Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné élete egyáltalán nem volt olyan habos-babos, romantikus leányregény, ahogyan azt a Romy Schneider főszereplésével készült filmek alapján gondoljuk. Ahogyan az az idealizált kép is eléggé távol áll a realitástól, amit Sisi máig tartó kultusza megőrzött az utókornak. Valójában Európa legszebb asszonya nem sokáig volt boldog, nem véletlenül menekült el, amikor tehette a bécsi Burgból, amely gúzsba kötötte a szabadságvágyát. Érzékeny és tehetséges asszony volt, akinek az volt a legnagyobb tragédiája, hogy az osztrák császár feleségeként nem futhatta be azt a pályát, ami elégedettséggel tölhette volna el, egy másik korban kiváló író, politikus vagy olimpiai bajnok sportoló lehetett volna, ő azonban rossz évszázadba született, rossz férfihoz ment hozzá, így egy életre rab maradt, hiszen Ausztria császárnéja nem válhatott el, maradt a mélabú és a különcség, amelyet férje és kora egyaránt elnézett neki.
Wittelsbach Erzsébet-nek boldog és szabad gyermekkor jutott Possenhofenben, a családi kastélyban, édesapja, a nem kicsit különc Miksa herceg (aki nagyon szeretett citerán játszani, imádta a természetet, hatalmas könyvtára volt, szeretetett olvasni és kiváló lovas volt) és édesanyja, Ludovika (aki egyáltalán nem élt boldog házasságban férjével, nem illettek egymáshoz, ezért gyerekeire pazarolta minden szeretetét), valamint számos testvére körében. Aztán jött Ferenc József, aki azzal lepte meg édesanyját, Zsófia főhercegnőt, hogy nem az általa kiszemelt Helénét akarja feleségül venni, hanem a húgát, a 16 éves Sisit. A korban szokatlan szerelemi házasság megköttetett. azonban a tündérmese viharsebesen rémálomá vált a tapasztalatlan fiatal lány számára...
Ahogyan mondani szokták, Zsófia volt az egyetlen férfi a Habsburgok között, aki lemondott saját koronájáról azért, hogy a fia, Ferenc József lehessen a császár, mivel tudta, hogy a férje alkalmatlan az uralkodásra. Szigorú asszony volt, aki pontosan tudta, hogyan irányítsa a fiát és így a birodalmat is, ezért még örült is, hogy egy bájos fiatal lány lett a menye, akivel úgy gondolta, hogy nem lesz sok gondja, de azért a rend kedvéért sok levélben jelezte Ferenc Józsefnek, hogy mivel nem Sisit szánták császárnőnek, a taníttatása is lazább volt, a Habsburg-udvarban dívó spanyol etikettet abszolút nem ismerte, a nyelvekkel és a történelemmel is gondjai, hiányosságai voltak.Tévedett. Erzsébet sokáig szenvedett anyósa elnyomásától, de aztán idővel fellázadt, rájött, hogy szépségével és határozottságával igenis hatást tud gyakorolni a férjére az anyjával szemben, akit mindennél jobban tisztelt, már csak azért is, mert neki köszönhette a trónusát. De túl sokáig tartott ez a folyamat, Sisi elhidegült a férjétől (akihez annak idején szerelemből ment hozzá, az első éveik boldogan is teltek, de aztán Zsófia arroganciája tönkretette a családi idillt), terhesnek találta udvari kötelezettségeit, a lehető legkevesebb időt töltötte Bécsben, annál jobban szerette Gödöllőt, hiszen ott igazán szabadnak érezhette magát. Rendkívül jó politikai érzékkel rendelkezett, de egyetlen egyszer szólt bele birodalmi ügyekbe, a kiegyezés előkészítésében tevékeny szerepet játszott, a magyarokat különösen kedvelte (először nyilván azért, mert Zsófia utálta őket, de aztán megtanulta a nyelvet, és jól érezte magát a szenvedélyes, rebelis magyarok között, a rokonszenv pedig kölcsönös volt, bár Andrássy Gyula gróffal a viszonya csak plátói volt, minden pletykával ellentétben nem ő volt Mária Valéria lányának az apja, hanem a császár - a romantika szép dolog, de Ausztria császárnőjének erényére túlságosan fontos volt a birodalom számára ahhoz, hogy egy ilyen románc eljusson a beteljesülésig, másrészt a pletykát eddig sem levéltári, sem tudományos bizonyíték nem igazolta: történészek szerint pusztán tisztelet és barátság volt közöttük.
