Hedonista Hobbiblog

Énünk erdejében - Az anyává válás tabuja

2018. január 18. - Foresta

any-woman-can-be-a-mother.jpgElső kisbabám nemrégiben jött a világra. Nagyon érdekes dolgokat tapasztaltam meg és azt gondoltam, helye van ebben a sorozatban. Hasznos lehet azoknak, akik még babavállalás előtt vannak, kíváncsi lennék mi a véleményük azoknak, akiknek már vannak gyermekük. Illetve ha férfi olvassa – talán segít, hogy kicsit a női, anyai fejbe lásson.

A várandósság számomra egy csodálatos utazás volt. Nem szenvedtem semmilyen kellemetlen testi tünettől. Voltak ugyan nálam is egészségügyi komplikációk, de ezek kezelését, meg a sok orvosi kontrollt úgy igyekeztem felfogni, mint a lehető legjobb dologhoz vezető utat. Mindent egybe véve nagyon szerettem várandós lenni és sokszor találtam mulattatónak a helyzeteket, amibe az ember ebben az állapotban óhatatlanul belecsöppen. A szülés pedig alapvetően egy jó élmény volt számomra. Tudom, hogy sajnos csak a nők kisebb része részeltetik ebben a szerencsében.

Természetesen maga a szülés egy fizikailag nehéz és megterhelő folyamat, mint ahogyan a szülés előtt a megváltozott testi adottságok kezelése, az esetleges egészségügyi komplikációk megélése is az. Aztán a szülést követően a szoptatás beindítása, a kialvatlanság okozta megterhelés és így tovább mind nagyon kemény megpróbáltatás lehet a szülő, szülők számára. Ezek azonban az élet természetes velejárói, meg aztán el is múlnak idővel és én nem is erről szeretnék ma írni. Hanem egy olyan témáról, amiről azt veszem észre, hogy bizony igencsak tabunak számít. Még az anyák körében is!

Tovább

Heti recept: Mákos krémes

Krémes nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Mivel úgyis mindenki bespájzolt mákból karácsonyra a bejglihez, jöjjön ezúttal egy olyan recept, amellyel el lehet használni a megmaradt készleteket. Nem egyperces darab, de rá lehet szánni némi időt a pacsmagolásra. A recept innen.

Tovább

Könyvajánló: Török Eszter: 100% egészség, 0% cukor! (2017)

Hozta az előző könyv szintjét ez a darab is

torok_eszter.jpg

Amikor Török Eszter előző könyvét (Viszlát cukor és fehér liszt) megvettem, még nem tudhattam, hogy apukám magas cukra miatt radikálisan át kell alakítani a család étkezését, ezért anno csak átlapoztam, és felraktam a könyvespolcra, azóta is ott porosodik valahol. Azonban megjegyeztem a szerző nevét, és most, hogy száműztük a cukrot és a fehérlisztet a kamrából, és igyekszünk minél egészségesebben élni, nyilván az ilyen témájú kiadványokat gyűjtöm elsősorban, ezért amikor megtudtam, hogy megjelent a második Török Eszter-könyv, késlekedés nélkül beszereztem. Nem csalódtam, hozta a korábbi kiadvány szintjét ez a darab is, nagyon sok finom étel receptje található benne, gyönyörű fotókkal (Csigó Zita neve garancia a minőségre, ha ő fényképez egy könyvet, akkor biztosan megjön a kedvünk a kísérletezéshez, annyira ínycsiklandozó lesz a külleme). Mivel a szerző dietetikus, pontosan tudja, hogy milyen étkezési problémákra milyen megoldások léteznek, azonban mindenkinek saját magának kell kialakítania az étrendjét, ez a könyv csak ötleteket tartalmaz az egészséges(ebb) életmódhoz, abból kapunk ízelítőt, hogy milyen változatosan táplálkozhatunk, ha úgy döntünk, hogy szakítunk a korábban megszokott étkezésünkkel. Ez a könyv elsősorban inzulinrezisztencia, PCOS és cukorbetegség esetén ajánlott, azonban bárki találhat benne izgalmas és könnyen elkészíthető recepteket, ha nincsenek egészségi problémái, pusztán jobban oda akar figyelni arra, hogy milyen ételeket fogyaszt. A leírások jól követhetőek, minden ételhez tartozik egy rövid, de személyes hangvételű kis bevezető is, egyáltalán nem hivatalos a hangnem, dacára annak, hogy egy táplálkozási szakember írta a könyvet.

