Stéphane Garnier felnőtteknek szóló macskás életmódkönyvéről (Macskabölcsesség) már írtunk (itt), a most megjelent kiadvány annak a kötetnek egyfajta változata, továbbgondolása, amely legfőképp a 9–13 éves korosztályt szólítja meg. A korábbi kötet is elgondolkodtató és hasznos volt, ez azonban talán még összeszedettebb, ráadásul van egy kedves kerettörténete is, a szerző pedig bebizonyítja, hogy nemcsak a macskák és a felnőttek, hanem a tinik lelkét is igen jól ismeri.

A cukorbetegeknek és az inzulinrezisztenseknek egyáltalán nem kell lemondaniuk az édességekről. Minden kedvenc finomságukat ehetik, csak oda kell figyelniük az alapanyagokra. Nekem ugyan nincsenek ilyen egészségi problémáim, de velem egy háztartásban élő apukámnak igen, ezért fokozottan érdekelnek a témában íródó szakácskönyvek, és mivel Iklódi Dóra előző könyve már meggyőzött minőségügyileg, alig vártam, hogy szemügyre vegyem az új kiadványát. Nem csalódtam, ismét egy igényes kivitelű, jól szerkesztett szakácskönyvhöz volt szerencsém, amelyben az egyszerű, de nagyszerű finomságok tárháza várja az olvasót. A receptek nagyon jól követhetőek, az egyetlen problémám nekem az volt, hogy hiányoltam  egy-két személyesebb sztorit a leírások elé, de ennél több hibát nem tudok felróni ennek a kiadványnak. Nagyon fontosnak tartom, hogy az elején kaptunk egy rövid, de velős összefoglalót dietetikus szakembertől, amelyből tájékozódni lehet az alapokról, ha cukorbetegségben vagy inzulinrezisztenciában szenvedünk mi vagy valamelyik családtagunk, hogyan kezdjünk hozzá az alapanyagok lecseréléséhez. Mert tapasztalatból tudom, mennyire nem könnyű szembesülni azzal, hogy az életünk bizony megváltozik, ha megállapítása kerül az érintettség, hiszen az egészségünk érdekében teljesen át kell alakítanunk az étkezésünket, oda kell figyelni sok olyan apróságra, amelyekkel korábban nem foglalkoztunk. Nagyon fontos, hogy szakemberhez forduljunk, vele egyeztessünk, mielőtt nekifogunk az étkezésünk átalakításához, a szakszerű tanácsok hatására megnyugodhatunk, hogy nem kell lemondanunk semmiről, de nagyon oda kell figyelni arra, hogy milyen alapanyagot cserélünk le mire. Ha ezeken a dolgokon túl vagyunk, elkezdhetünk utánanézni annak, miként készíthetjük el kedvenc sütijeinket, és ebből a szakácskönyvből megtudhatjuk, hogy igazából egyáltalán nem lesz bonyolultabb az elkészítési folyamat. Na persze a somlói galuska elkészítési ideje még így sem fog néhány percre redukálódni, de hosszabb sem lesz attól, hogy cukormentes változatban készítjük el és ugyanez mondható el minden finomságról. Hasznos és szépen fényképezett kiadvány, amelyben az egyszerű, de nagyszerű hétköznapi édességek cukormentes receptjeit ismerhetjük meg.

Az a szakácskönyv, amely a piskótatekercs receptjével kezdődik, rossz már nem lehet. Habár óriási ínyenc vagyok, imádom kipróbálni és elkészíteni a legkülönlegesebb édességeket, mégis óriási kedvencem ez a finomság, nagyon jó gyerekkori emlékeket idéz fel bennem, ugyanis annak idején valami fenomenálisan készítették el a szakács nénik az általános iskolai menzán. Szerencsére a későbbiekben is olyan nasikkal találkoztam, amelyeket egytől egyig bármikor szívesen elkészítenék itthon, így nagyon hamar sikerült belevesznem a leírásokba...