Miközben a császárné szerte bolyongott a világban a lelki békéjét keresve, elhanyagolta a családját, pedig nemcsak Ferenc Józsefnek lett volna rá nagy szüksége, hanem a fiának, Rudolfnak is, aki örökölte édesanyja érzékeny lelkivilágát, ugyanolyan magányos volt, mint ő, felesége, Sarolta sem értette meg, a válást nem engedélyezte számára az édesapja, ezért lassan, de biztosan teljes depresszióba süllyedt, amelynek a végeredménye a mayerlingi tragédia lett. Erzsébet önmagát hibáztatta fia öngyilkossága miatt, hátralévő életében csak fekete ruhát hordott gyásza jeléül. 1898-ban bekövetkezett erőszakos halála (egy Luigi Lucheni nevű olasz anachista gyilkolta meg, szíven szúrta egy kihegyezett reszelővel, máig érthetetlen (hol volt az osztrák testőrség és titkosügynökség, (igaz, hogy amikor csak lehetett, ő tiltotta el a kíséretet kb. minden utazása alkalmával,hogy ne ismerjék fel, emellett mindig álnéven utazott) a császárnő Sztáray Irma nevű udvarhölgyével egyedül sétált az utcán, amikor a fiatalember egyszerűen nekirohant, Sisi csak azt hitte, fellökték, egészen addig fel sem tűnt senkinek a merénylet, amíg Erzsébet el nem ájult és a fűzőjét fellazítva észre nem vették az okozott sebet. Lucheni célpontja nem Sisi volt, ő csak rosszkor volt rossz helyen. A halált okozó reszelő és a Sisi által aznap viselt ruha megtekinthető Bécsben. Értelmetlen halála csak tovább növelte a legendáját, amelynek köszönhetően máig nem merült feledésbe az emléke ennek a különleges asszonynak, aki megelőzte a saját korát az egészséges életmód és szépségápolás tekintetében is.
Európa legszebb asszonyának tartották Sisit, és ő meg is tett mindent azért, hogy megőrizze vonzó külsejét. Az 1860-as,'70-es években a világ legszebb asszonyaként tartották számon, és habár XIX. században egy nő 40 év felett már öregnek számított, a feljegyzések szerint a trónörökös, Rudolf eljegyzési estélyén mégis a 43 éves édesanyja volt a legszebb. Az egyetlen szépséghibája a rossz fogai voltak, a Ferenc Józseffel való első találkozásukkor Zsófia meg is jegyezte, hogy sárgák. Sisi ezt egész életében szégyellte, nem mosolygott, legtöbbször zsebkendővel, vagy legyezővel takarta a fogait, nem nyitotta ki rendesen a száját beszéd közben, sokat hallgatott, emiatt eleinte sokan butuskának tartották a Burgban.
Volt olyan okos, hogy idős korában egyrészt legyezőt használt, elfátyolozta az arcát, hogy ne látszódjanak a ráncai, másrészt pedig nem engedte magát fényképezni, ezért mindenkiben a gyönyörű császárné és királyné képe maradt meg. Halála után zárt koporsóban ravatalozták fel, hogy mindenki csak a szépsége teljében lévő császárnéra emlékezhessen. Öregkori arcának egyetlen mása a halotti maszkja.
