Hedonista Hobbiblog

Otthagyta az iskolát, mégis a mai fürdőgyógyászat egyik atyja lett

2017. június 06. - FroG

vincenz_priessnitz_litho.JPGJózan ésszel minden megoldható - tartják a magyar népi szokások is, és bár ennek a mondatnak a valóságalapjába gyakran nem gondolunk bele, ha kicsit utánanézünk a dolgoknak, rendkívül sok esetben igaznak bizonyul. Ez főleg a népi orvoslásra igaz, a mai kultúra számos fontos terápiája is a mindennapi kúráknak, az otthon földművesek, vagy egyéb derék emberek által kikísérletezett főzeteknek az alapjaira épül. Talán nem túl meglepő, hogy ez például a hideg vizes borogatásra is igaz. A feltaláló élettörténete azonban finoman szólva is érdekes.

A hideg vizes borogatás a mindennapi életünk részét képezi, ha valamilyen kisebb sérülést szenvedünk, szinte biztos hogy előkerül a hideg vízbe áztatott kendő, amivel hűsítést jelenthetünk a sérült területre, ezt a terápiát gyakorlatilag Vincenz Priessnitznek, egy Osztrák-Sziléziában született földművesnek köszönhetjük.

Persze a sztori alapjában véve nem lenne túl érdekes, hiszen ahogy már fentebb is említettem, rengeteg átlagember talált fel a népi gyógyászatra vonatkozóan később általános szabályokat, amiket ma is használunk. Priessnitz azonban nem állt meg az egyszerű elmélkedés szintjén, és nem csak a vizes borogatást sikerült meghonosítania, hanem gyakorlatilag teljes hideg vizes terápiasorozatokat alkalmazott előbb magán, majd betegein is, ezzel pedig bekerült a gyógyászat történelemkönyvébe.

Az egész felfedezés egy balesettel indult. A 15-16 éves Priessnitz élete egy lovas balesettel változott meg végleg, a fiatal fiú (miután apja megvakulása után előbb otthagyta az iskolát, majd földműves lett a családi birtokon) leesett a szekérről, majd bordái több helyen átszúrták a tüdejét. A sérülést az orvosok gyógyíthatatlannak nyilvánították, a fiút tehát rövid úton halálra ítélte az akkor ismert európai orvoslás. Priessnitz azonban nem nyugodott bele az "ítéletbe", és az otthon tanult praktikákkal hideg vizes borogatással és vízkúrával gyógyította magát. A procedúra sikeres volt, innen pedig egyenes út vezetett ahhoz, hogy 1828-tól saját intézményt létesített, ahol saját pácienseket fogadott, azoknak gyógyvizes kúrákat tanácsolva.

Ahogyan az lenni szokott, Priessnitznek is akadtak haragosai, akik elérték, hogy kuruzslásért 1826-ban perbe fogják a fiatal földműves-kutatót, akit később el is ítéltek. A férfi azonban nem hagyta magát és fellebbezett, ahol sikerült elérnie a felmentését, ezután pedig néhány év kellett csak ahhoz, hogy 1831-ben már hivatalos szanatóriumot üzemeltessen, majd 1840-ben császári kitüntetéssel folytathatta tovább a munkáját.p6230967.JPG

Priessnitz, mint sokan mások az orvoslás világában, Hippokratész nézeteit vallotta az alapvető mindennapi megfigyeléseivel kiegészítve. Hippokratész ugyanis lejegyezte azt, hogy az embernek négy fontosabb testnedve van, ezek felborulása pedig megbetegedéshez, sőt, akár halálhoz is vezethet. Priessnitz ebből adódóan a kóros testnedvek kiürítését, a káros salakanyagok eltávolítását szorgalmazta, mindezt izzasztással, azaz forróvizes kúrával, valamint forrásvíz gyakori ivásával próbálta elérni, egyre nagyobb sikerrel.

Priessnitz grafenbergi szanatóriumának ugyanis egyre több látogatója volt, a világ minden tájáról érkeztek gyógyulni vágyók az intézménybe. A megnövekedett páciensszámnak köszönhetően az épületet bővítették is, 1839-ben már több ezer, Európából és Amerikából érkezett gyógyulni vágyó ember látogatta meg ezt a kvázi isten háta mögötti kisvárost.

A férfi által kialakított terápia ugyanakkor nem feltétlenül volt kellemes, Priessnitz a krónikus megbetegedések gyógyítását tűzte ki első számú céljának, ehhez pedig kemény kúrákra, hosszú gyógyítási folyamatokra volt szüksége. Az alapvető receptjei a gyapjútakaróval való izzasztás, majd a hideg vízben töltött fürdőzéssel kezdődtek, nyilván megfűszerezve egy kis hajnali keléssel is. A fürdő befejezése után ledörzsölés, majd egy kis séta következett a reggeli előtt, eközben a betegeknek hideg forrásvizet kellett inniuk. Priessnitz a páciensei táplálkozására és egyéb szokására is figyelt, tiltotta például a koffein fogyasztását, valamint száműzte a terápiás gondozásból a gyógyszerek alkalmazását.

A reggeli után általában újabb hideg vizes zuhany következett, amely gyakran a szabadban, a hordókból kiöntve történt, a terápiák során pedig ezt a hideg vízzel történő fürdést többször is megismételték, és bár nehezen hihető, a betegek általában gyógyultan távoztak, erről árulkodik az is, hogy Priessnitz gazdag páciensei emlékművet építettek az intézmény parkjában.

Priessnitz tanulmányainak ugyanakkor nem sok írásos emléke van, a szájhagyomány szerint azért, mert a földműves családból származó későbbi gyógyítónak nem volt túl nagy erénye az írás és az olvasás. Ennek ellenére módszerei mégis fent maradtak, ő volt az első a modernebb kori Európában, aki holisztikus szemlélet alapján nem csak az adott megbetegedés gyógyítását tűzte ki célul, hanem a beteg egész testének harmóniáját is próbált a visszaállítani. Továbbá neki köszönhetjük az első vízgyógyászati intézetet is Európában, valamint ő volt az első, aki gyógykúra-szerűen alkalmazta a fizikai munkát illetve a mozgást is. Végül 1851-ben, 52 évesen, agyvérzésnek "köszönhetően" érte a halál, 10 gyermeket hagyott hátra.

Az öröksége ugyanakkor még a mai napig is velünk van, a róla elnevezett hideg vizes borogatást előszeretettel alkalmazzák gyógykörnyezetben, valamint otthoni sérülések kezelésére, gyakran nem is tudva azt, hogy ezt az egészet egy német földművesnek köszönhetjük. Gyógymódszerei később Sebastian Kneippnek köszönhetően fejlődtek még tovább.

A bejegyzés trackback címe:

https://jusandcalzone.blog.hu/api/trackback/id/tr5812559091

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.