Hedonista Hobbiblog

Könyvajánló: Tanja Dusy: Smörgas - Finomságok a deszkán (2019)

Svédasztal ínyenc módra

2019. július 19. - FilmBaráth

smorgas.jpg

Svédasztal ínyenc módra. Ezt jelenti a smörgas. Mert a skandinávok tudnak élni, itt vannak ugye a dánok a hyggével, a saját kiegyensúlyozott életvitelükkel, aminek a svéd változata a lagom. Már azt is tudjuk, hogy svédéknél a fika a kávészünet, ideje megtanulnunk a smörgast is, ami nem jelent mást, mint ínyenc tálakat, amelyek főleg baráti összejövetelek idején készülnek, és évszaktól, valamint alkalomtól függően számtalan variációja létezik. A svédasztal szót eddig is ismertük, igazából hidegtálat jelent, praktikus étkezési forma, csak éppen dögunalmas. Na, a smörgas minden, csak nem ez. A smörgas maga vajas kenyeret vagy szendvicset jelent, a smörgasbrod jelenti a svédasztalt, amely roskadozik a sokféle rápakolt finomságtól. Az ősi smörgasbord Svédországból származik, és egy olyan többnyire hidegtálakat, de olykor meleg ételeket is kínáló svédasztalt jelent, amelyen hagyományosan kenyeret és vajat is találunk. Azonban a svédek is haladtak a korral, ma már mindenféle jóság rákerül a deszkájukra, de azért ragaszkodnak a hagyományaikhoz, inkább hidegen fogyasztható ételeket tartalmaznak a művészi szintre fejlesztett kreációik, amelyeket meglepően kevés időráfordítással mi is elkészíthetünk otthon. Mert igazából nem szükséges sok idő ezek elkészítéséhez, csak a fantázia és természetesen pénztárcánk szab határt annak, hogy jól meglepjük barátainkat vagy családunkat egy izgalmas vacsorával. A műfaj mindenki számára kipróbálható, hiszen a vegák, a vegánok, valamint a húsimádók is megtalálhatják a számításukat ezeknek az ínycsiklandozó recepteknek köszönhetően. A fotók gyönyörűek, az ételek változatosak, a szakácskönyv nagyon tetszetős és tartalmas, nekem azonban hiányzott belőle egy kis személyesség és egy picit átláthatóbb tematizálás. De ennél több hibát nem tudok felróni ennek a kiadványnak, ami meghozza az olvasó kedvét ahhoz, hogy svéd kulináris utazásra induljon, amelyre az egyszerű, de nagyszerű ízkombinációk és a letisztult ízlésvilág a jellemző.

Édes birsalmasajt, grillezett paprika, narancsos-áfonyás aiolikrém - és ez csupán egy kis ízelítő a spanyolosra vett smörgasból, nem célszerű éhesen a kezünkbe venni ezt a szakácskönyvet, mert hosszú oldalakon keresztül sorjáznak a finomabbnál finomabb falatok, amelyek között akad nagyon egyszerű és nagyon extrém alapanyagokból készült, de egyszer mindegyiket érdemes kipróbálni.

Tovább

Könyvajánló: Shunmyo Masuno: Az egyszerű élet művészete (2019)

100 remek zen gyakorlat a dolgos hétköznapokra

borito7.jpg

A mai rohanó világban nem egyszerű lassítani és magunkra koncentrálni, és a „Kevesebb stressz!” intelmet is biztosan mindenki hallotta már. Jó, jó, de hogyan? Shunmyo Masuno leginkább erre kínál 100 zen gyakorlatot a dolgos hétköznapokra.

