Az amcsiknak van konyhaművészetük? Tényleg? Jól titkolják. A gyorskaja és az elhízott emberek országa (csak a filmekben láthatóak a tökéletes testű nők/férfiak, a szomorú igazság az, hogy az átlag amerikai egészségtelenül étkezik, és túlsúlyos) vajon kínálhat olyan recepteket, ami érdekelhet egy hozzám hasonló ínyencet? Nőiesen bevallom, hogy Dacota, azaz Nemes Nóra volt az egyetlen ok, amiért adtam egy esélyt ennek a szakácskönyvnek, és nem bántam meg. A szerző a Nosalty-ról lehet ismerős, ott osztja meg jobbnál jobb receptjeit Dacota néven (jómagam is elkészítettem belőlük többet, és mindegyik nagyon finom lett), úgy alakult az élete, hogy Amerikában élt néhány évet, és vérbeli gasztroblogger lévén megosztotta velünk, hogyan készíti az ottani kedvenc ételeit. Meglepően sokszínű a paletta, igen, a hamburger és minden más, mindenki által ismert tökéletesen egészségtelen gyorskaja házi receptje is megtalálható a könyvben (a többségüket meglepően egyszerű összedobni), de azért akadnak igazi csemegék is a leírások között. Jól szerkesztett, szépen fotózott könyv, amelyből átfogó képet kapunk az amerikai gasztronómiáról, és sok ötletet találhatunk benne arra az esetre, ha barátainkat vendégül akarjuk látni. Ez nem egy egészséges ételeket tartalmazó szakácskönyv, mondhatnám igazi kalóriabombák sorakoznak az oldalakon, de néha bűnözni is kell nem igaz?

Egy édes bundáskenyérrel nyitunk, ami megfelel minden sztereotípiának, amit tipikus amcsi kajáról gondolunk: édes, elég durva ízkombinációkat alkalmaz (banán, gyömbér, fahéj, ilyenek), minden, csak nem fogyókúrás. Aztán jön a meglepi: a következő recept egy teljesen egészséges zabkása málnával. Ez a felosztás a továbbiakban is megmarad: egy tartalmas ételt általában egy jóval könnyedebb követ, így mindenki megtalálja a saját ízlésének megfelelőt. Még vegán recept is található a könyvben, de ne áltassuk magunkat: a legtöbbször már attól hízunk néhány kilót, ha megnézzük a fotókat és a hozzávalókat.

A receptek jól tematizáltak, a reggeli, az ebéd, a vacsora, a "happy hour", az ünnepek és  a szabadtéri sütögetések köré csoportosulnak. Igazán nagy meglepetést nem tartogatnak a leírások, hiszen a sajtos makaróni, a hamburger, a különféle szendvicsek, és persze a legendás piték és a sajttorta nem maradhatott ki a finomságok közül, azonban egy karfiolsteak-en vagy egy Benedict tojáson felhúzhatjuk egy kicsit szemöldökünket, mert elsőre nem ezek az ételek ugranak be az amerikai konyháról. A sokféleség a legfeltűnöbb, a tex-mex  finomságokon kívül akad itt sült rizs és spagetti húsgombóccal és megannyi, alapvetően más nemzetek konyhájából ismerős étek. De a nagy amerikai klasszikusok sem maradtak ki, a hálaadásnapi pulykasült az elmaradhatatatlan kukoricakenyérrel és vörösáfonya-mártással alaprecept, ahogyan az áfonyás pite vagy a Sloppy Joe (darált húsos, paradicsomos, fűszeres zsemle). Bátrabbak megpróbálkozhatnak a csokis-pillecukros kekssszel (ami pontosan annyira édes, mint amilyennek hangzik), én részemről maradok az almás piténél.

Ne várjunk olyan kifinomult gasztrocsodákat, mint a francia vagy az olasz konyhától, Amerikában az egyszerűség a jelszó, és nem igazán jellemző az egészségtudatos táplálkozás, ami nem jelenti azt, hogy aki akar, az ne tudjon odafigyelni az étrendjére. A Buffalo csirkeszárnyak békésen megférnek a tőkehalpogácsával, a kólás sertéstarja az édeskrumplis rakottassal, a Pulled Pork a töltött gombafejekkel. A leveseken át a húsételeken keresztül a sütikig széles a választék, mindenki kedve szerint válogathat az előtte sorjázó receptekből.

A leírások jól követhetőek, nincsenek elírások és szerkesztési hibák a könyvben, a fényképek ínycsiklandozóak, és minden recept előtt egy személyes hangvételű történet is olvasható bevezetésként. Egy profin összerakott szakácskönyv, amely meghozza a kedvet ahhoz, hogy az amerikai konyhában kalandozzunk, és rácsodálkozhatunk általa, hogy valójában milyen sokszínű is a korábban egyhangúnak hitt amerikai gasztronómia.

8/10

A könyvet a Corvina Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.