Egy olasz város megismerésére a legjobb mód talán az, ha bedobjuk a térképet a sarokba és elindulunk előre megérzésünkre hallgatva. Először még én is megpróbáltam megtervezni a másnapi útvonalat, viszont később feladtam a tervezgetést és a sarokba vágtam a térképet. Így elindultam magamban, mint magányos farkas felfedezni Nápoly városát. Az első napokban még követtem a térképét, a nevezetességekkel kapott listát és még néha a másnapi útitervem is előre megterveztem. Mindezek ellenére a kis apró turistarutinok egyik napról a másikra hamar eltűntek.
Nápoly annak ellenére, hogy zsúfolt és itt-ott koszos, ahogyan ezt előzőleg már említettem is, tele van nevezetességekkel. Bár sajnos a nemtörődömség és a hanyagság miatt sok épület tele van graffitivel vagy épp fel van állványozva és védőhálóba öltöztetve, ilyenkor eszembe jutottak a szülőváros Várad a hasonló helyzetben lévő épületei. Eltekintve az állványoktól, hálóktól és firkáktól sok monumentális és szemet gyönyörködhető dómmal, várral, erőddel, kastéllyal, templommal vagy múzeumi épülettel találkoztam és találkozhat az ember Nápolyban. Itt máris kiemelnék két tengerparti kastélyt, a város jelképeit, a Castel Nuovo-t és a Castel dell’Ovo-t. Hatalmas kapujukon belépve lábunk alatt és körülöttünk is megelevenedik a történelem. Az ódon falak között sétálva pedig nápolyi nemesnek érezhetjük magunkat.
A Castel Nuovo egy középkori vár, amelyet még I. Anjou Károly építtetett még 1200 évek végén, majd később az 1455 és 1467-ben egy firenzei Sagrera szobrászművész egy csodálatos, a kaput díszítő, reneszánsz diadalívvel „egészítette ki”.
A következő állomásom Castel dell’Ovo (Tojásvár) a normanok által, a 12. században épített erődítmény. A vár nevéhez egy reneszánsz legenda is fűződik, miszerint Vergilius a híres római költő a vár egyik szobájában felfüggesztett egy vaskalitkát, benne egy lezárt üveggel, abban egy tojással. A monda szerint míg a tojás nem törik el, a vár urának semmi baja nem lehet. A történet szerint I. Johanna nápolyi királynő uralkodása alatt viszont a tojás eltörött. Megpróbálták kicserélni egy másikra, de a végzet utolérte őket és családjának sok tagja itt halt, például az utolsó Anjou, II. Johanna is.
A kastélyok mellett, természetesen a nápolyi dóm is csodálatos, de nem szabad megfeledkezni a különböző templomokról és terekről sem. Érdekes, hogy ezeket csak akkor veszi észre az ember, mikor letekint a városra a Sant’Elmo erőd lábától.
Céltalan kalandozásaim során sokszor találtam magamat kicsi, szűk utcácskákban, tele árusokkal és lézengő turistákkal. Ezek általában a széles, több kilométer hosszú, nyüzsgő via Toledot üzleteit és különböző boltjait elhagyva keverednek ide. A szűk utcácskákban járkálva és a Vespa robogókat kerülgetve nem csak árusokkal találkozhatunk, hanem betekintést nyerhetünk a helyiek életébe is. Bár ha valóban kíváncsiak vagyunk a helyiekre és mindennapjaira akkor a Spanyol (Quartieri spangolo) és Vomero negyedek meredek utcáit ajánlanám. Semmiképp sem szabad kihagyni, ugyanis itt találkozhatunk a valódi nápolyi utcaképpel. A teraszokról pókháló szerűen behálózó ruhaszárítók, amelyekről a frissen mosott ruhák lógnak. Mondjuk az igazat megvallva este, sötétedés után azért nem szívesen koptatnám a negyed meredek utcáit. Bár még így se ez a rész amelyet a helyiek szerint érdemes elkerülni, hanem a Forcella és Rione Sanita’ negyed (én a Forcella negyed szívében laktam egy hétig).
Amit még pedig még muszáj megemlítenem az a pazar Galeria Umberto, ami leginkább a váradi Sas Palota passzázsaira emlékeztetett. Bár a hellyel egy aprócska baj volt, már pedig a máskor nyüzsgő és üzletekkel teli épületegyüttes ezúttal fel volt állványozva, így az üzletek nagyja zárva volt és a tömeg is csak itt ott lézengett. Így nyilvánvalóan nem nyújtott akkora élményt, mint például a Galeria milanói megfelelője a Vittorio Emanuelle II.
Mindent összevetve Nápoly valóban egy szép város, amely büszke múltjára, elég nagy kár, hogy ennek ellenére nem igazán ápolja azt, legalábbis a törekvés eléggé elenyésző. Ennek dacára az ember néha nagy bajban van, hogy a csodás épületeket nézze maga körül vagy a lába elé lessen, nehogy ürülékbe lépjen.
(A bejegyzések eredetijét ITT olvashatjátok, ha pedig valaki kíváncsi az elkövetkezendő bejegyzések tartalmára és nem bírja kivárni őket ITT találja.)