Népszerű dolog mostanában a futásról könyvet írni, amit én kifejezetten üdvözlendőnek tartok, ugyanis nagyon szeretek a futásról olvasni. Nekem hatalmas motivációt jelent, hogy megismerhetem mások futással kapcsolatos történeteit, főleg, ha azok nem versenysportolók, hanem lelkes amatőrök. A Holnaptól tényleg futni fogok! két holland hölgy, egy illusztrátor és egy író közös szerelemgyermeke, amelyben bemutatják, hogy teljesen átlagos nőként hogyan lehet eljutni a kifogásoktól a függőségig, hogyan lelhet az ember örömet a futásban úgy, hogy közben szereti és élvezi az életet.

Hedvig Montgomery család- és párterápiára szakosodott pszichológus, akinek Szülői varázslat című sorozatát a Partvonal Könyvkiadó 2019-ben kezdte el kiadni. Nemrég látott napvilágot a második kötet, amely a 0–2 éves korosztállyal foglalkozik. A bevezető könyvben megismert hét lépés itt csecsemőkre szabva jelenik meg, és a kötet ezen kívül is rengeteg kérdésre ad választ. Elképesztően igényes, gyönyörű, esztétikus és ami a legfontosabb: hasznos és összeszedett kiadványról van szó, amely abszolút olvasóbarát formában mutatja be a csecsemőkor buktatóit és megoldási lehetőségeit.

Egy jó anyának és feleségnek megvannak a saját receptjei ahhoz, hogy jóllakassa a családját. A Gáspár famíliának szerencséje van, Bea asszony szeret sürögni-forogni a konyhában, főzőműsort is nyert. De természetesen ő sem így született, végigjárta a maga útját a gasztronómia területén. Amikor férjhez ment, még nem tudott főzni, aztán persze mikor megszülettek a gyerekei, megtanult, de sokáig nem szerette ezt a tevékenységet (becsülöm az őszinteségét, nem játssza a szuperanyát és feleséget), mára viszont már remekül érzi magát a konyhában. Egy érett asszony, aki nagy családra főz, egyszerűen, de nagyszerűen. Mert a hétköznapok bizony egyetlen családban sem a gourmet ételekről szólnak, viszont nagyon meg tud koronázni egy rohanós napot pl. egy bakonyi csirkemell galuskával. Sütifronton sem kell mindig rafinált cukrászremek, egy jól elkészített zserbó is nagyon jól tud esni. Gáspár Bea szakácskönyvében pont az a jó, hogy nincs benne semmi extra, abszolút a mindennapokra való recepteket tartalmaz, mégis benne van az a szív és a lélek, ami nélkül a legötcsillagosabb étel sem ér semmit. Jómagam a különlegesebb étkeket kedvelem, ettől függetlenül nagyon szerettem ezt a könyvet, mert sok gyerekkori kedvencet találtam benne, megidézte az otthon melegét. Mert bár ezerszer elátkozzuk ifjabb éveinkben a vasárnapi húsleves-rántott hús kombót, eljön az idő, amikor rájövünk, hogy ezek az ételek nagyon fontosak a családi összetartozáshoz, ha nem is minden hétvégén, de igenis hiányzik, ha időnként nem kerülnek az asztalra. A receptek jól követhetőek, mindegyik elé került egy kis személyes sztori, amelyektől olyan "Beás" lesz az egész, a hitelességet pedig számomra az őszinte leírások jelentik, amelyekből megtudhatjuk, honnan indult és hová jutott a szerző a családi élet és a konyhatündérkedés nem éppen egyszerű útján. Jó kis könyv ez, nagyon szerethető.

"Bea, nem én mentem férjhez, hanem te!". Ez volt az mondat, amivel Győző rádöbbentette az ifjú feleséget, hogy ideje változtatni a dolgokon. Nagyon őszintén leírja Bea, hogy mennyire nehéz volt megtanulnia vezetni a háztartást, és milyen sokáig tartott, amíg magára talált a konyhában. Először csak kötelességből tette a dolgát a tűzhelynél, aztán szépen lassan ráérzett arra, milyen jó érzés, hogy ízlik a családnak az étel, amit készít.

