valaha. Messze még az út vége, de azt már tudom, hogy jó ösvényen indultam el, a változás pedig a bőrömön is látszik, sokkal ragyogóbb, mint régen. Persze odafigyelek arra, hogy milyen bőrápoló készítményeket használok a hiperérzékeny bőrömre (kizárólag biokozmetikumokat és rendszeresen járok kozmetikushoz bőrradírra), de alapvetően nem ezen múlik a dolog, hanem azon, hogy sokat tettem azért a testi-lelki egyensúlyért, amelyet a bőröm tükröz. Abigail James könyve is pontosan erről szól: a bőrápolás nem csak a bőrünk kenegetését jelenti, hanem összefügg mindennel az étkezésen keresztül a stresszkezelésig. Olvasmányos formában és fantasztikus képekkel győzi meg az olvasóit a szerző arról, hogy ne a botoxtól várja a megoldást a bőrproblémáira, hanem saját magától, az időt nem lehet megállítani, de meg lehet öregedni méltósággal is.

Engem már az előszóval meggyőzött Abigail, ugyanis nem azt ígérte, hogy ő aztán most megmondja a tutit arra vonatkozóan, hogyan nézhetsz ki 20 évesnek túl az ötödik X-en, hanem nagyon őszintén és kedvesen leírta, hogy milyen vargabetűkkel kötött ki a bőrápolásnál, mint szakmánál, és azt is, hogy a ragyogó bőrnek rengeteg összetevője van, sok olyan is, amelyről nem is gondoltuk volna.

Tovább