Népszerű dolog mostanában a futásról könyvet írni, amit én kifejezetten üdvözlendőnek tartok, ugyanis nagyon szeretek a futásról olvasni. Nekem hatalmas motivációt jelent, hogy megismerhetem mások futással kapcsolatos történeteit, főleg, ha azok nem versenysportolók, hanem lelkes amatőrök. A Holnaptól tényleg futni fogok! két holland hölgy, egy illusztrátor és egy író közös szerelemgyermeke, amelyben bemutatják, hogy teljesen átlagos nőként hogyan lehet eljutni a kifogásoktól a függőségig, hogyan lelhet az ember örömet a futásban úgy, hogy közben szereti és élvezi az életet.
A szerzők bevallottan olyan nőknek készítették ezt a könyvet, akik régóta kacérkodnak a futás gondolatával, eddig mégsem vették rá magukat, hogy elkezdjék. Hitelesen, saját tökéletlenségüket és hibáikat is bemutatva vezetik végig az olvasót saját útjukon, amelynek a végén futó lett belőlük. A gyakorlati tanácsaik, élményeik, tapasztalataik célja az, hogy a könyv végére érve az olvasó is felálljon a kanapéról, és felhúzza a futócipőjét.
Ahogy a könyv során a szerzők többször hangsúlyozzák, a könyv célközönsége az átlagos nők. „Ez a könyv nem a tökéletes sportladyknek szól.” Marijke ten Cate háromgyermekes, „meglehetősen testes”, dolgozó édesanyaként kezdett el futni, amitől sokkal jobban érezte magát, és fittebb is lett. Amikor mellrákot diagnosztizáltak nála, sokat segített számára a futás, és ekkor döntötte el, hogy olyan könyvet ír a futásról, ami arra motiválja a nőket, hogy foglalkozzanak magukkal, mozogjanak, legyen énidejük. Ez talán a könyv legfontosabb gondolata: szánjunk magunkra időt, foglalkozzunk a testünkkel és a lelkünkkel. A futás amellett, hogy fizikailag és élettanilag pozitív hatással van a szervezetünkre, a gondolatainkat is kikapcsolja, így egyszerre hasznos a testnek és a léleknek.
A kötet tíz fejezeten keresztül jut el a kanapéról való felállástól (és tükörbe nézéstől) a versenyekig és edzéstervekig. Szó esik a megfelelő ruházatról, különféle futótechnikákról és klubokról, a sérülések megelőzéséről (közben hasznos lazító- és nyújtógyakorlatokat láthatunk), kifogásokról és a futás gyógyító erejéről, valamint a kedvencemről, a „női dolgokról”. A könyv nagyon őszintén és hasznos tanácsokkal beszél arról, hogy hogyan lehet (vagy érdemes) futni, ha az ember lánya menstruál, várandós, változókori panaszai vannak, vagy a szülés után vizeletcsepegéssel küzd.
Az illusztrációk nagyszerűek: tökéletes aláfestői annak az öniróniának, életszeretetnek és hitelességnek, amivel a szerzők saját futóélményeiket megírták a könyvben. Nagyon hasznosak a könyv során olvasható rövid interjúk is, amelyek különböző szakemberekkel készültek (edzőkkel, futásterapeutával, hormonjóga-oktatóval stb.). Nekem azonban ezeknél is jobban tetszettek a szerzők barátainak egy-egy téma kapcsán bemutatott rövid megjegyzései, saját történeteik, nehézségeik, a futással kapcsolatos élményeik leírásai. Ezek igazán inspirálóak, hiszen ők is teljesen átlagos nők, akik eltérő élethelyzetekben, eltérő életkorban, fizikai és mentális állapotban, más-más problémákkal küzdve, de mind futnak.
Alapvetően én is azoknak ajánlanám a könyvet, akik már egy ideje foglalkoznak a futás gondolatával, de még nem találták meg a kellő motivációt hozzá. Ez a könyv tükröt tart elénk, és különböző tippekkel igyekszik megadni a kezdő lökést. Emellett meg kell említenem, hogy az aktuális járványügyi helyzetben én nem tudok jobb sportot elképzelni, mint a futás. Valamennyit egyszerűen muszáj a szabad levegőn lenni és mozogni, futni pedig lehet egyedül, félreeső helyszínen, másoktól kellő távolságot tartva. Szóval menjünk le néha futni (persze lehetőleg ne nyúljunk semmihez, és nagy ívben kerüljünk ki mindenkit stb.), mert nem csak a testünknek teszünk jót vele, hanem a gondolataink is kitisztulnak, és talán kevésbé őrülünk meg a kényszerű otthonmaradásban. Ehhez nyújt segítséget ez az életszerű és kedves könyv.
10/10
A kötetet a Scolar Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