Ha eddig voltak kétségeink afelől, hogy a gasztronómia művészet-e, most már nem lesznek. Őszintén szólva fogalmam sem volt arról, hogy ki az a Gelb Tatjána (nem nagyon nézek tévét, nem vagyok képben a celebekkel, és ezt egyáltalán nem sajnálom), csak a könyv borítóján akadt meg a szemem. Mert egyszerűen gyönyörű.  Először azt hittem, festmény, aztán miután jobban megnéztem, kiderült, hogy ez bizony étel, de valami hihetetlenül színes és különleges. Aztán amikor belelapoztam a könyvbe, kiderült, hogy a szerző természetes ételfestéket használ (ki gondolta volna, hogy a cékla vagy a lila káposzta ilyen célra is használható?), az a szépség pedig, amibe első látásra beleszerettem, az bizony nem más, mint halpaprikás színes karfiolsalátával, burgonyacsipsszel. Nesze neked elvek, hiába nem eszem meg a halat, ebben a kontextusban csak ámultam és bámultam, mit ki lehet hozni belőle. A lazacot például céklás öntetben pácolva gyönyörűen meg lehet színezni, majd egzotikus rizspapíron tálalva lenyűgöző látványt nyújt. És ez csak egy példa abból a rengeteg kulináris szépségből, ami ránk vár, ha belevetjük magunkat ebbe a varázslatosan szép kivitelű kötetbe – a szerző saját maga fotózta az általa elkészített ételeket és a szöveget is ő írta hozzá, miközben egyik sem a szakmája alapvetően - , amelynek a végére szinte már elhisszük, hogy ezt mi is meg tudnánk csinálni. Persze nem valószínű, hogy elsőre hoznánk ezt a művészi szintet, ahhoz viszont határozottan meghozza a kedvet, hogy elkezdjük kreatívkodni a konyhában.

Tényleg döbbenet, hogy mit ki lehet hozni egy viszonylag egyszerű ételből, de azért ezek a szépségek inkább ünnepnapra valók, hétköznap biztosan nincs sem kedvünk sem időnk pepecselgetni velük. Azonban nagyon tetszetősek a képek, remek ötleteket adnak, amelyeket ráérős napokon be lehet csempészni az ételeinkbe, és biztosan elindítja a gasztronómiai fantáziánkat, ami sohasem hátrány.

A nosztalgia fontos érzés. Mindenki tudja, mennyire jó is tud lenni, mikor egy-egy beszélgetés alkalmával az azonos korszakban születettek felelevenítik azonos élményeiket, miközben a „kívülállók” csak figyelik az egyből összezáró csoportot. Tóth Eszter Zsófia és Poós Zoltán könyve meglovagolja a nosztalgiahullámot, miközben értő és érdekes magyarázatokkal, személyes tapasztalatokkal leöntve tálalja a Kádár-korszak egyes jellegzetes tárgyait és lemezeit. A könyv nagyon olvasmányos, nem lehet letenni – és messze nem csak a szocializmusban felnőtt generációk számára élvezetes.

Ez a könyv baromi hasznos, nagyon olvasmányos, tele van részletes és pontos információkkal, miközben talán a legfontosabb, hogy megnyugtatja a kismamákat: ne pánikoljunk! Ami a testünkkel és a lelkünkkel történik, teljesen normális, más is átélte már ezt, nem vagyunk egyedül. A kötetnek ez az ötödik kiadása, az Alexandra nagyon szép kivitelben a legújabb, teljesen átdolgozott változatot hozta el idén nekünk. Szerintem az első terhesség alatt nagyon sokat segít, úgyhogy én mindenkinek ajánlom, aki babát tervez vagy vár, mert tényleg minden apró részletre kiterjedően benne van a várandóssággal kapcsolatos összes felmerülő kérdésünkre a válasz.

