Soha nem volt még olyan népszerű a vegán konyha, mint mostanában, aminek több oka is van. Egyrészt sajnos egyre nő az ételallergiások száma, és ebben az esetben kiváló alternatívát jelent ez a tej és tojásmentes sütési-főzési módszer, másrészt pedig szerencsére egyre többen figyelnek oda az egészséges étkezésre és persze ne feledkezzünk el azokról sem, akik elvi okokból nem fogyasztanak állati eredeti ételeket. Jómagam a középső csoportba tartozom, imádom a büntetlen élvezeteket, úgyhogy hatalmas kedvenceim a vegán receptek, vadászom az ilyen tárgyú szakácskönyveket, ezért természetesen azonnal lecsaptam Moravszki Kata frissen megjelent alkotására. Mert ez a pici receptgyűjtemény kicsit más, mint az átlag szakácskönyvek, mivel a szerző grafikus, ezért nem ínycsiklandozó ételreceptek sorjáznak benne, hanem fantáziadús illusztrációk. Nekem ez elsőre, másodjára és harmadjára is furcsa volt, kicsit olyan "fapadosnak" és szürkének éreztem az összhatást, de mire eljutottam a végére, megszoktam és meg is kedveltem ezt a nem hétköznapi "ételfotózási" módszert. A könyvecske legnagyobb tanulsága, hogy mindent lehet vegánosítani, csak az alapanyagokat kell lecserélni, és bátran neki kell állni kísérletezni. Mert elsőre kicsit durvának tűnik, hogy a tojást őrölt lenmag+forró víz kombóval helyettesítjük, tojáshabot pedig lehet készíteni csicseriborsóléből is. Ezekkel a technikai fogásokkal nekem még egy picit barátkoznom kell, de ettől eltekintve bárki nyugodtan nekiállhat elkészíteni ezeket az egyszerű, de nagyszerű recepteket, egyáltalán nem szükséges hozzá különösebb szakácstudomány, a leírások jól követhetőek, és kellőképpen le lehet döbbenni azon, hogy kedvenc sütijeink milyen simán elkészíthetőek vegán változatban. A hétköznapok szakácskönyve ez, nemcsak vegánoknak, hanem mindenkinek, akinek fontos az egészséges életmód.

Kicsit szkeptikusan fogtam bele a szakácskönyvbe - tényleg sokkolt, hogy nincsenek benne ételfotók, vizuális típus vagyok, ez van - , aztán amikor megláttam az "újhullámos máglyarakás" fantázianevű finomságot, amely kedvenc kakaós csigámból készül, azonnal megváltozott a hozzáállásom. Lázasan olvasgattam a jobbnál jobb recepteket, amelyek között rengeteg gyerekkori kedvenccel találkoztam, és nagyon sajnáltam, hogy ilyen rövidke a kiadvány, mert túl gyorsan a végére értem...

Egy rövid, de annál frappánsabb beköszöntő után - őszintén szólva fogalmam sem volt arról, hogy ki a szerző, de nagyon tetszett ez a laza, lényegre törő összefoglaló -, megismerkedhetünk a könyv szakmai lektorával, Sziráki Zsófival, aki dietetikus, és ennek örömére mindjárt kapunk is tőle egy kis tudományos leírást a cukorhelyettesítőkről és a növényi alapanyagokról. Aztán mindjárt bele is csapunk a közepébe, a sütéssel készülő finomságok érkeznek nyitásként, mindjárt egy olyan döbbenetesen egyszerű epres tortával, hogy kétszer is elolvastam, hogy tényleg csak ennyit kell-e vele molyolni, és már az elnevezése sem semmi: túl finom epertorta. Érződik a könyvön, hogy kreatív ember alkotása, rendkívül eredetiek és figyelemfelkeltőek a finomságok elnevezései (újhullámos máglyatorta, "már minálunk babám", stb.), és a szakszerű, ezért szükségképpen sajnos kicsit száraz receptleírásokat is sikerült feldobni néhány látványos illusztrációs ötlettel. Nagyon szeretni való könyvecske, amolyan nagymamás, meleg otthon érzetet áraszt magából, miközben tökéletesen modern konyhai technikákat alkalmaz.

A banánkenyér nagy kedvencem, de zablisztből sohasem próbáltam elkészíteni, ahogyan a morzsasütit (vagyis crumble-t) sem zabpehelyből, de kíváncsi lettem, majd kerítek rá alkalmat. Brownie-ból sohasem elég, ezért a könyvben szereplő diós változat előbb-utóbb biztosan kipróbálásra kerül. A hónapvégi aranygaluska fantázianevű alkotáson eldobtam az agyam, akkora ötlet (magvas zsömléből, étcsokiból készül, úgy, hogy a sodóval együtt sül meg a sütőben, KELL!), ahogyan a nálunk örök kedvenc kakaós kalács ezen receptúrájával sem találkoztam még eddig. A vargabéles és az isler igazi retro finomság egészséges köntösben, az almás pitével és a krémessel kiegészülve. Egy kis nemzetközi kikacsintás is belefért, a lengyel sörös babka különleges és mégsem bonyolult finomság. És most jön az a recept, ami elrabolta az ínyenc kis szívemet: kakaós csigából készült máglyarakás. Csigafüggő vagyok, ezerféle módon elkészítettem már, de ez a változat meg sem fordult a fejemben sohasem, úgyhogy ez lesz először kipróbálva a könyvből, az tuti.

 A churros-nak is létezik vegán változata (és sütőben is lehet sütni, bizony), ahogyan a diós pitének is, a túrós pite is elkészíthető tofuból, kekszet is percek alatt össze lehet dobni növényi alapanyagokból. A túrós batyu nekem egy picit necces, ezt a krumplis-csicseriborsóleves tölteléket még emésztenem kell, de a kávés kókuszos süti valóban kifogástalannak tűnik, ahogyan a vaníliás kifli is. Tudom, hogy ez csak azért van, mert én édesszájú vagyok, de a könyvben szereplő sósságok engem teljesen hidegen hagytak (na jó, a calzone és a sós perec egyáltalán nem, a tofukorongok pedig elég különlegesek ahhoz, hogy kíváncsi legyek az ízükre). A sütés nélküli finomságok között szintén felülreprezentált a retro, hiszen találkozhatunk a keksztekerccsel, a kókuszgolyóval. a veganizált túrógombóccal, de az igazi truváj a csicseriborsó nutella, amit egyszerűen muszáj kipróbálni. Jó ötlet, hogy a könyv végén van hely a saját receptjeinknek (ez nálam sajnos tutira üresen marad, borzalmas a kézírásom, ezért írok inkább blogot). Összességében nagyon kellemes meglepetés ez a könyvecske, amelynek az árát szerintem egy picit felüllőtték, és a szerkesztés is kicsit hektikusra sikeredett, de ennél több hibát nem tudok felróni ennek a bájos darabnak.

8/10

A könyvet a Scolar Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.