Tovább

Könyvajánló: Déri Szilvia: Kovászkaland (2019)

Egy remek szakácskönyvhöz van szerencsénk

kovaszkaland.jpg

A kovászos kenyér teljesen más kategória, mint a sima élesztővel készült változat. Ennek viszont ára van, sokkal több a macera is vele. Mivel szerencsére egyre jobban kezdenek elterjedni a kézműves pékségek (az én személyes kedvencem Budapesten az Artizán, és nagyon remélem, hogy nálunk, Tatabányán is előbb-utóbb megnyitásra kerül egy ilyen pékség, szerintem lenne igény rá), ahol főként kovászos kenyerek készülnek, egyre többen rájöttek már erre. És aki egyszer megkóstolta a kovászos kenyeret, az gyorsan rá fog szokni, és hamar eljut odáig, hogy otthoni körülmények között is megpróbálja elkészíteni. És itt jönnek a problémák. Kovászos kenyeret készíteni ugyanis tényleg nagyon macerás dolog, nem kispályás feladat utánajárni a fortélyoknak, amellyel életben tudjuk tartani a kovászt, ami a leendő kenyerünk szíve-lelke. Déri Szilvia, aki nagyon jó kis gasztroblogot vezet Házisárfány néven, megkönnyítette a dolgunkat ezzel a remek könyvvel, ugyanis pontról pontra leírta, mit és hogyan kell tennünk ahhoz, hogy elkészítsük az első kovászos kenyerünket. Aztán már úgysem lesz megállás, ha rákattanunk a kovászos sütésre, jobbnál jobb kenyérféléket és péksütiket alkothatunk magunknak. Addig azonban hosszú az út, mert ez tényleg nem egy könnyű műfaj, jómagam, aki tényleg szeretek konyhatündérkedni, el is bizonytalanodtam, mert elég sok mindenre kell odafigyelni, ahhoz, hogy a végeredmény egy isteni finom kenyér legyen. Szóval én még gyűjtögetem egy kicsit a bátorságot, de csak idő kérdése, mikor szánom rá magam, hogy belefogjak a kovászolás művészetébe, amelyhez ez a könyv kiváló útmutatást ad.

A kovászos kenyér sokkal tovább készül, mint a „sima”, nagyon oda kell figyelnünk a kovászra, ami az egész folyamat esszenciája, a tészta összeállításának is megvannak a kis műhelytitkai, és akkor a meghatározott időközönkénti hajtogatásokról még nem is beszéltem. Nem véletlen, hogy főként kézműves pékségekben találkozhatunk kovászos kenyérrel, hiszen ennek elkészítéséhez rengeteg idő és odafigyelés szükséges, a nagyüzemi mennyiség pedig nem játszik, hiszen minden kenyérdarabnak lelke van, amit elő kell csalogatni belőle, miközben készítjük.

Tovább

Könyvajánló: Borbás Marcsi: Magyarország finom - Szívem csücske ország sarka (2018)

A szakácskönyv hozta a szokásos minőséget, a Borbás Marcsi brand tovább dübörög, de nem ez a legjobb darab tőle, az biztos.

borbas_marcsi.jpg

Borbás Marcsit azért szeretem, mert rengeteget tesz azért, hogy a hagyományokat életben tartsa. A Gasztroangyalban érdekes helyeket és embereket mutat be, a helyi jellegzetes ételekkel egybekötve, legújabb műsorában pedig klasszikus ételeket süt-főz, egy híres séffel együtt, aki valami nagyon modern alkotást hoz létre mellette, és a kétfajta ízművészet meglepően jól kiegészíti egymást. Az utóbbit mindig megnézem, a Gasztroangyalra azonban sokkal ritkábban van időm, ezért nagyon örültem neki, amikor megjelent ez a könyv, amelyben a műsorokban már bemutatott receptek kerülnek összefűzésre. Persze, lehet azt mondani, hogy minek megvenni a könyvet, ha a neten úgyis megvan a recept, én azonban mániákus szakácskönyvgyűjtő vagyok, mert a belőlük áradó hangulatot nem tudja pótolni néhány kinyomtatott papírlap. Pontosan azt kaptam ettől a könyvtől, amit vártam, gyönyörű fotókat, ízes recepteket, szívhez szóló szövegeket, mégis maradt bennem egy pici hiányérzet, mert túl sok lett a profizmus, és túl kevés a szív. Nekem hiányzott a pontos és jól követhető receptek elé egy amolyan Marcsis bevezető, ettől mindvégig meg tudott volna maradni személyesnek, ami a remek bevezető után sajnos egy kicsit elveszett. Mivel ez egy sorozat első része, ezért remélem, a következő felvonásban már odafigyelnek erre az alkotók, mert így sajnos elmarad a katartikus élmény, ráadásul elég borsos árú a kiadvány (5.950 Ft), ezért a következő enyhe csalódás után nem biztos, hogy elő fogom jegyezni. Na de ne legyünk ennyire negatívak, a szakácskönyv hozta a szokásos minőséget, a Borbás Marcsi brand tovább dübörög, de nem ez a legjobb darab tőle, az biztos.

