A cukorbetegség derült égből villámcsapásként robbant bele a családi életünkbe, amikor apukámról pár éve kiderült, hogy túl magas a cukra, és ha el akarja kerülni a nagyobb bajt, nagyon sürgősen életmódot kell váltania. Mivel egy háztatártásban élünk, ez azzal járt, hogy nekem is alkalmazkodnom kellett a helyzethez, vagyis cukor száműzve (szorbitot használunk), és próbálunk leszokni a fehér lisztről több-kevesebb sikerrel. És természetesen odafigyelünk az étkezésre, előtérbe kerültek az egészségesebb reggelik, ebédek és vacsorák. Szépen haladunk az életmódváltásban, azonban sajnos mindketten csokoholisták vagyunk és imádunk nasizni, így van még hová fejlődni, ezért nagyon örülök minden olyan szakácskönyvnek, amelyből ötleteket meríthetek arra vonatkozóan, hogyan lehet egészségesebb formában élvezni a jól megszokott ízeket, újraértelmezni a nagy családi kedvenceket. Iklódi Dóra könyve pontosan ezekre a hétköznapi problémákra nyújt megoldást, nem Michelin-csillagos ételek receptjeit nyújtja nekünk, hanem a mindennapok kis csodáit, mint pl. a túrós batyu vagy a márványkuglóf cukormentes változatát. Mert senkinek sincs kedve lemondani a saját külön bejáratú kedvenceiről, és nem is kell, hiszen néhány alapanyag lecserélésével már meg oldódott ez a problémánk. Ezen túl becsempészésre került a receptek közé néhány különlegesség is, amelyeket egyáltalán nem nehéz elkészíteni,  mégis ünnepi ízélményt ígérnek, mint pl. a sültkelbimbó-saláta árpával és gránátalmával. A fotók gyönyörűek, a szerkesztés átgondolt, a receptek jól követhetőek. Ami nekem egy kicsit hiányzott, az a személyesség, nem értem, miért nem engedte szabadjára jobban a szerző az egyéniségét, hiszen elég népszerű gasztroblogot vezet. Továbbá hiányoltam az igazán izgalmas ízorgiákat, hiszen fantasztikus ételek készíthetők a műfajban, de nyilván most a praktikumon volt a hangsúly, legközelebb talán már jut hely és idő a kreatívkodásra is.

Attól, hogy úgy hozta az élet, hogy le kell mondanunk a cukorról, még nincs vége a világnak, nem kell lemondanunk semmiről, csak ahhoz kell hozzászoktatunk magunkat, hogy az alapanyagokon változtatni kell. Például tejberizs helyett meg kell barátkoznunk a köleskásával, a kedvenc csokis gofrink pedig cukkiniből is elkészíthető. A kalácsot sem kell száműznünk az étrendünkből, csak a cukrot kell helyettesíteni a számunkra megfelelő helyettesítővel (mi is sokáig próbálkoztunk, amíg kikötöttünk a szorbitnál) és a fehér liszt egy részét teljes kiőrlésűre kell cserélni. És így tovább...

Egy rövid bevezető után egy dietetikus szakszerűen megismertet bennünket a cukorbetegség legfontosabb ismérveivel, és már rá is térünk a finomságokra. A reggelikkel kezdünk, mindjárt egy egyszerű, de nagyszerű jósággal, a "mézeskalácsos" granolával hozza meg a kedvünket a szerző a receptekhez. A zabos-túrós palacsinta kaporral, tejfölös mártogatóssal remek ötlet, a répatorta-zabkását még szoknom kell egy kicsit. A buggyantott tojás nálam nagy mumus, de lehet, hogy ezért a spenótos-baconos szendvicsért egyszer mégiscsak teszek vele egy próbát. Ezután érkeznek nagy kedvenceim a péksütemények, amelyekből mindjárt elsőre annak a kakaós csigának az egészségesebb változata kerül a szemem elé,  amely nélkül szerintem lehet élni, csak nem érdemes. Valamiért az él a közhiedelemben, hogy a kenyérsütés bonyolult dolog, pedig egyáltalán nem az, a teljes kiőrlésű változat is expressz gyorsan elkészül. A sajtos pogácsa szintén nagy népszerűségnek örvend a családban, ki fogjuk próbálni ezt a változatot is, pedig én nagyon utálok tésztát hajtogatni, de azt hiszem, ezúttal túl fogok lépni ezen a problémán. A brióst is muszáj kipróbálni, a zabpelyhes zsemle is jól néz ki.

A kisétkezések számomra egy picit nehezen értelmezhető témakör, de mivel olyan finomságok sorakoznak itt, mint pl. a narancsos-csokis zabpelyhes keksz, az almás-fahéjas kuszkuszpuding vagy a mákos-szezámos rúd, ám legyen. A saláta műfaja nagyon idegen tőlem, ennek ellenére viharos sebességgel sikerült belevesznem ebbe a témakörbe, nagyon megragadta a fantáziámat az őszibarackos bulgursaláta és a diós cékla-alma-répa sali, de az igazi kedvencem a tavaszi epres saláta lett. Némileg meglepődtem, amikor találkoztam a hagyományos uborkasaláta cukormentes változatával, de végülis ezt is jó tudni. A sültkarfiol-saláta joghurtos öntettel nagyon izgalmasnak tűnik, ahogyan a sültzöldség-saláta is. Nem vagyok egy nagy leveses, de ezúttal itt is sikerült elidőznöm, mert a mindenmentes brokkolikrémleves eszméletlenül jól néz ki, ahogyan a cseresznyeleves mindenmentes változata is, a sütőtökkrémleves természetesen nem maradhatott ki, a vicces nevű limlom leves (=tegyünk bele mindent, amit a hűtőben vagy a kamrában találunk) pedig nagyon ínycsiklandóra sikeredett. A zöldfűszeres paradicsomleves és a tárkonyos csirkeraguleves emelkedett ki még a számomra a mezőnyből.

Meglepően kevés főétel került bele a könyvbe, melyek közül mindjárt az elsőt, a sonkás-sajtos töltött édesburgonyát én inkább vacsorára fogyasztanám, de ennél nagyobb bajom ne legyen. A zöldséges pite nagyon jól néz ki, utána pedig a főzelékeké a főszerep. A zöldborsófőzelék a gyengém, ezért ezt a gyömbéres-citromos változatot biztosan ki fogom próbálni, A gombapaprikás nokedlivel szintén örök kedvenc, és a rántott húst is el lehet készíteni egészségesen, és gyökérzöldségeket is lehet fogyasztani hozzá, nem csak krumplipürét vagy rizst. A paradicsomos húsgombóc bulgurral azonnal dobogós helyre került nálam, ahogyan a karfiolpuffancs is zöldséges hajdinával. A végére maradt a legjobb rész, a desszertek. Ki gondolta volna, hogy kedvenc túrógombócunk kókuszbundában is elkészíthető málnaöntettel, a Rákóczi-túrós pedig pohárkrémként is jól muzsikál. A zserbógolyót muszáj kipróbálni, ahogyan a zabpehelyből készült császármorzsát, és az otthonos illatot árasztó nagymama almás pitéje sem maradhatott ki. Összességében egy szép és praktikus szakácskönyv, amelyet nem csak cukorbetegek forgathatnak haszonnal, hanem mindenki, akinek fontos az egészséges életmód.

8/10

A könyvet a Boook Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.