A kor idővel őt is utolérte, bár királynői alkatát mindvégig megőrizte. 172 cm magas volt, súlya 45-55 kg között mozgott, és ha úgy ítélte meg, hogy hízott, könyörtelenül diétázni kezdett, emellett volt,hogy naponta háromszor is megmérte testsúlyát. Ismerve dr. Leibig módszerét, amit az orvos erősen leromlott állapotú betegek számára ajánlott, Sisi is alkalmazta a bizarr diétát: képes volt egész nap csak a nyers marhahús levével táplálkozni. Idősebb korában is ragaszkodott a leánykori derékbőségéhez (50-53 cm), amit fűzők segítségével ért el; a halálát megelőző években ezért csak a befűzés több, mint egy órát vett igénybe. Mint Európa egyik legjobb lovasa, rengeteget vadászott, azonban a fűző akadályozta a mozgásban, ezért ilyenkor a testén varrattatta össze a lovaglóöltönyeit,hogy minél szorsabbak legyenek és kihangsúlyozzák az alakját. A korához képest egészségesen étkezett, és rengeteget sportolt, nagyon magas szinten és rengeteget lovagolt, amíg úrra nem lett rajta a reuma. Ezt váltotta fel a "távgyaloglás": végtelen hosszúságú sétákat tett, amelyet nem bírtak nála évtizedekkel fiatalabb udvarhölgyei. A 6-8 órás sétái során vastagon is öltözött, hogy kiizzadja magából a felesleget. 1895-ben Ferenczy Idának a következőt üzente: "Úgy híztam, hogy nincs időm álldogálni és beszélni". Ezentúl tornaszobákat rendezett be magának a Burgban és a bécsi Hermes-villában, gyűrűhintázott, vívott és úszott, mai fogalmaink szerint igazi fitneszlady volt, egy olyan korban, amikor az arisztokrata hölgyek egy bizonyos kor után nem sokat törődtek a külsejükkel. Erzsébettől frászt kaptak a Burgban, hiszen alig csipegetett a bőséges lakomákból, folymatosan tej-, és gyümölcsnapokat tartott, sőt volt, hogy hetekig vegetáriánus étrendet tartott, vagyis nagyon komolyan odafigyelt arra, hogy az adott körülmények között minél egészségesebben táplálkozzon.
Tornaszoba a Burgban
A szépségápolást sem hanyagolta el, bokáig érő hajának rendben tartása rengeteg időt és energiát igényelt. Egy hivatalos ünnepség előtt az öltöztetése 5-6 órát vett igénybe, amelyből a legtöbbet a haja elkészítésére szántak. Sisi fodrásza 1863-től a korábban a Burgtheaterben dolgozó Fanny Angerer Feifelik, aki a császárné védjegyévé vált félig feltűzött fonatos frizurákat készítette.
Sisi nagyon büszke volt a hajkoronájára, amely sötétszőkéből gesztenyebarnává sötétült az évek során, a császárné bokájáig ért, és állítólag ötven éves koráig nem is őszült. Ez a hatalmas hajtömeg olyan nehéz volt, hogy Erzsébet feje gyakran fájt tőle. Volt, hogy szalagokkal felkötötte a haját, hogy annak súlya alól felszabaduljon a fejbőre és a nyaka. Havonta egy-két alkalommal egy egész napot annak szenteltek, hogy megmossák ezt a hajzuhatagot. Extrém hajbalzsamot alkalmazott a legendás fodrásznő, Feifalikné, 30 nyers tojás sárgájából és konyakból kotyvasztott eleggyel ápolta a felséges hajkoronát, amit ecsettel vitt fel Erzsébet szétterített hajára, majd meleg vízzel leöblítették és dióhéjból készült főzettel mosták át. Ezután a császárné vízálló kabátban sétált addig, amíg a haja meg nem száradt. Ezen bonyolult művelet közben senki sem zavarhatta Sisi-t, még a császár sem. A fésülködések sem zajlottak egyszerűen, mindegyik után meg kellett mutatni a császárnénak a fésűt, aki ha túl soknak ítélte meg a kihullott hajszálakat, elképesztő haragra gerjedt, így egy idő után a szobalány vagy Fanny a szoknyája redői közé bújtatta a hajszálak jelentős részét.
A bőrét sem hanyagolta el, krémekkel ápolta magát, mézes-epres arcmaszkot; tojésfehérjés, illetve olajos pakolásokat használt,sőt éjszakára nyers marhahúst tett a bőrére, ami többek között magas keratin taralma miatt öregedésgátló is. Emellett gyakran használt rózsás, illetve levendulás arcpermetet, ibolyaecetet, valamint a sima és selymes bőr elérése érdekében meztelencsigából készített arckrémet. Az egyik kedvenc krémje még cetvelőt is tartalmazott. Sminket nem használt, a természetes szépség híve volt. Majdnem minden este meleg olívaolajos fürdőt vett, és rengeteg természetes alapanyagot használt, főleg gyógynövényeket, mézet tejet és szezámolajat. Ferenczy Ida feljegyzéseiből maradt ránk Sisi fürdőtej receptje is, ami frissen fejt meleg tejből készült. Ezt borjúgyomorral melegítették 20 percig 35 fokon, majd amikor a tej kicsapódott, lassan kevergetve 47,5 fokosra melegítették. Újabb 20 perc után, amikor a sajtszemcsék majdnem borsó nagyságúak lettek, otthagyták a főzetet, hogy leüllepedhessenek a szemcsék. Ezután leszűrték, és 90 fokosra melegítették, tejsavval kezelték, amíg az albumin pelyhekben el nem vált. Ezt követően 15 percig főzték, majd átszűrték (ezt az Elisabeth c. musical Tej című dala/jelenete is feldolgozta, amikor a bécsiek tejhiányra panaszkodnak, holott Sisi abban fürdik). Ezen túl gyakran előfordult, hogy naponta háromszor megmasszírozták, krémekkel kenegették, vagyis feltalálta a wellneshétvégéket, sok évvel azelőtt, hogy a fogalom megszületett volna.
