Húsz évvel ezelőtt szerettem bele egyetlen pillanat alatt az Ezeregy éjszaka hangulatába. Kairóban egy fárasztó nap végén az idegenvezetőnk elvitt bennünket a piacra, és amint megcsapta az orromat az ott sorakozó rengeteg fűszernek az észbontó illata, azonnal tudtam, hogy elvesztem. Aztán pár nappal később egy gyönyörűen békés hajnalon a hajó fedélzetén ücsörögtem a Níluson, isteni édesség és valami fűszeres üdítő ital társaságában (már olyan korai órán is nagyon meleg volt) és rettentően irigyeltem magam (az idillt csak az enyhe gyomorrontás zavarta meg, ami az előző esti lakoma eredménye volt, amelyen természetesen végigkóstoltam minden egyiptomi finomságot, amit lehetett). Hát, valahogy így kezdődött a keleti ízek iránti olthatatlan rajongásom, a rózsavíz és a narancsvirágvíz azóta is hatalmas szerelem nálam, de természetesen nem csak a desszerteket kedvelem, hanem mindenféle ételt, amelyek tobzódnak a különleges fűszerekben. Nálunk Mautner Zsófi szakácskönyveiben találhatóak főként olyan receptek, amelyekbe belecsempészésre kerültek  keleti ízek, máshol nem nagyon találkoztam velük, ezért nagyon örültem, hogy megjelent magyarul Sabrina Ghayour könyve, aki a perzsa konyha gyöngyszemeit mutatja meg nekünk, ízesen, zamatosan és ínycsiklandozó szöveggel. Rengeteget lehet tanulni tőle a keleti konyhaművészetről, ételekről, fűszerekről, a sok klasszikus recept (humusz, tabulé, stb.) mellett pedig nagyon sok érdekes és meglepően könnyen elkészíthető finomság lapul meg az oldalakon. Igazi ízorgia, gyönyörű képekkel, az egyetlen problémám nekem az volt vele, hogy kicsit rapszodikus lett a szerkesztés, és az egyes témakörökbe tartozó receptek száma enyhén aránytalanra sikerült (túl kevés desszertet láttam pl. a a sültekhez képest), de ennél több hibát nem tudok felróni ennek a hiánypótló szakácskönyvnek.

A perzsa konyhában túlteng a padlizsán, a zatar nevű fűszer (majoranna+oreganó+kakukkfű+szezámmag), imádják a rizst, és természetesen nem maradhat ki a világ legdrágább fűszere, a sáfrány sem. A húsételekhez bátran adnak gyümölcsöt is, a könnyű, joghurtos mártásokat részesítik előnyben, nagy kedvenc náluk az uborka, a paradicsom, de pl. a bulgur is gyakran kerül az asztalukra. Vagyis egy nagyon sokszínű, érdekes és változatos receptúra bontakozik ki a szemünk előtt, garantáltan nem fogjuk tudni letenni a könyvet, amíg a végére nem értünk.

A rövid, praktikus bevezető után mindjárt rá is térünk a mezzékre (előételekre) és a falatkákra.  Az első versenyző picit durvának tűnik az európai gyomornak, hiszen kétszer is meggondolja az ember lánya, hogy tényleg ki akarja-e próbálni a lóbabot fokhagymával, kaporral és tojással, de aztán a következő oldalon meglátja a padlizsánsarmulát (a sarmula egy észak-afrikai fűszeres krém, amely sok ételnek lehet az alapja, de használható fűszerezéshez és szárazpácként is), és azonnal az Ezeregyéjszaka világában érzi magát. Hihetetlenül széles a választék, a dzsazsik (fűszeres joghurt, jelen esetben uborkával, fokhagymával és kaporral), a marinált feta, a füstölt padlizsán fokhagymával mellett a humusz sem maradhatott ki, de számomra a perzsa fűszeres frittata (Kuku szabzi) lett a szerelem első látásra.

A Kenyerek & gabonák témakörben a főszerep a rizsé, de azért megtudhatjuk azt is, milyen a keleti focaccia (naná, hogy rengeteg fűszer van benne), és a perzsa laposkenyér. Miközben a perzsa gyöngyös rizs és basmati rizs varázslatosan szép küllemén ámuldozunk, azt is megtudhatjuk, hogy a rizs legjobb része a tahdig, vagyis a „lábas aljának” nevezett ropogós darabkák, amiért a családtagok közelharcot vívnak Iránban. A levesek, pörköltek & tazsinok részben nem meglepő módon a bárány kerül a középpontba, de olyan érdekességekkel is találkozhatunk, mint a diós-gránátalmás csirkepörkölt. A sültek & grillezett ételek témakör kerül ezután bemutatásra, sorjáznak a finomabbnál finomabb falatok, olyanok mint pl. a csirkebasztilla, amely egy fűszeres csirkés pite, istenien néz ki, és valószínűleg mennyeien finom is. A sáfrányos, citromos csirkét muszáj kipróbálni, ahogyan a pisztáciás báránypogácsát is.

Érkeznek a saláták & zöldségek, amelyek között én viharos sebességgel vesztem el, hiszen olyan csodákkal találkoztam, mint pl. a vérnarancsos radicchiosaláta, az árpasaláta grillezett brokkolival & zatarral vagy a gránátalmás tabulécsónak. A paradicsomsaláta is nagyon finom lehet gránátalmamelasszal, ahogyan az Olivich saláta is, ami az egyik legnépszerűbb saláta Iránban. A fattus saláta kihagyhatatlan, de a köményes sült sárgarépa mézes-citromos öntettel & kecskesajttal is a listám elejére került. És sajnos lassan a végére érünk az ízkavalkádnak, már „csak” a desszertek vannak hátra, köztük olyan klasszikussal, mint a baklava (ami Iránban természetesen pisztáciával készül), nekem mégis a fűszeres sárgarépás-pisztáciás mandulatorta rózsavizes tejszínnel lett a kedvencem. Az epres-ananászos carpaccio bazsalikos-mentás cukkoral mesésen néz ki, a kardamomos & rózsavizes  főtt körtét már csak azért is érdemes kipróbálni, mert  a szerző saját bevallása szerint nem kevés kardamomgyűlölőt tudott megtéríteni ezzel a desszerttel. Lassan jön a jó idő, úgyhogy nem teszem el az asztalról ezt a szakácskönyvet, mert jó néhány könnyű, mégis egzotikus finomságot kell elkészítenem belőle a közeljövőben…

9/10

A könyvet a Libri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.