Sajtóreggeli. Az vajon mi a vihar lehet? Muszáj megtudni! Nem vagyok profi újságíró, a saját munkám mellett, abszolút hobbiból írom a blogbejegyéseket (=nem kapok érte egy fillért sem, viszont annyira flow élmény ezzel foglalkozni, hogy nem érdekel), ezért még sohasem vettem részt ilyen eseményen, így úgy döntöttem elmegyek rá, már csak azért is, mert 1. a nemrégiben megnyitott Magvető Café-ban lesz a rendezvény, ahová mindenképpen el akartam menni, de csak ezért nyilván nem utaztam volna fel Tatabányáról Budapestre, kellett egy jó alkalom hozzá, ami íme meg is érkezett egy emailben küldött meghívó formájában, 2. nagyon szeretem a Csapody Kinga álta igazgatott Manó Könyvek kiadványait, dacára annak, hogy alapvetően nem én vagyok a célcsoport, hiszen nincs gyerek a családban. Mindezek eredményeként kivettem egy nap szabadságot, kora reggel felültem a vonatra, és némi kevergés után (ami egy kicsit vicces, mert az Astoria környékén jártam egyetemre, vagyis elég jól ismerem a környéket, de a Dohány utcát eddig még sikerült elkerülnöm) meg is érkeztem a Magvető Caféba:
Meglepően kicsi a hely, de rettentően barátságos, dugig van könyvekkel (ami nálam már eleve nagy előny), egy csöppnyi kis kávézó, nem férnek bele túl sokan, de iszonyúan hangulatos:
Nos, a reggeli eléggé bőségesnek ígérkezett, igazi terülj-terülj asztalkám fogadott bennünket:
Mivel nem voltam még ilyen helyzetben, ezért fogalmam nem volt róla, hogy mi az etikett, meg kell-e várni a rendezvény végét, vagy máris bele lehet kóstolni a finomságokba. Szerencsére a többiek már gyakorlottabbak voltak, és miután láttam, hogy elkezdik megpakolni a tányérjukat, én is közelebb merészkedtem, a sokféle mártogatós közül egy tojásost választottam, egy gluténmentes muffint is zsákmányoltam és természetesen kértem egy capuccinót (ez a kedvenc kávéfajtám, akárhová megyek, mindig ezzel tesztelem a helyi vendéglátó egység színvonalát).
Mire eljutottam ebbe a fázisba, kicsit lemaradtam a rendezvény elejéről (nem könnyű ám egy teljesen ismeretlen helyzetben feltalálni magunkat, de sokat tanultam a saját baklövéseimből, legközelebb majd jobban össze fogom tudni hangolni azt a sok mindent, ami hirtelen történt körülöttem), így már csak arra figyeltem fel, hogy elkezdődött a beszélgetés a könyvekről, amelyek miatt alapvetően meghívtak bennünket, nevezetesen a Csapody Kinga által írt Utazik a család könyvtrilógiáról. A rendezvény rendkívül jól kérdező háziasszonya, Oláh Andrea arról faggatta az írónőt, hogy milyen körülmények között születtek az alkotások, és megtudhattuk, hogy a kiadóvezetés mellett bizony csak éjjel jutott idő a fogalmazásra, de nagyon élvezte a kisfiával végigélt kalandokat a helyszíneken. Balatoni lányként nyilván a magyar tenger mellett érezte magát a legotthonosabban, de az egri és velencei-tavi kirándulások is nagy élményt jelentettek a kis család számára. Ezután az illusztrátortól tudhattuk meg, hogyan születtek meg a sorozatbéli család tagjainak figurái, majd a könyvek ötletgazdája, egy 4(!) gyermekes családanya mesélte el, családbarát szállodákkal foglalkozva miként jutott eszébe a szórakoztató könyvsorozat. Majd a könyvekben szereplő szállodák tulajdonosaival készült egy egyáltalán nem PR-szagú beszélgetés, a szakemberek meglepő őszinteséggel mondták el nekünk, hogy milyen kemény feladat megfelelni a náluk kikapcsolódó családok elvárásainak, és mennyi kreativitásra és folyamatos fejlődésre van szükség ahhoz, hogy egyrészt megtartsák a törzsvendégeiket, másrészt új vendégeket csábítsanak magukhoz.
Hamar elfutott az idő, a tartalmas beszélgetések után újra a kulináris kalandok kerültek előtérbe, a sok finomság közül a noszvaji szilvalekvárt muszáj volt még megkóstolni:
Annyira belemerültem a gasztronómiai élménybe, hogy ismét fáziskésébe kerültem, mire eljutottam odáig, hogy kérjek a könyvekből is egy-egy példányt, sajnos az egriből már nem maradt (mondom én, hogy ez egy külön műfaj, amit még tanulni kell), de ennél nagyobb bajom ne legyen, mert egy rendkívül jó hangulatú rendezvényen vehettem részt, amely úgy tudta felkelteni az érdeklődésemet a könyvek iránt, hogy még jól is szórakoztam közben, profi volt a szervezés, isteniek voltak a feltálalt étkek (Noszvajra már csak ezért a szilvalekvárért is biztosan el fogok menni). A Magvető Café a maga családias hangulatával tökéletes választás volt ehhez a rendezvényhez, egy igazi kis ékszerdoboz, ahol nemcsak a hozzám hasonló könyvmolyok érzik jól magukat, hanem mindenki, aki beülne valahová egy kicsit beszélgetni a baráti társaságával. Ha tudtam volna, hogy a Volt Fesztiválra induló tömeg miatt (képtelenség volt helyet szerezni a vonatokra) a tervezettnél két órával többet töltök majd Budapesten, nem rohantam volna ennyire a végén, és maradtam volna még egy kicsit kávézgatni és eszmét cserélni a résztvevőkkel. Majd legközelebb.