A könyvben található receptek közül a bányica már elkészítésre került nálam, és jelentem nagyon finom volt, de több finomság is biztosan elkészítésre kerül, bár a bábakalácshoz, ami egy 7 kg-os kalácsszörnyeteg, vagy megvárom, amíg lesz kemencém, vagy minimum harmadolnom kell az adagot, de olyan jól néz ki, hogy KELL!

Tovább

Könyvajánló: Samin Nosrat: Só, zsír, sav, hő (2018)

Azoknak, akik csak most ismerkednek Kulináriával, tökéletes ajándék lehet, nagyon szeretni való darab.

so_zsir_sav_ho.jpg

Pont tíz évet késett ez a könyv az életemből. Ugyanis ekkor kezdtem el teljesen a nulláról megtanulni sütni-főzni, és mivel nem volt anyukám, akitől elleshettem volna a praktikákat, kénytelen voltam a szakácskönyvekre hagyatkozni és a saját káromon tanulni. Ezen folyamat részei ma már a családi legendárium részei, kezdve attól, hogy az első sütimmel csak azért nem égettem porrá a konyhát, mert gázszerelő mester apukám éppen otthon tartózkodott, és szakszerűen elhárította a vészhelyzetet (szó szerint lángolt a sütő), egészen addig, hogy az első péksütim készítésekor lisztben úszott sokat látott konyhám és még hosszan tudnám sorolni a ma már megmosolyogtató sztorikat. Óriási segítség lett volna, ha már akkor megjelent volna Samin szakácskönyve, ugyanis mindent leír benne, amit egy kezdő konyhatündérnek tudnia kell ahhoz, hogy bátran el merjen indulni a saját kis kulináris útján, miközben meghozza az olvasó kedvét az alkotáshoz. Mert bizony a főzés művészet, ugyanakkor kémia is, vagyis ahhoz, hogy az ember lányának a fantáziája elindulhasson a konyhában, ismernie kell az alapösszefüggéseket, és ehhez nyújt rendkívül szórakoztató és praktikus segítséget ez a remek szakácskönyv. Elég vaskos darab, több, mint 400 oldal, de nincs idő unatkozni, hiszen még egy olyan egyszerű folyamatot is, mint pl. a majonéz elkészítése, vagy a tojás megfőzése (kéretik nem mosolyogni, el sem tudom mondani, hányszor landolt a kukában a kemény tojásnak indult valami, amíg rájöttem az elkészítés apró, de annál fontosabb praktikáira) annyira viccesen és mégis alaposan magyarázza el a részleteket, hogy simán bele lehet feledkezni órákra ebbe a könyvmonstrumba. Ezúttal nem a recepteken van a hangsúly, bár azokból is akad nem kevés, hanem a technikai fogásokon, amelyek leírása során azt is megtudhatjuk, hogyan jött rá annak idején Samin ezekre a saját hibáin keresztül. Mert ez a figyelemreméltó hölgy egyetemistaként, nulla tapasztalattal vágott bele az éttermi szakács "karrier"-be, végigjárta a szamárlétrát, és meg is tanult mindent azoktól a séfektől, akiknek éveken keresztül segítette a munkáját. Ma már híres tévés szakács (én sajnos nem láttam a könyv alapján készült sorozatot, de a stílus alapján gondolom, hogy jó móka lehet), mégis a közvetlenségében rejlik a sikerének a titka, és abban, hogy egyáltalán nincs elszállva saját magától, bátran felvállalja a saját botladozását a szakácsművészet rögös útjain. Nagyon szerettem ezt a könyvet, csak azt sajnáltam, hogy a desszertek és a sütik sajnos háttérbe szorultak benne, minden kezdő konyhatündérnek figyelmébe ajánlom, sok időt és energiát tud megspórolni vele, ha alaposan áttanulmányozza a benne szereplő információkat.

