Hedonista Hobbiblog

Heti recept: milánói rizottó

2017. szeptember 10. - dome613

8d927fca-0e2b-4469-be25-d1d9e8f936d4--dsc_7644.jpgSokan mumusként tekintenek a rizottóra, azonban ez mégsem olyan bonyolult, mint amilyennek titulálják. Semmi más nem kell a készítéséhez, csak és kizárólag kitartás, és akkor tökéletes állagú rizottót fogunk kapni. Ez egy alaprecept, hiszen sáfrányon kívül semmi nincs benne, rengeteg változata, formája ismert, és a variációk száma nagyjából végtelen. 

 

Hozzávalók: 

  • 50 dkg arborio rizs
  • 2 nagy fej vöröshagyma
  • 5 gerezd fokhagyma
  • olívaolaj
  • 7,5 dkg vaj
  • 7,5 dl zöldség alaplé
  • 1,25 l száraz, jó minőségű fehérbor
  • 10 dkg parmezán
  • 1 kk sáfrány
  • só, bors

Minden hozzávaló közül a legfontosabb a rizs, hiszen rizottót csak a hozzá legmegfelelőbb rizsből tudunk készíteni. A legkönnyebben beszerezhető rizsfajta az arborio, mi is ezzel dolgozunk. A főzés elején vegyünk ki egy pohárnyi alaplevet, és áztassuk be a sáfrányt (nem sáfrányos szeklicét!).

Apróra vágjuk a vöröshagymát, majd a fokhagymát is. Olajat hevítünk egy lábosban, rádobjuk a vöröshagymát, üvegesre pirítjuk, majd ezután rögtön a fokhagymát is - itt vigyázni kell, a fokhagyma nagyon hamar pirul, ne késlekedjünk sokat. Ha a hagymák kész vannak, sózzuk-borsozzuk, ráöntjük a rizst, és megpirítjuk (kifehérítjük) a szemeket, amennyire csak lehet. Amint kész, ráöntjük a fehérbort, és hagyjuk, hogy takarékon elforrjon róla.

fc50tc022-01-main.jpgNagyjából 10 perc után a bor távozik, ekkor kezdhetjük el rá adagolni az alaplevet, de szigorúan csak merőkanalanként. Ez az a folyamat, ahol már egy pillanatra sem hagyhatjuk magára főztünket, mert nem fog egyenletesen főni, ezt bizony sűrűn kevergetnünk kell. Ha az egyik adag lé elfőtt, jöhet a következő, és így tovább. 

Azt fogjuk tapasztalni, hogy a rizs a főzés során ahogy kiengedi magából a keményítőt, csodálatosan krémes állagot kölcsönöz a rizottónknak, mindenféle tejszín és külön sűrítők nélkül. Ha elfogyott az alaplé, de a rizs belül még mindig egy kicsit roppanós, akkor jó; amolyan al dente feelinget kell éreznünk. Ekkor hozzáöntjük a sáfrányt, beletesszük a vajat és a parmezánt, elkeverjük, és azonnal tálaljuk. Ezzel egyáltalán nem érdemes késlekedni, hiszen nagyon rövid időn belül elveszti a "rizottóságát". 

Tálaláskor megszórhatjuk extra parmezánnal, ízlés kérdése. Jó étvágyat!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jusandcalzone.blog.hu/api/trackback/id/tr5512809834