Hedonista Hobbiblog

Az örök forradalmár: Che Guevera (1928-1967)

2017. október 09. - FilmBaráth

che.jpg

A Comandante. A parancsnok, az örök lázadó, aki 50 évvel a halála után még mindig legenda,  ő a jóképű hős forradalmár, aki után sóhajtoztak a lányok, aki nem alkuszik meg, fegyverrel a kezében hal meg az igaz eszméért. A Hasta siempre, comandante (viszontlátásra parancsnok) című dal, amelyet 1965-ben írt Carlos Puebla, máig nem tud kimenni a divatból, vérforraló ritmusa még ma is perzseli a szívet, Che Gueverára és a forradalomra emlékezteti a hallgatóját. A dal válaszként íródott a comandante búcsúlevelére, amelyet Castronak írt, amikor elhagyta Kubát, hogy Kongóba exportálja a forradalmat. Ez a romantikus kép él bennünk Che Gueveráról, amely szép, csak kár, hogy nem igazán fedi a valóságot.

Che Gueverát Fidel Castro ölte meg. Pontosabban hagyta meghalni Bolíviában, egy kis faluban, nem indított érte mentőakciót és valószínűleg ő sem akarta ezt, belefáradt a forradalomba, hősként akart meghalni. Mivel soha nem látták megörgedni, mint Castrót, legenda lett, lánglelkű idealistaként tekint rá az utókor, pedig tömeggyilkos volt, orvosként rengeteg ember haláláért felelt. A kubai forradalom ikonikus alakja argentín volt és rendkívül kalandos körülmények között találkozott a Castro testvérekkel. 1928-ban született Rosario városában, középosztálybéli család legidősebb gyermekeként, a szülei nagy hangsúlyt fektettek az oktatására. A hős katona asztmában szenvedett, ezért alkalmatlannak találták a sorkatonai szolgálatra, így elkezdhette orvosi - ezen belül bőrgyógyászi - tanulmányait a Buenos Aires-i egyetemen. Ijfabb éveiben nem érdekelte a politika - annak ellenére, hogy szülei antiperonista aktivisták voltak -, azonban látásmódját tökéletesen megváltoztatta egy egy éven át tartó kaland, 1951-ben barátjával, Alberto Granado-val úgy döntöttek, hogy körbemotorozzák Dél-Amerikát egy öreg Norton 500-as motorkerékpárral (a történetről film is készült 2004-ben Gael Garcia Bernal főszereplésével). Mire az út véget ért, ő már abban hitt, hogy csak a fegyveres forradalom szüntetheti meg Latin-Amerikában a tömeges szegénységet és társadalmi egyenlőtlenséget.

Befejezte az iskolát, majd 1953-ban Guatemalába utazott, ahol megismerkedett első feleségével, Hilda Gadea Ontaliával, akitől egy kislánya született. Itt került kapcsolatba az akkoriban oda száműzött kubaiakkal, a "Che" névre is ekkor tett szert (ez egy argentín szó, kb. annyit jelent, hogy "hé", "ember"). 1954-ben kénytelen volt Mexikóba emigrálni, ahol teljes gőzzel belevetette magát a forradalomba, miután megismerkedett a Castro testvérekkel. Egy ranchon kapott gerilla kiképzést, aztán mehetett is utána mindjárt a börtönbe, mert a hatóságok felfigyeltek a gyanúsan viselkedő társaságra, 1956 júniusában kerültek szabadlábra. A többi pedig ahogyan mondani szokták, már történelem. 1956. december 2-án 81 társával együtt partra szállt a Granma (Nagymama) nevű jachtról Kuba partjainál, hogy forradalmi gerillaharcba kezdjenek a Sierra Maestrában, Batista megdöntése érdekében. A véres harcokban Guevera kezdetben orvosként vett részt, majd fokozatosan egyre nagyobb katonai szerepet játszott, végül parancsnok lett belőle. Ő vezette a döntő hadműveletet, Santa Clara bevételét, 1958. december 31-én. Az új év első napján Batista elmenekült, győzött a forradalom, Che és Fidel Castro diadalmenetben vonult be Havannába.

