Talán általánosságban a legkevesebb szó a levesekről esik, és igyekszem ezen a dolgon kicsit javítani a mai poszttal. Valószínűleg sokan még csak nem is találkoztak ezzel a különös zöldséggel, ami ízében és illatában szinte egy-az-egyben ánizsos, de valahogy mégis más. Mint minden másból, ebből is lehet krémlevest készíteni (pálinkát, azt nem tudom), így hát ennek látunk neki a következőkben.
Hozzávalók:
- 2 db édeskömény (ha lehet, zölddel)
- 2 db burgonya
- 1 közepes fej hagyma
- 2 l zöldség alaplé, vagy víz
- 0,5 l tejszín
- só, bors
- olívaolaj
- 10 dkg serrano-, vagy feketeerdei sonka
A hagymát apróra vágjuk, majd olívaolajon megpirítjuk. Erre tesszük a csíkozott édesköményt, kicsit összepirítjuk, majd felengedjük a zöldségalaplével, sózzuk, borsozzuk. Belekockázzuk a burgonyát, majd kb. fél óráig hagyjuk, hadd rotyogjon.
Ez idő alatt, ha volt az édesköménynek zöldje, azt összevághatjuk, és nagyobb részt mehet a levesbe - egy picit pedig megtartunk a tálaláshoz.
Fél óra leteltével ránézük a levesünkre, és ha minden egyaránt puha, adhatunk neki a kézi mixerrel. Többször is álljunk le, keverjük meg, nézzük át, hogy tényleg mindent sikerült-e benne pépesíteni. Ha végeztünk, visszatesszük a tűzhelyre, forrásig hevítjük, és pár merőkanál forró levet kikeverünk a tejszínnel; biztos, ami biztos. Hozzáöntjük a tejszínt, majd ismét kiforraljuk. Ha minden igaz, a burgonya keményítőtartalma miatt külön sűrítőt már nem kell alkalmaznunk, eléggé krémes lesz így is a leves.
Természetesen ilyenkor már fogyaszthatóvá is válik, azonban, én a biztonság kedvéért magamnak pirítottam rá némi csíkozott serranot is... :)
Jó étvágyat!
A FOODYNY is szívesen oszt meg tőlünk tartalmat!