Már mindjárt a borítón kezdődik a kiképzés: kapunk egy tökéletesen áttekinthető rajzot arról, hogy melyek a legnélkülözhetetlenebb konyhai eszközök és alapanyagok (jelentem, az utóbbival rendben vagyok, az előbbihez még be kell szereznem egy paradicsompasszírozót, egy salátacentrifugát és egy maghőmérőt), ami azonnal megadja az alaphangulatot, széles mosollyal és nagyon kíváncsian vágunk bele a ránk váró kulináris kalandokba...

Tovább

Könyvajánló: Moravszki Kata: Vegán finomságok (2019)

A hétköznapok szakácskönyve ez, nemcsak vegánoknak, hanem mindenkinek, akinek fontos az egészséges életmód

vegan_finomsagok.jpg

Soha nem volt még olyan népszerű a vegán konyha, mint mostanában, aminek több oka is van. Egyrészt sajnos egyre nő az ételallergiások száma, és ebben az esetben kiváló alternatívát jelent ez a tej és tojásmentes sütési-főzési módszer, másrészt pedig szerencsére egyre többen figyelnek oda az egészséges étkezésre és persze ne feledkezzünk el azokról sem, akik elvi okokból nem fogyasztanak állati eredeti ételeket. Jómagam a középső csoportba tartozom, imádom a büntetlen élvezeteket, úgyhogy hatalmas kedvenceim a vegán receptek, vadászom az ilyen tárgyú szakácskönyveket, ezért természetesen azonnal lecsaptam Moravszki Kata frissen megjelent alkotására. Mert ez a pici receptgyűjtemény kicsit más, mint az átlag szakácskönyvek, mivel a szerző grafikus, ezért nem ínycsiklandozó ételreceptek sorjáznak benne, hanem fantáziadús illusztrációk. Nekem ez elsőre, másodjára és harmadjára is furcsa volt, kicsit olyan "fapadosnak" és szürkének éreztem az összhatást, de mire eljutottam a végére, megszoktam és meg is kedveltem ezt a nem hétköznapi "ételfotózási" módszert. A könyvecske legnagyobb tanulsága, hogy mindent lehet vegánosítani, csak az alapanyagokat kell lecserélni, és bátran neki kell állni kísérletezni. Mert elsőre kicsit durvának tűnik, hogy a tojást őrölt lenmag+forró víz kombóval helyettesítjük, tojáshabot pedig lehet készíteni csicseriborsóléből is. Ezekkel a technikai fogásokkal nekem még egy picit barátkoznom kell, de ettől eltekintve bárki nyugodtan nekiállhat elkészíteni ezeket az egyszerű, de nagyszerű recepteket, egyáltalán nem szükséges hozzá különösebb szakácstudomány, a leírások jól követhetőek, és kellőképpen le lehet döbbenni azon, hogy kedvenc sütijeink milyen simán elkészíthetőek vegán változatban. A hétköznapok szakácskönyve ez, nemcsak vegánoknak, hanem mindenkinek, akinek fontos az egészséges életmód.

Kicsit szkeptikusan fogtam bele a szakácskönyvbe - tényleg sokkolt, hogy nincsenek benne ételfotók, vizuális típus vagyok, ez van - , aztán amikor megláttam az "újhullámos máglyarakás" fantázianevű finomságot, amely kedvenc kakaós csigámból készül, azonnal megváltozott a hozzáállásom. Lázasan olvasgattam a jobbnál jobb recepteket, amelyek között rengeteg gyerekkori kedvenccel találkoztam, és nagyon sajnáltam, hogy ilyen rövidke a kiadvány, mert túl gyorsan a végére értem...