A pánikbetegségről kevés szó esik, pedig sok ember életét keseríti meg. Alattomos kór ez, a semmiből jön, és addig nem szűnik meg, amíg a beteg szembe nem néz saját démonjaival és nem teszi rendbe az életét. Ez így leírva könnyűnek látszik, pedig nagyon keményen kell dolgoznia saját magán a gyógyulásért annak, akit utolér ez a betegség. Nagyon meg tudja nehezíteni a mindennapokat, sokan hisztinek tartják, és évekig tart a gyógyulás. A pánikbetegség ugyanis egy tünet, a biztonság hiányának következtében alakul ki, a rohamok hátterében lelki problémák állnak, amelyeket minél előbb kezelni kell, szakember segítségével. Mert az életét mindenkinek saját magának kell rendbe tennie, de az orvos sokat tud segíteni a gyógyulásban. Minden eset más és más, a gyógyuláshoz vezető út hosszú és rögös, ráadásul mindenkinek saját magának kell megtalálnia, nincs egységes recept. A gyógyszerek a testi tüneteket tudják enyhíteni, de a problémáját mindenkinek saját magának kell megoldania. Tamás Rita nem orvos, de azért tud hitelesen beszélni erről a betegségről, mert ő maga is kigyógyult belőle. Őszintén szólva eddig nem tudtam róla semmit, de néhány héttel ezelőtt teljesen véletlenül szembejött velem a neten az általa vezetett Ne pánikolj, sportolj című oldala, amelynek egyszerű, őszinte hangvétele annyira megtetszett, hogy elkezdtem rendszeresen olvasni. Ezért nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy megjelenik ez a könyv, nagyon kíváncsian lapoztam bele és együltő helyemben elolvastam. Látszik, hogy a szerző újságíró volt, nagyon olvasmányosan ír, és olyan brutális őszinteséggel mutatja be, min kellett keresztülmennie, ami szerintem nagyon tiszteletre méltó. Happy end ugyan a sztori vége, de egyáltalán nem habos-babos történetet kapunk, egy sok éves harc végén jutott el oda Rita, hogy ilyen magabiztosan, kisportolt testen mosolyogjon a borítóképen. Pánikbetegségben szenvedőknek kötelező, és mivel ez a kór bármikor, bárkit leteperhet, azoknak is javasolt, akik szeretnének többet tudni róla, mivel közérthetően, de tudományos alapossággal járja körül a témát a szerző.

Tamás Rita gyerekkorában kiválóan sportolt, azonban hiába volt tehetséges, a versenyeken nem tudott teljesíteni. A pályakezdés is döcögősen indult, végül sportújságíró lett, de nagyon kemény harcokat kellett folytatnia, hogy elfogadtassa magát a munkahelyén. Aztán jött a nagy szerelem, esküvő, megérkezett a baba is, hogy aztán a családi idill egyetlen perc alatt omoljon össze. A férje ugyanis sikkasztott a munkahelyén, és bár végül a börtönt elkerülte, egy évtizeden keresztül kellett törlesztenie az adósságát, miközben szembe kellett néznie a szerencsejáték-függőséggel is. A fiatalasszonyra nagyon nehéz évek vártak, de ahogyan mondani szokták, ami nem öl meg, az megerősít…

Elképesztően motiváló és erőt adó könyv ez az amatőr futásról, amit szívből ajánlok mindenkinek, aki még csak foglalkozik a futás gondolatával, aki évek óta fut, és akinek akkor sem jutna eszébe futni, hogyha kergetnék. Messze nem a futás maga a lényeges itt, hanem az érzések, amiket mozgás révén el lehet érni: a felszabadultság, a napi gondoktól való megszabadulás, a gondolatok kitisztulása és az öröm, amit egyszerűen a természetben tartózkodás és az izmok használata ad.