che2_3.jpg

Az ifjú, lánglelkű  forradalmárok fenekestül forgatták fel Kubát, Che a La Cabana börtön paracsnokaként számos ember elítélését és kivégzését irányította, közben még arra is volt ideje, hogy elváljon és újranősüljön, elvegye Aleida March Torres-t, akivel a még a harcok idején ismerkedett meg. Emberünk hamarosan politikai karrierje csúcsára ért, a Nemzeti Földreform Intézet, majd a Nemzeti Bank elnöke lett, és ipari miniszterként is tevékenykedett. Nem sokat tartózkodott a különböző hivatalaiban, utazó nagykövet lett, találkozott Hruscsovval, Mao Ce-tunggal, az ENSZ-ben is felszólalt, és még hozzánk is ellátogatott. Azonban Che született lázadó volt, nem nagyon feküdtek neki a hétköznapok, hiába sztárolta az új rendszer, egyre inkább szembekerült Fidel Castroval. Ő találta ki a kubai munkatáborokat, elméletileg és gyakorlatilag is, azonban poltikai okok miatt egyre jobban fogyni kezdett körülötte a levegő.

Túl kicsi lett Kuba ahhoz, hogy Fidel és Che elférjen benne, ezért ez utóbbi elhagyta az országot, hivatalosan azért, hogy exportálja a forradalmat. 1965-ben Castro nyilvánosan felolvasott egy általa írt üzenetet, amelyben lemondott minden tisztségéről, sőt kubai állampolgárságáról is. Afrikában próbálkozott a forradalom kirobbantásával, de súlyos kudarcot vallott, alig tudták megmenteni az életét, amikor Kongóból  távoznia kellett. 1966-ban rövid időre visszatért Kubába, majd elindult Bolíviába, ma már tudjuk, végső útjára. Kubai önkéntesekből és helyi aktivistákból létrehozta a Bolíviai Nemzeti Felszabadítási Hadsereget, amelynek ő lett a parancsnoka. Az Andok hegyei azonban nem voltak alkalmasak gerillaharcra, a tábor hamar lelepleződött, kitört a harc. Che hősiesen harcolt, viszont nem kapott semmilyen segítséget sem a lakosságtól, sem a helyi politikai csoportoktól. Innentől kezdve csak idő kérdése volt, mikor fogják elfogni. Castro-val annyira szembe kerültek egymással, hogy a kubai vezető nem menekítette ki reménytelen helyzetéből, és ezzel gyakorlatilag halálra ítélte.

1967. október 8-án Quebrada del Yurónál több társával együtt fogságba esett. Állítólag azt mondta "Ne lőjetek! Che Guevera vagyok, értékesebb maguknak élve, mint holtan." Másnap La Higuera faluban René Barrientos bolíviai elnök személyes utasítására kivégezték. Megcsonkított holttestéről készült egy fotó, amely bejárta a világot, és ezzel Che Guevera az ember meghalt, de a legendája megszületett. A kubai forradalom jelképe lett a fiatalon elhunyt parancsnok, aki rendkívül ellentmondásos jellem volt, egy idealista, aki nem kötött kompromisszumokat, és akit az a forradalom pusztított el, amelyet saját maga indított útjára. Castroé lett a hatalom, idős, önmagát régen túlélt öregemberként halt meg sok év múlva, Che pedig, ez a kiégett ember, aki csalódott eszményeiben, végül saját maga választotta ezt a dicső halált, melynek eredményeként máig ő maradt az örök lázadó eszményképe, a forradalom tisztasága vele együtt szállt sírba Kubában. Rengeteg film született az életéről, ezek közül kiemelkedik a Benicio del Toro főszereplésével készült Che - Az argentín és Che - A gerilla.

A bejegyzés trackback címe:

https://jusandcalzone.blog.hu/api/trackback/id/tr10012924225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.