Tovább

Könyvajánló: Sabrina Ghayour: A Ezeregy éjszaka ízei (2018)

A perzsa konyha gyöngyszemeit mutatja meg nekünk, ízesen, zamatosan és ínycsiklandozó szöveggel.

az_ezeregyejszaka_izei.jpg

Húsz évvel ezelőtt szerettem bele egyetlen pillanat alatt az Ezeregy éjszaka hangulatába. Kairóban egy fárasztó nap végén az idegenvezetőnk elvitt bennünket a piacra, és amint megcsapta az orromat az ott sorakozó rengeteg fűszernek az észbontó illata, azonnal tudtam, hogy elvesztem. Aztán pár nappal később egy gyönyörűen békés hajnalon a hajó fedélzetén ücsörögtem a Níluson, isteni édesség és valami fűszeres üdítő ital társaságában (már olyan korai órán is nagyon meleg volt) és rettentően irigyeltem magam (az idillt csak az enyhe gyomorrontás zavarta meg, ami az előző esti lakoma eredménye volt, amelyen természetesen végigkóstoltam minden egyiptomi finomságot, amit lehetett). Hát, valahogy így kezdődött a keleti ízek iránti olthatatlan rajongásom, a rózsavíz és a narancsvirágvíz azóta is hatalmas szerelem nálam, de természetesen nem csak a desszerteket kedvelem, hanem mindenféle ételt, amelyek tobzódnak a különleges fűszerekben. Nálunk Mautner Zsófi szakácskönyveiben találhatóak főként olyan receptek, amelyekbe belecsempészésre kerültek  keleti ízek, máshol nem nagyon találkoztam velük, ezért nagyon örültem, hogy megjelent magyarul Sabrina Ghayour könyve, aki a perzsa konyha gyöngyszemeit mutatja meg nekünk, ízesen, zamatosan és ínycsiklandozó szöveggel. Rengeteget lehet tanulni tőle a keleti konyhaművészetről, ételekről, fűszerekről, a sok klasszikus recept (humusz, tabulé, stb.) mellett pedig nagyon sok érdekes és meglepően könnyen elkészíthető finomság lapul meg az oldalakon. Igazi ízorgia, gyönyörű képekkel, az egyetlen problémám nekem az volt vele, hogy kicsit rapszodikus lett a szerkesztés, és az egyes témakörökbe tartozó receptek száma enyhén aránytalanra sikerült (túl kevés desszertet láttam pl. a a sültekhez képest), de ennél több hibát nem tudok felróni ennek a hiánypótló szakácskönyvnek.

A perzsa konyhában túlteng a padlizsán, a zatar nevű fűszer (majoranna+oreganó+kakukkfű+szezámmag), imádják a rizst, és természetesen nem maradhat ki a világ legdrágább fűszere, a sáfrány sem. A húsételekhez bátran adnak gyümölcsöt is, a könnyű, joghurtos mártásokat részesítik előnyben, nagy kedvenc náluk az uborka, a paradicsom, de pl. a bulgur is gyakran kerül az asztalukra. Vagyis egy nagyon sokszínű, érdekes és változatos receptúra bontakozik ki a szemünk előtt, garantáltan nem fogjuk tudni letenni a könyvet, amíg a végére nem értünk.

Tovább

Könyvajánló: Iklódi Dóra: Cukormentes örömök (2018)

Iklódi Dóra könyve nem Michelin-csillagos ételek receptjeit nyújtja nekünk, hanem a mindennapok kis csodáit

