Stéphane Garnier felnőtteknek szóló macskás életmódkönyvéről (Macskabölcsesség) már írtunk (itt), a most megjelent kiadvány annak a kötetnek egyfajta változata, továbbgondolása, amely legfőképp a 9–13 éves korosztályt szólítja meg. A korábbi kötet is elgondolkodtató és hasznos volt, ez azonban talán még összeszedettebb, ráadásul van egy kedves kerettörténete is, a szerző pedig bebizonyítja, hogy nemcsak a macskák és a felnőttek, hanem a tinik lelkét is igen jól ismeri.
A főszereplő ismét a szerző macskája, a tizenöt éves, hatkilós, háromlábú kandúr, Ziggy, aki most egy déli tengerparti francia kisvárosban, Sanary-sur-Merben él. Egy fiatalokból álló csoportot figyel a bokrok közül, hallgatja őket, majd egy nap közelebb merészkedik, és a gyerekek bizalommal fordulnak hozzá. Persze Ziggy SZUPERMACSKA, úgyhogy tud beszélni, amin a fiatalok először meglepődnek, de elég hamar elfogadják, Ziggy pedig egyenként felkeresi őket, hogy segítsen nekik eligazodni a kamaszok bonyolult világában. A rövid kis fejezetek során tizenhét fiatalt ismerhetünk meg, akik kiöntik a szívüket Ziggynek, ő pedig a macskák életéből vett tapasztalatokkal, egyszerű és hasznos tanácsokkal látja el őket.
Az előzőhöz hasonlóan ebben a kötetben is többféle szövegtípussal találkozunk, az egész nagyon modern, közben pedig esztétikus, ráadásul minden szöveg, illusztráció és háttér kék, ami nekem kifejezetten tetszett (fekete szín nincs is sehol belül a könyvben). A könyv felépítése egyszerű és lényegre törő: először egy rövid történetben megismerjük az adott fiatal problémáját és a Ziggy által adott tanácsot (és azt, hogy bevált-e), a Miau a lényeg? című rész összefoglalja macska- és emberszemszögből is a tanulságot, végül a Gondolkodj macska módra! című rész kérdések formájában megszólítja az olvasót, hogy elgondolkozzon a témáról a saját életére vonatkozóan (például: „Van olyasmi, amit azért nem teszel meg, mert félsz, hogy mások kicsúfolnak?”).
A tizenhét történet során olyan, minden kamaszt érintő kérdések kerülnek szóba, mint az iskolai népszerűség, a szülőkkel való kapcsolat, a barátkozás, a szerelem, önmagunk elfogadása, a megfelelési kényszer, az önbizalom, a beilleszkedés vagy éppen a telefonozás. Az egyik legjobb tanács szerintem ez: „Ha folyton a telefonod képernyőjét bámulod, mások életének és élményeinek leszel a részese, és nem a saját életedet éled.” Ziggy tanácsai egyszerűek, néha kicsit túlságosan is, de alapvetően elég jól hasznosíthatók, és főleg továbbgondolhatók, ami a kötet legnagyobb erénye. A felhozott témák kapcsán elindulhat egy beszélgetés akár szülő–gyermek, akár kortárs viszonyban, a kevésbé szociális fiatalok pedig a történetek és a kérdések segítségével átgondolhatják, konkretizálhatják a problémáikat.
A nyolcadik, Charly története volt a kedvencem a könyvben, amely a barátok vs. egyéniség témakörét járja körül. A megfelelési kényszer, a másoknak való tetszés, mások véleményének állandó monitorozása messze nem csak tinédzser korban jellemzi az embert, és a szerző nagyon szépen megfogalmazza, miért is nem szabad hagyni elveszni az egyéniségünket. Ki kell állni a véleményünk mellett, és el kell fogadni, hogy nem fog mindig mindenkinek tetszeni, amit csinálunk, gondolunk vagy képviselünk. „Ha valaki mindig a bandát követi, és csak azt teszi, amit a többiek, akkor elszalasztja mindazt, ami az ő saját életét gazdagíthatná.” A macskáktól a tinédzserek is sokat tanulhatnak, és ez a könyv formailag és gondolatiságában is segítséget nyújthat mind a fiatalok, mind a szüleik korosztályának.
9/10
A kötetet a Partvonal Könyvkiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
