Hedonista Hobbiblog

Könyvajánló: Mexikó és Guatemala. Titokzatos civilizációk nyomában (2018)

„A Tollaskígyó alakja mögött az Ég és a Föld találkozása rejlett.”

2019. január 04. - chipolino

mexiko_es_guatemala.jpg

Mindenki van úgy néha, hogy elege van mindenből, és szeretne elhúzni kicsit onnan, ahol éppen van, valami nagyon távoli és nagyon más helyre. Nekem az egyik ilyen célpont Mexikó, a barátnőm bakancslistáján pedig szerepel, hogy „Mexikóban tequilázni sombreróban”, úgyhogy egyszer remélhetőleg csak eljutunk oda. Addig pedig ízelítőnek itt van ez a kiadvány, amely egy 15 napos túra állomásait mutatja be Mexikó, Guatemala és Honduras érintésével.

A könyv két nagy részből áll, az elsőt (Az aztékok és maják titokzatos civilizációi) Ágh Attila jegyzi, ez lényegében egy történelmi és kulturális áttekintés sok érdekességgel és rengeteg képpel, illusztrációval az ország identitásának megszilárdulásáig. Nekem a legérdekesebb az ősi istenekről és a mitológiáról szóló rész volt; a mezoamerikai istenvilág a maga összetettségével, az Esőistennel (Tlaloc) és a Tollaskígyóval (Quetzalcoatl), az azték hadistennel (Huitzilopochtli), a róluk szóló történetekkel, eredetmítoszokkal. Izgalmas a hitvilág szimbolikája: a sas, a jaguár (a maja uralkodók jaguártrónon ültek, és jaguárszobor kőoltáron hajtották végre az emberáldozatokat), illetve a kígyó, aki összeköti a mennyei világot a földivel. A kígyó szent állat, „az égiekkel való kapcsolatot jelképezte a templomok oszlopain” – a skandináv mitológiában is jelen van a kígyó, Jörmungand (a Világkígyó) szintén összeköt, saját farkába harapva öleli körbe a világot.

img_20181230_145737.jpg

A második részben (Földön, vízen…) Csák Erika a 15 napos túra állomásait mutatja be, „a Csendes-óceán és a Mexikói-öböl által közrefogott Mexikó déli részén, Guatemala és Honduras érintésével”. Eléggé elüt a bevezető történelmi áttekintés és az útleírás stílusa, emellett nekem nagyon összeszedetlen és kevéssé áttekinthető volt, ömlesztett, strukturálatlan információk tömkelegével. Néhol egészen zagyvának éreztem a dolgokat, például egyszer csak hirtelen jön egy rész Frida Kahlóról, hogy minek, meg hogy hogy kapcsolódik az olvasottakhoz, arra nem jöttem rá. A látnivalók bemutatását színesíti a kaktuszokról vagy például a csokis húsról (mole poblano) szóló pár bekezdés – az épületek engem sajnos továbbra sem nyűgöznek le, de ezek az apró részletek annál inkább.

img_20181230_144130.jpg

Nagyon klasszak a könyvben az életképek, átadják azt az eklektikus hangulatot, ami valószínűleg valóban jellemzi a mexikói mindennapokat. A tequila gyártásának bemutatása is érdekes: a gyárilag készített tequila alapanyaga a kék agávé (ami a pozsgások közé tartozik, tehát nem kaktusz), a házilag előállított mezcálhoz viszont más agávé-féléket is felhasználhatnak. Így „minden tequila mezcal, de nem minden mezcal tequila”.

img_20181230_150928.jpg

Ami igazán jó ebben a könyvben, azok a színek: Mexikó nekem mindig a harsány színeket és formákat, az egyszerre bizarr és lenyűgöző hangulatot jelentette, és ez abszolút visszaköszön a kiadvány oldalairól. Útikönyvnek talán kevésbé használható, viszont kedvet csinál az utazáshoz, bemutatja a legfontosabb, kihagyhatatlan látnivalókat, és élményszerűen, saját tapasztalatokkal fűszerezve mesél a régió érdekességeiről. Az eleje kicsit wikipédiás, a vége kicsit baráti élménybeszámoló jellegű, de a térség iránti szeretet süt a kiadványról, így az olvasó is átélheti kicsit a szerzők utazásának élményeit.

7/10

A kötetet a Kossuth Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://jusandcalzone.blog.hu/api/trackback/id/tr5514524840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.