cukormentes_oromok.jpg

A cukorbetegség derült égből villámcsapásként robbant bele a családi életünkbe, amikor apukámról pár éve kiderült, hogy túl magas a cukra, és ha el akarja kerülni a nagyobb bajt, nagyon sürgősen életmódot kell váltania. Mivel egy háztatártásban élünk, ez azzal járt, hogy nekem is alkalmazkodnom kellett a helyzethez, vagyis cukor száműzve (szorbitot használunk), és próbálunk leszokni a fehér lisztről több-kevesebb sikerrel. És természetesen odafigyelünk az étkezésre, előtérbe kerültek az egészségesebb reggelik, ebédek és vacsorák. Szépen haladunk az életmódváltásban, azonban sajnos mindketten csokoholisták vagyunk és imádunk nasizni, így van még hová fejlődni, ezért nagyon örülök minden olyan szakácskönyvnek, amelyből ötleteket meríthetek arra vonatkozóan, hogyan lehet egészségesebb formában élvezni a jól megszokott ízeket, újraértelmezni a nagy családi kedvenceket. Iklódi Dóra könyve pontosan ezekre a hétköznapi problémákra nyújt megoldást, nem Michelin-csillagos ételek receptjeit nyújtja nekünk, hanem a mindennapok kis csodáit, mint pl. a túrós batyu vagy a márványkuglóf cukormentes változatát. Mert senkinek sincs kedve lemondani a saját külön bejáratú kedvenceiről, és nem is kell, hiszen néhány alapanyag lecserélésével már meg oldódott ez a problémánk. Ezen túl becsempészésre került a receptek közé néhány különlegesség is, amelyeket egyáltalán nem nehéz elkészíteni,  mégis ünnepi ízélményt ígérnek, mint pl. a sültkelbimbó-saláta árpával és gránátalmával. A fotók gyönyörűek, a szerkesztés átgondolt, a receptek jól követhetőek. Ami nekem egy kicsit hiányzott, az a személyesség, nem értem, miért nem engedte szabadjára jobban a szerző az egyéniségét, hiszen elég népszerű gasztroblogot vezet. Továbbá hiányoltam az igazán izgalmas ízorgiákat, hiszen fantasztikus ételek készíthetők a műfajban, de nyilván most a praktikumon volt a hangsúly, legközelebb talán már jut hely és idő a kreatívkodásra is.

Attól, hogy úgy hozta az élet, hogy le kell mondanunk a cukorról, még nincs vége a világnak, nem kell lemondanunk semmiről, csak ahhoz kell hozzászoktatunk magunkat, hogy az alapanyagokon változtatni kell. Például tejberizs helyett meg kell barátkoznunk a köleskásával, a kedvenc csokis gofrink pedig cukkiniből is elkészíthető. A kalácsot sem kell száműznünk az étrendünkből, csak a cukrot kell helyettesíteni a számunkra megfelelő helyettesítővel (mi is sokáig próbálkoztunk, amíg kikötöttünk a szorbitnál) és a fehér liszt egy részét teljes kiőrlésűre kell cserélni. És így tovább...

Tovább

Könyvajánló: Andrea Owen: Hogyan ne érezd magad sz*rul (2019)

Ez a könyv nem fogja megoldani a problémáidat, de értelmesen rávezet arra, hogy ne menekülj előlük, hanem nézz szembe velük

andrea_owen.jpg

 

Ez a könyv nem fogja megoldani a problémáidat, de értelmesen rávezet arra, hogy ne menekülj előlük, hanem nézz szembe velük. A stílus amerikai, vagyis kicsit harsány, de a szerző nem mondja meg a tutit, viszont sokszor a saját példáján keresztül (vagyis hitelesen) mutatja be, hogyan kezdhetünk hozzá, hogy úrrá legyünk az életünket eluraló káoszon. Mivel nőknek szól, ezért elsősorban érzelmekről beszél, azonban egyáltalán nem csöpögős vagy hivatalos nyelvezeten, hanem olyan érzésed van, mintha a barátnőddel beszélgetnél egy kávé mellett. Ne gondoljunk semmi eget verően nagy felfedezésre, a melót nem ússzuk meg, nekünk kell szembenéznünk a saját démonjainkkal és ez bizony nem könnyű, ahogyan az út sem rövid, ami a megoldáshoz vezet, és igen, meg kell tanulnunk segítséget kérni hozzá, mindezekre te is előbb-utóbb rájössz magadtól, de nem kevés időt spórolsz meg vele, ha időt szánsz az író mondandójára. Ilyen önfejlesztő könyvet mindenki csak akkor vesz a kezébe, ha érzi, hogy segítségre van szüksége, és valószínűleg azt is tudja, hogy nem a megoldást kell várnia tőle, hanem egy plusz ösztönzést, hogy álljon már neki végre helyrerántani az életét. És ezt meg is fogja kapni maradéktalanul, a szerző stílusán ugyanis látszik, hogy gyakorló coach, pontosan tudja, hogyan kell megragadni az olvasó figyelmét, és afelé rugdosni, hogy hagyja abba a nyervogást, beszélgessen egy jót önmagával, és ha rájött, hogy mi az igazi problémája, fogjon neki és oldja meg. Közérthető, de egyáltalán nem felületes módon jár körbe az író több témakört, amelyek közül mindenki megtalálhatja a számára fontosat, a többit pedig nem árt elolvasni, mert ki tudja, mikor kerül olyan élethelyzetbe, hogy foglalkoznia kell vele, jó, ha tudja, hogy ilyen is van. A szerző őszintesége lenyűgöző, leírja, hogy alkoholista volt, tönkrement a házassága, és mennyit kellett dolgoznia saját magán ahhoz, hogy most kiegyensúlyozott életet éljen. Kéretik a helyén kezelni ezt a könyvet (ne csodát várjunk tőle, hanem azt, hogy elgondolkodtasson és gyakorlati segítséget nyújtson az első és legnehezebb lépések megtételéig), és akkor nem fogunk csalódni benne, a saját műfajában egy nagyon is hasznos darab.