Az egészséges étkezés egyáltalán nem arról szól, hogy mindent azonnal meg kell változtatnunk, elég ha egy-két alapanyagot lecserélünk, és máris sokat tettünk azért, hogy a korábbinál ésszerűbben étkezzünk. Kell egy kis idő, amíg megszokjuk az új ízeket, de csak elsőre furcsa, hogy a bakonyi szeletet a szokásos galuska helyett pl. árpagyönggyel fogyasztjuk. Akkor sincs tragédia, ha nem ízlik ez a változat, kísérletezzük ki magunknak, hogy milyen egészségesebb körettel esik jobban nekünk egy régi kedvenc, nem kell szenvednünk, csak azért, mert életmódot váltunk.

Tovább

Heti recept: Chili con carne

chili-con-carne-grundrezept_featured.jpgBiztos vagyok benne, hogy sokak kedvence a "chilis bab", és még többen készítik boltban kapható por alapú készítményből. Ők valószínűleg nem tudják, hogy a por és az eredeti verzió között olyan ordító különbség van, amire nem hogy a "szakács", de még a fogyasztó-közönség is garantáltan felkapja a fejét. Mégsem nevezhető azonban bonyolultnak, inkább izgalmasnak (már ha szeretjük a fűszerek tömkelegét). 

 

 

 

Tovább

Utazás

A tőlem megszokott kalandjárat helyett, most egy hosszabb kihagyás után egy személyesebb bejegyzéssel jelentkezem. Ennek ellenére témájában és központi mondanivalójával szorosan kapcsolódik a bloghoz és annak szellemiségéhez.

Mivel már pár napja 2018-t írunk, úgy illik, hogy összegezzük az hátunk mögött álló évet és felkészülünk a következőre. Ha pedig az elmúlt évem össze kellene foglalnom egy szóban, akkor mindenképp az utazás szót használnám. Ez az egyszerű, de mégis sokatmondó szavacska írja le legjobban az elmúló félben lévő esztendőm. Egy rendkívül tartalmas és egyértelműen szerteágazó útban, amilyenben még soha életemben nem volt részem.

UISP 2017-2018

Tovább

Könyvajánló: Szabó Edit: Gyengébb?Nem! (2017)

Érdekes interjúkötet sikeres szőlész és borász hölgyekkel

szabo_edit.jpg

Antialkoholista vagyok, és annak ellenére, hogy egy borlovag apukával élek egy háztartásban, kizárólag sütési-főzési célzattal szoktam fosztogatni a spájzban hegyekben álló nedűt, vagyis nem mondanám, hogy túlságosan lekötne a borászat témaköre. Mivel azonban elég gyakran olvasgatok gasztronómai témájú újságokat és cikkeket, feltűnt, hogy az utóbbi időben egyre több sikert aratnak az ágazatban a hölgyek, amely azelőtt kizárólag a férfiak terepe volt. Abszolút városi lány vagyok, a borászathoz annyi közöm volt, hogy gyerekkoromban időnként előfordultam tarjáni nagybátyám kis pincéjében és az etyeki pikniken rácsodálkoztam arra, hogy milyen sokszínű a környék borvilága. Nagymamámék háztáji kis szőlőjében nagyon régen néha segítettem levagdosni a fürtöket, de különösebben nem ragadott magával ez a világ, azonban szeretek kilépni a komfortzónámból és nagyon kíváncsi voltam arra, hogy miért tették fel az életüket a hölgyek a borra, amikor ez egy fizikailag és lelkileg is nagyon megerőltető szakma. Szabó Edit érdekes interjúkötetéből 26 nő történetét ismerhetjük meg, akik nagyon különböző utat jártak be, amíg eljutottak addig, hogy pincészeteket irányítanak, új borokat álmodnak meg, visznek piacra és tesznek meg mindent azért, hogy folyamatosan fejlődjön a birtok, kiteljesednek a szakmájukban és a magánéletük is rendben menjen. Több generáció képviselteti magát a könyvben, az általuk irányított birtok mérete is teljesen különböző, azonban mindannyian szenvedélyesen szeretik a munkájukat és kőkeményen megdolgoztak a sikereikért, hiszen egy nőnek tízszer annyit kellett bizonyítania, mint egy férfinak, hogy elismerjék a szakmai tudását ebben az alapvetően nagyon macsó világban. A beszélgetésekből (amelyben semmi bulváros felhang nincs, a szakmai fejlődésen van a hangsúly, a magánéletről csak annyi szó esik, amennyit az interjúaalany fontosnak talál elmondani) kirajzolódik az ember is a szőlőtőke mögött, az interjúk végén pedig két receptet is találhatunk, természetesen az adott pincészet borának ajánlójával, amelyek olyannyira zamatosra sikeredtek, hogy még én is teljesen belefeledkeztem a leírásokba.