Sisi a szépségápolás mellett a divatot is szerette és követte, de mindig leegyszerűsített, a saját személyére szabott formában. Ruháiban részletekként mégis megjelentek a legfrissebb párizsi ötletek, ezáltal öltözékei pontosan datálhatók. Habár nem kívánta a divatot diktálni, híres fonott frizurája világhírűvé vált, nők ezrei hordtak a császárnééhoz hasonló feltűzött fonatokat. Emellett egyik szenvedélyének, a vadászatnak köszönhetően vált divatikonná. Erzsébet találmánya a férfizakó szabású kosztümkabát, állógalléros férfiing és a nyakkendő állandó viseletévé vált, az angliai vadászatai során is így ötlözködött. Habár Sisi nem törődött a bécsi divattal, ez az ötlete fellendítette az osztrák szabóságok üzletét, Európa szerte osztrákok varrták az ún. Wiener Schneiderkostümöt, amiből végül az angolok a férfiszabású kosztümöket átvették, emiatt vonult be a divattörténelembe angol kosztüm néven. Habár Sisi a kortárs uralkodókkal ellentétben nem a legújabb, legdrágább, legdivatosabb kreálmányokat viselte, gyakran vásárolt a párizsi haute-couture megalapítójánál és 1. elnökénél, Charles Frederick Worth-nél finom holmikat. Ő készítette 1867-ben Erzsébet királyné hagyományokat követő magyar koronázási díszruháját is, amit a veszprémi püspükség kapott meg.
Habár sok fénykép készült, Sisi magyar koronázási ruháját Kovács Mihály festménye ábrázolja a leghitelesebben
Sok botrányt keltett egyrészt a fűzőivel, másrészt közfelháborodást okozott azzal, hogy 1870-től karcsúsága további hangsúlyozása érdekében alsószoknya helyett csak vadbőrből készült száras fehérneműt hordott. Emellett megszüntette azt a régi szokást, amely szerint a császárné csak egyszer viselhet egy cipőt, utána el kell ajándékoznia. Brigitte Hamann a következőket írja: „Rengeteg cipője volt, de csak hat bőr, a többi (összesen 113 pár) selyemből vagy atlaszból, esetleg más anyagból – vagyis nem tartós. Ezek szerint Sisi pont cipővel volt elég rosszul eleresztve, mert alighogy megérkezett Bécsbe, máris új cipőket kellett neki venni – szokatlanul sok pénzért, hétszáz forintért”. Ez a szokás abból a szempontból érthető, hogy a korban a széttáncolható cipők divatja hódított, így ezek az arisztokrata lábbelik nem is bírták sokkal tovább néhány alkalomnál.
Sisinek nem volt könnyű élete, de a félénk bajor hercegnő végül öntudatos nővé vált, aki saját korlátai között a létező legnagyobb szabadságot harcolta ki magának, volt egy elnéző férje, aki élete végig szerette őt (a tisztelet kölcsönös volt, Erzsébet saját maga mutatta be Schratt Katalint a császárnak, mert tudta, hogy ettől az egyszerű, de jókedélyű színésznőtől meg fogja kapni azt a szeretet és kispolgári boldogságot, amit tőle sohasem), a nép szerette (na jó, főleg a magyarok, az osztrákok már nem annyira, de nem is gyűlölték, elfogadták olyannak, amilyen), ő pedig még életében legendává vált, hogy aztán tragikus halála után még nagyobb legyen a kultusza. Ne higgyünk el mindent, amit a filmekben látunk, az igazi Sisi sokkal izgalmasabb személyiség volt, mint az a bájos lány, akit Romy Schneider amúgy kiválóan játszott el a filmvásznon.
(A cikk a Rubicon történelmi magazin Sisi különszáma és a szerzők (FilmBaráth, Kata SWL ) által az évek során a témáról olvasott könyv/levél/feljegyzés alapján készült)