Jó az neked, ha mindig szapulod magad? Azt hiszed a csigaházad mindentől megvéd? Amivel nem törődsz, az nincs? Miért hasonlítgatod magad másokhoz? Folyton elcseszel valamit az életedben? Mi az az imposztor-szindróma? Érdemes mindig mások kedvében járni? Belegondoltál már abba, hogy a maximalizmus hosszú távon kicsinál? Sohasem beszélsz az érzelmeidről? Megannyi érdekes kérdés, amelyekről elsőre nem is gondolnád, hogy ezek az igazi problémáid, amelyekkel szembe kell nézned.

Tovább

Könyvajánló: Yotam Ottolenghi: Újabb csodás zöldségételek (2018)

A húsevő séf, aki meghozta a kedvünket a vega ételekhez, ismét támadást indított az ízlelőbimbóink ellen.

ottolenghi.jpg

A húsevő séf, aki meghozta a kedvünket a vega ételekhez, ismét támadást indított az ízlelőbimbóink ellen. Yotam Ottolenghi összehozott egy legendás éttermet Londonban (NOPI), hogy aztán az érdeklődése a zöldségételek felé forduljon, és a Guardian című újság vegetáriánus rovatában publikált receptjeivel óriási sikert érjen el. Emberünk lepődött meg a legjobban, hogy mennyire magával ragadta a téma, egy egész tesztkonyhát hozott létre a finomságok megalkotására, ennek eredményét olvashatjuk ebben a vaskos kötetben, amelyben gyönyörű fotók keltik fel az olvasó vágyát ahhoz, hogy azonnal ki akarja próbálni a jobbnál jobb ötleteket. Azonban ezek a receptek nem éppen az ötperces összedobós kategóriába tartoznak (bár egyáltalán nem bonyolult elkészíteni őket), mert időigényesek és a hozzávalók beszerzése sem éppen könnyű feladat. A magyarítás során kapunk segítséget ahhoz, hogy az egyes alapanyagokra hogyan tehetünk szert, kár, hogy néhány bosszantó elírás lerontja az amúgy nagyon igényes fordítói munkát. De pontosan ezért olvassuk Ottolenghi könyveit, hogy megismerkedjünk a legfrissebb gasztronómiai trendekkel, új fűszerekkel, ízekkel, hozzávalókkal, kitekintést nyerjük a világkonyhára, és inspirálódjunk a segítségével. Mert pl. egy sült sütőtököt bárki összedobhat otthon, de az valószínűleg nem jut eszébe magától, hogy koriandert, görög joghurtot vagy nem édes chiliszószt adjon hozzá. Megtudhatjuk, hogy mi az a dakos (árpalisztből készült, ropogós krétai kenyér), a tengeri spagetti (hosszúkás barnamoszatfaj), az ash-e reshteh (iráni sűrű leves), a fregola (szardíniai tésztaféle), a kask (erjesztéssel készült tejtermék - joghurt vagy aludttej - porított formában), és megannyi más - számomra legalábbis - gasztronómiai újdonsággal is találkozhatunk az oldalakon. Igazából egyik receptet sem nehéz elkészíteni, de egyáltalán nem hétköznapra valók, hanem inkább családi, baráti összejövetelek fénypontjai lehetnek, különleges ízhatásuk miatt. Egy újabb ízorgia Ottolenghi-től, a szokásos magas minőségben.