Berecz Stephanie Franciaroszágból érkezett Tarcalra, Susann Hanauer Stuttgart közeléből Pécsdevecserre, Debreczeni Mónika férje tragkus halála után vette át a Vyvlan Pincészetet, Bodó Judit a Felvidékről jutott el a Tokaji borvidékre. Csak néhány példa arra, hogy milyen messziről indultak a hölgyek és milyen zegzugos és kanyargós úton jutottak el addig a helyig, ahol megtalálták saját magukat, a szakmai és magánéleti boldogságukat...

Tovább

Heti recept: Spenótos penne csirkével, aszalt paradicsommal

014ps.jpgÍgy év végén muszáj olyan ételeket készíteni, amik gyorsan megvannak és persze finomak is, mert időt kell hagyni a pihenésre is. A legegyszerűbb dolgunk a tésztaételekkel van, így én most egy ide passzoló recepttel készültem, ami készülhet akár egy lábasban is, ha egy kicsit ráérősebbek vagyunk. A spenótot lehet, hogy nem szokták sokan az aszalt paradicsommal összemixelni - itt az idő, hogy kipróbálják!

 

 

 

 

Tovább

Könyvajánló: Yotam Ottolenghi - Ramael Scully: Nopi szakácskönyv (2017)

Ígazi ínyenc szakácskönyv, ötcsillagos betekintés a Nopi boszorkánykonyhájába

yotam_ottolenghi.jpg

Yotam Ottolenghi ételeit nem hétköznap készítjük, hanem azért, hogy megtanuljuk tőle, hogyan tudjuk az haute cuisine-t megvalósítani a saját kis konyhánkban, új ízeket, fűszereket és elkészítési módokat ismerhetünk meg a könyveiből, betekintést nyerhetünk a legmodernebb szakácsművészetbe, fejleszthetjük az ízlésünket. Ez a kötet kicsit kakukktojás a  szerző korábbi kiadványaihoz képest, ugyanis alapvetően nem konyhatündéreknek készült, hanem Ottolenghi híres londoni éttermének, a Nopi-nak a legnépszerűbb receptjeit tartalmazza, leegyszerűsített formában, hogy otthoni viszonyok között is elkészíthetőek legyenek. Ezek az ételek időigényesek, ünnepi alkalomra valók vagy a hosszú téli estéken érdemes nekiállni elkészíteni őket, nem kicsit bonyolultak, mégis célszerű legalább néhányat kipróbálni közülük, hiszen miközben olyan gyönyörű nevű finomságot készítünk el, mint pl. "perzsa szerelemrizs égetett vajas tzatzikivel", felfedezhetünk magunknak olyan hozzávalókat, mint a faeper, a borbolya, a szárított rózsaszirom, miközben szinte észrevétlenül sokat teszünk a saját minőségi étkezésünkért, az ízorgia a konyhaművészetünk fejlődését is elősegíti. Ez a könyv nem kezdő konyhatündéreknek íródott, hanem gyakorló ínyenceknek, akik tudják, hogy minőségi étterembe nem azért járunk alapvetően, hogy jól megtömjük a hasunkat, hanem azért, hogy a séf által létrehozott kompozíciókat az új ízekre nyitottan kóstoljuk meg. Nem azért kóstoljuk végig a menüt,  hogy kiposztoljuk a facebookra, milyen menők vagyunk, hogy megengedhetünk magunknak egy ilyen drága éttermet, hanem azért, hogy fejlesszük az ízlésünket. Nem, még én sem jártam a Nopiban, viszont sokat olvastam már róla, ezért kíváncsian vetettem magam bele a "háziasított" receptekbe. Nos, nem csalódtam, rengeteget tanultam a maláj konyháról, elmélyíthettem az ismereteimet a keleti konyhaművészetről, és ez a kettős ízhatás nem kioltotta, hanem kiegészítette egymást. Ígazi ínyenc szakácskönyv, ötcsillagos betekintés a Nopi boszorkánykonyhájába.

