Folytatva kalandjaimat Olaszországba, most még délebbre látogatunk, egyenesen Szicília fővárosába Palermoba. A város az olasz listám első helyén található egy hajszállal lemaradva Nápolytól. Hiába a kettő között a hasonlóság, tekintve a káoszt és a zsúfolságot, valahogy előbbi közelebb áll szívemhez. Tulajdonképpen nem is igazán tudom miért, talán az emberek miatt, talán az ott töltött négy nap miatt vagy esetleg a sajátos, elvont hangulata miatt, amit más olasz városban még nem kaptam meg. Jöjjön hát akkor kalandjáratom következő állomása, az igazi olasz maffia „szülőföldje”. S ahogyan a címben is utaltam rá az elkövetkezendő bejegyzésben a városban töltött négy nappalomat ömlesztve fogom elmesélni.

Palermoba, egy tizenkétórás buszozás után (ha valaki kíváncsi rá ITT elolvashatja), előzetes tervezés és elképzelések nélkül érkeztem, három másik önkéntessel. Az eddigi utazásaimhoz képest, most nem voltak konkrét terveim vagy listám a megnézendő épületekkel, múzeumokkal, kihagyhatatlan nevezeteségekkel. Lényegében csak a palermoi ismerőseimre hagyatkoztam, ők vezettek a városban és mutatták meg sokszor Palermo egy másik, a turisták által alig ismert oldalát. Így tehát, ahogyan már a címben lehet olvasni az elkövetkezendőkben, a városban töltött négy nappalomat ömlesztve fogom elmesélni.

Ahogy megérkeztünk, egyből belevetettük magunkat a város sűrűjébe. Lepakoltuk csomagjainkat, megittuk a reggeli kávénkat és elindultunk egy gyors városnéző túrára, futólag érintve a fontosabb útvonalakat és helyeket.

A Ballaro piac

A Ballaro piac a hely ami felébreszti az összes érzékünket.  A hosszasan kígyózó zöldséggel, gyümölccsel, friss hússal, hallal és különböző tengeri szökevényekkel roskadásig megrakodott standok egy igazi utcai piac hangulatot adja át. Ez Palermo és talán Szicília legrégebbi piaca egy X. századi arab kereskedő feljegyzése szerint.

A szűk, áruval megrakodott asztalokat, az embereket és a kétes eredetű pocsojákat, néha vízátfolyásokat kerülgetve, hirtelen egy deja vu érzés kerített hatalmába egyenesen Nápolyból. Gondolom legfőképpen azért, mert itt is érzékenyen érintettek a termékek által árasztott illatok és a higiéniai előírások hanyagolása vagy akár mellőzése. A délies, kaotikus dolcevita csak úgy tolódott az arcunkba, amire a szabad és nagy szájú kofák kreatív “reklámjaik” csak rátettek egy lapáttal.

Végül, miután elhagytuk a zöldség, gyümölcs, hal és egyéb standokat, tárult elénk a piac egy másik arca, a bolhapiac. Az egész vásár végeztével, mikor az árusok elhagyják a terepet, megkezdődik az éhezők viadala, a harc az ott hagyott dolgokért. A kincsvadászok, néha  derékig elmerülve a kukákban keresgélnek elhagyott és kidobott ruhák, könyvek és ezernyi más dologok után. Mindeközben „ami másnak lehet szemét, nekünk érték” mottót mantrázva. Hirtelen a nagy budapesti lomtalanításhoz tudnám az egészet leginkább hasonlítani.

Turistáknak nem tudnám nyugodt szívvel ajánlani a teljes Ballarot, viszont az első részét mindenki nyugodtan meglátogathaja. A zsibvásár fele a piacnak már nagyobb elszántságot és tűrőképességet kíván, na meg természetesen olasz nyelvtudást, bár néha még az se segít a palermoi dialektus miatt.

 Ha szomorú vagy próbálj meg egy kört tenni a Ballaron

Turistáskodásokban

Ha épp nem helyiként viselkedtünk meg-megálltunk egy-egy épület előtt, mint például a palermói Teatro Massimo, ami Olaszország legnagyobb és Európa harmadik legnagyobb operaháza. Itt, a színház lépcsőinél készült a Keresztapa III. egyik jelenete is, ahol SPOILER ALERT Michael Corleone helyett lányát Maryt lövi le egy mesterlövész.