Sok kisebb fejezetre oszlik el ez a 350 oldalas monstrum, ami nagyon helyes döntés volt, mert így van alkalma pihenni az olvasónak egy-egy rész után, ha már eltelt az ízekkel. A szokás szerint rövid és velős bevezető után már érkeznek is a finomságok, kevertekkel kezdünk, itt olyan salátákkal találkozhatunk, amelyeket tényleg csak össze kell dobni. De mivel Ottolenghi-ről van szó, olyan ízpárosításokkal találkozhatunk, mint pl. paradicsom-gránátalma, a Waldorf-saláta is erősen meg lett reformálva általa, a zöldfűszeres nyers céklasaláta sem hangzik rosszul, ahogyan a zellersaláta sem fetával és lágytojással. Az én kedvencem ebben a témakörben a rózsaszíngrépfrút-saláta lett szumákkal, de a karamellizált füge, narancs és feta saláta is erősen kipróbálós darab. A gőzölésre vonatkozó részben főként a rizsre fókuszál a mester (a sáfrányos, datolyás, mandulás változat eszméletlenül jól néz ki), de a gőzölt padlizsán szezámolajjal és újhagymával is nagyon ínycsiklandozó darab.

A blansírozást sajnos nagyon ritkán alkalmazom konyhatündérkedéseim során, pedig nem bonyolult a technika, pár percre forró vízbe tesszük a zöldséget, majd leszűrjük és ennyi. Ottolenghi olyan csodákat hozott létre vele, mint pl. a rizstésztát újhagymával és szójababbal vagy a bimbós brokkoli és edamame saláta currylevelekkel és kókusszal, de a cékla-avokádó saláta borsóhajtással is mesésen néz ki. A főzés szekcióból a legnagyobb jóság szerintem a tagliatelle dióval és citrommal, de a kelbimbós rizottó is dobogós, és akkor a thai vöröslencse-levesről aromás chiliolajjal nem is beszéltem.A csíkos cékla önmagában is lehengerlő látvány, de ráadásként megismerkedhetünk a yuzuval is (ami egy Kelet-Ázsiából származó citrusféle, az íze a lime és a mandarin keverékéhez hasonlítható). A curry laska is izgalmas étel, ahogyan a quinoakása grillezett paradicsommal és fokhagymával, a pasta iráni stílusban és az urad dal (ami fekete lencse néven is ismert, és inkább a mungóbabra hasonlít, mint a hagyományos lencsére) kókusszal és korianderrel, az édes-savanyú póréhagyma kecsketúróval és mazsolával és az indiai ratatouille.

A grillezés következik a sorban, a sütőtök labneh-val (ez egy sűrű, lecsepegtetett joghurt) és ecetes zölddió-salsával ragadta meg a legjobban a fantáziámat a kínálatból, de az udontészta - saláta sütőtöktatakival is maga a tökély, akárcsak a mézes sült répa tahinis joghurttal. Olajban is olyan különlegességet süthetünk, mint pl. a mentás zöldborsókrokett, a polentaropogós avokádós joghurttal vagy a sült upma (ez egy sűrű indiai darakása) buggyantott tojással. A pürésítés de luxe kategóriában nálam az első hely a zöldségpüré borban párolt salottáé, erős versenyben a görög favával és a tört sárgarépával harisszával és pisztáciával. A tojásos ételek közül az én favoritom a karfioltorta, de a birsalmasajtos-kéksajtos tökpite is szerelem volt első látásra. A sütőben sütött finomságok közül a gombás-tárkonyos pithivier durván jól néz ki, akárcsak a sütőben sült orzo mozarellával és oregánóval. Az édességek maradtak a végére, ebből nagyon nehéz kedvencet választani, de a feketeribizlis friand és a levendulás-diós sárgabaracktorta nagyon ott van a szeren. Észre sem vettem, hogy az egész vasárnapomat ezzel a tömör ízgyönyör könyvvel töltöttem, ismét nagyon kalandoztunk Kulináriában, jó mulatság, igazi Ottolenghi munka volt ez a kiadvány is.

9/10

A könyvet a Gabo Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.