Ottolenghi 2011-ben nyitotta meg londoni Sohoban a Nopit, amelynek személyzetéhez tartozik Scully is, aki nagyon erős maláj gasztronómiai gyökerekkel rendelkezik, miközben Ausztráliában is komoly szakmai tapasztalatokra tett szert, az ő igencsak egzotikus ízvilága egyesült a Nopiban Ottolenghi izraeli konyhaművészetével. A könyvben a kettejük együttműködésével létrehozott étterem legkedveltebb ételeinek receptjeit adták közre, olyan formában, hogy otthoni körülmények között is neki merjünk fogni az elkészítésükhöz.

Tovább

Könyvajánló: Márk Szonja: Édes ajándékok (2017)

Hozta a szokásos Szonja-minőséget ez a gyönyörű kivitelű szakácskönyv, amelyben sok kis apróság várja, hogy elkészítsük őket a családnak

szonja.jpg

Lejárjuk a lábunkat az arany-, ezüst és ki tudja milyen vasárnapokon a plázákban, sík idegen keresgéljük „az” ajándékot, amelynek láttán elsírja magát a boldogságtól az, aki kapja. Eszméletlen összeget és időt pazarlunk el ezen tevékenység közben, pedig van az ajándékozásnak van egy másik, jóval stresszmentesebb módja is. Igaz, nem olyan látványos, mint a csili-vili valami, amit az utolsó nagy hajrában megveszünk, viszont valószínűleg sokkal jobban fog örülni akinek adod, mivel az ünnepnek pont az lenne a lényege, hogy valami apróságot ajándékozunk annak, akit szeretünk, a gesztus a fontos, az, hogy gondoltál rá, nem pedig az összeg, amit ráfordítottál. Az ehető ajándékokról van szó, amelyeket nem is olyan nehéz elkészíteni, mint gondolnád, és Márk Szonja (aki ugyanolyan háziasszony, mint bárki más, mégis sokéves kemény munkával eljutott odáig, hogy saját cukrászdája legyen) könyvében nagyon sok jó ötletet találhatsz, ha belevágsz a projektbe. A 2018-as első fogadalmam az, hogy most már tényleg szakítok magamnak időt arra, hogy eljussak Szonja cukrászdájába, az Édesembe, amelyet nagyon dicsérnek a vendégek, és egy újabb bizonyíték arra, hogy az álmok azért vannak, hogy valóra váltsák őket, hiszen újságíróból lett előbb sikeres blogger a tulajdonosa, majd vett egy nagy levegőt, és megnyitotta a saját sütimennyországát.  De addig is, amíg eljutok oda, immár a harmadik szakácskönyvét lapozom végig Szonjának, és még mindig el tudok ámulni azon, hogy 1. mennyire ad a külsőre a kiadó, 2. a szerző egyszerűen nem tud kifogyni az ötletekből. Semmi extrára nem kell gondolni, nem kell hosszú órákat a konyhában töltenünk ahhoz, hogy elkészítsük ezeket az ínycsiklandozó finomságokat, mégis mindegyikben van egy kis csavar, amely mégis különlegessé teszi őket. Hozta a szokásos Szonja-minőséget ez a gyönyörű kivitelű szakácskönyv, amelyben sok kis apróság várja, hogy elkészítsük őket a családnak.

A karamell isteni, de kinek van kedve nekiállni pepecselni vele, amikor olyan nehezen lehet eltávolítani a maradékot az edény aljáról. A megoldás pofonegyszerű, vizet öntesz az edénybe, felforralod, és így szépen lejön róla minden, ami nem oda való gyárilag. Természetesen a recepteken van a hangsúly a könyvben, de ezek az egyszerű, de nagyszerű praktikák is segítenek abban, hogy bátrabban veselkedjünk neki pl. egy sóskaramell-bonbonnak.

Tovább

Heti recept: Bloody Mary csirkecsíkok

5-23-14-44.jpgEbben az ételben bizony minden megvan, ami egy jó Bloody Maryhez kell, de talán így ételként kicsit elfogadhatóbbá válnak az összetevők és az ízek, mint koktél formájában (bevallom, még sosem ittam, és idegenkedem is tőle). Némi hússal feltuningolva pedig igazán ínycsiklandóvá válik... :) Na meg nem árt az újítás, így hát nosza, vágjunk bele!

 

 

 

 

 

Tovább