Hedonista Hobbiblog

Könyvajánló: Vajta Gábor: Idelent - Ausztrália egy bevándorolt szemszögéből (2017)

Nem útikönyvről van szó, hanem egy teljesen szubjektív leírásról, amelyből képet kaphatunk arról, milyenek a hétköznapok Ausztráliában

2017. április 26. - FilmBaráth

ausztralia.jpg

Az ausztrálok kemény csávók, nem ijednek meg a saját árnyékuktól, gondoljunk csak Krokodil Dundee-ra, Russell Crowe-ra és Mad Max-re. Vajon mi lehet a titka ennek a tőlünk rendkívül távol eső kontinensnek, ahol még ma is igazi férfiak és persze nők (tudtad, hogy először itt kapott választójogot a szebbik nem? igaz, hogy egy jogi elírásból eredően, de akkor is, ugyanakkor egészen 1983-ig minden férjezett asszonynak csatolnia kellett az ura hozzájárulását, ha útlevelért folyamodott, ennyire ellentmondásos ez a hatalmas ország) teremnek? Hogyan született meg az ausztrál nemzet az egykori fegyenctelep lakóiból, az aboriginalokból és a rengetegféle nációból, aki új hazára lelt ebben a számunkra rendkívül egzotikus országban? Többek között ezekre az izgalmas kérdésekre is választ kapunk ebből a rövid, de velős könyvből, amelyben egy 15 éve Ausztráliában élő tudós írja le, milyenek a hétköznapok arrafelé, illetve kapunk egy történelmi összefoglalót is, érdekesen és meglepően laza stílusban felvezetve. Élmény olvasni, és miközben jól szórakozunk, kicsit közelebb érezhetjük magunkhoz ezt a különleges világot, amelyet felületesen természetesen jól ismerünk a filmekből, de jóval árnyaltabb képet kaphatunk róla a szerzőnek köszönhetően.

Sok éves dániai ottartózkodás után Vajta Gábor és családja úgy döntött, hogy Ausztráliába költöznek. Az azóta eltelt években megszokták az ottani életet, és a szerző elmeséli nekünk, ő hogyan éli meg a hétköznapokat új hazájában. Ott ahol ők laknak, béke és nyugalom veszi őket körül, azonban nem messze tőlük már ott az igazi ausztrál vadon, amelynek érintetlen vadsága mindenki szívét megdobogtatja...

Igencsak kalandosan fedezték fel az európaiak ezt a szép nagy kontinenst, de végül mégiscsak sikerült, és valamiért úgy döntöttek Angliában, hogy pont ide fogják szállítani a fegyenceket. Mivel nem készítették elő túlságosan az első utakat, nem kevés nehézséggel kellett szembenézniük a raboknak és a rabtartóknak egyaránt, a különleges helyzet extrém megoldásokat követelt, például létrejött a fegyencrendőrség, akiknek joguk volt bárkit (tehát nem csak a fegyenceket, hanem katonákat és telepeseket) is letartóztatni. Aztán a népek megtanultak szépen együtt élni, és mivel a háború sohasem jutott el ebbe a hatalmas országba, komolyabb erőszak nélkül kialakult a mai Ausztrália társadalma. Igen, voltak az aboriginalok ellen embertelen tettek, de manapság mindent megtesz a kormányzat az őslakosokkal való kiegyensúlyozott együttműködésre. Tévedés ne essék, ez az ország nem maga a Paradicsom, megvannak a sajátosságai, az élet csak a városokban kényelmes, a végtelen ausztrál prérin ma sem leányálom lehúzni a hétköznapokat, problémák itt is vannak, nem való mindenkinek az itteni élet, a szerző mindenkinek felhívja a figyelmét arra, hogy előbb tájékozódjon, és csak utána hozzon felelős döntést arról, hogy le szeretne-e telepedni ebben a szép, de öntörvényű országban.

ausztralia2.jpgNem útikönyvről van szó, hanem egy teljesen szubjektív leírásról, amelyből képet kaphatunk arról, milyenek a hétköznapok Ausztráliában, jól szerkesztve, a múltat és a jelent megfelelő arányban keverve, szórakoztatva, de egyáltalán nem locsogva. Röpke 220 oldalon nyilván csak pillanatképet kaphatunk erről a kontinensnyi országról, amelyben senki sem indul el otthonról úgy, hogy nem szerelte fel az autóra a bullbart, azaz a kengeruk elleni rácsot. Mert nem éppen veszélytelen dolog a hosszú, néptelen utakon való közlekedés, a népszerű erszényesek komoly veszélyt jelentenek az autósok számára. De akadnak itt kígyók, krokodilok, pókok, medúzák, cápák, akiktől nem félni kell, hanem megismerni őket, és a minimumra csökkenteni az esélyt, hogy árthassanak nekünk. Rengeteg téma kerül szóba a könyvben, az ország himnuszától kezdve a vadromantikus Outback-ig, a vasutakról az aranylázig, és azt is megtudhatjuk, hogyan oldották meg a fegyverhasználati tilalom betartatatását ebben a hatalmas országban.

A könyvet olvasva nem biztos, hogy Ausztráliába akarunk költözni, de  megerősít bennünket abban az elhatározásban, hogy egyszer ezt a csodás országot meg kell nézni, rengeteg érdekességet megtudhatunk ebből a vékonyka kötetből, amely ugyan egy kicsit rapszódikus, vállaltan elfogult, hiszen a szerző a saját élményeit osztja meg velünk, azonban összességében egy érdekes kis kötet, amely elvisz bennünket egy messzi, messzi kontinensre, ahová még képzeletben elutazni is izgalmas élmény.

8/10

A könyvet a Noran Libro Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://jusandcalzone.blog.hu/api/trackback/id/tr4812448373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.