Ha épp nem épületek előtt ácsingóztunk tátott szájjal akkor volt, hogy Pretoria szökőkút árnyékában sziesztáztunk és élveztük a nap melengető sugarait, miközben  az enyhe szél az arcunkba fújta a kút vízét.

Ha már a szökőkútról van szó, akkor muszáj megemlíteni, hogy a kút együttes először Firenzébe volt. Később az 1500-as években került Palarmoba miután tulajdonosa eladósodott és eladta a városának. A szökúkút a tizenkét olümposzi istent, más mitológiai személyeket és állatokat ábrázol. A gyönyörű szökőkútnak, sajnos egy sötétebb oldala is van. A szobornak otthont adó tér kialakításához több házat is leromboltak. Emiatt, és a meztelen szobrok miatt a “szégyen szökőkútjának” is hívják.

Természetesen ha Olaszország bármely városába járunk, illik megnézni az adott város híresebb templomait és katedrálisát. Így történt, hogy egyik nap mi is meglátogattuk az impozáns Palermói székesegyházat. A templomot még a 1100-as évek végén kezdték el építeni,  de végleges formáját csak a 18 században nyerte el a sorozatos bővítés, módosítás, és restaurálás után. Nem feltétlenül Olaszország legszebb temploma, viszont hatalmas méretei és több király és császár síremléke miatt mindenképp érdemes megnézni.

Ami még fontos és érdekes lehet a magyarként ide látogató turistáknak az az 1848-as forradalom és szabadságharc őrnagyának Tüköry Lajososnak a története. Ugyanis ő segített Garibaldi szabadságharcosait a város ellen 1860 május 27-i ostromban. Végül súlyosan megsérült és itt halt meg, sírjánák például maga Garibaldi tartott gyászbeszédet. Tüköry iránt tanusított tiszteletből ma Palermo egyik legnagyobb sugárútja az ő nevét viseli.

Végeredményben most nem is foglalkoztam annyira azzal, hogy épp mit is nézünk vagy épp mit hagyunk ki. Egyszerűen csak jártuk a végeláthatatlan szűk utcákat, élveztük a jó időt és egymás társaságát, ha pedig mégis láttunk valami lenyűgözőtt lefotóztuk és elégedetten nyugtáztuk, hogy csak adott egy pluszt naphoz.

A sarki barbeque parti

Palermo utcáin ajánlott nyitott szemmel és füllel járni, mivel nem tudhatja az ember, hogy mikor mire bukkanhat. Szembejöhet vele megannyi street art és graffiti, de már maga a város építészete is csodálatra méltó. Lenyűgöző, ahogyan a különböző kultúrák (arab, norman, olasz) keverednek az épületekben (és nem csak). De ezek mellett az ember néha egy véletlenszerű sütögetésnél is kiköthet egy falatnyi zöld területen, ahogy ez velünk történt egy borúsabb napunkon. A piacot már kitudja hanyadjára megjárva, útban a szállásra egyszer csak olasz muzsikára lettünk figyelmesek. Követve a dallamokat és az illatokat egy igazi palermoi/szicíliai zenés, verses, táncos mulatságon találtuk magunkat. Nyilvánvalóan kajával és itallal fogadtak bennünket, hisz olaszos eszem-iszomról beszélünk, bárány- és csirkecommbal, grillezett zöldségekkel, sörrel és borral. Az állandó rohanás és járkálás után jó volt egy kicsit megpihenni és élvezni az esemény körül kialakult hangulatot.

Az előbb leírt rövidke elbeszélések, pedig csak a felszíne a városban töltött négy napnak. Az útról beszélgetve egyik társammal jöttünk rá, hogy mennyire jó volt most egy kicsit másképp turistáskodni. S igazából inkább éreztük magunkat helyinek, mint turistáknak, sőt így valahogy többet kaptunk a várostól, az emberektől, mintha csak egy egyszerű városlátogatás alkalmából.

(A bejegyzések eredetijét ITT olvashatjátok, ha pedig valaki kíváncsi az elkövetkezendő bejegyzések tartalmára és nem bírja kivárni őket ITT találja.)