Egy kicsit más vonalat képvisel a mai poszt, mint eddig, ugyanis eddig úgyszólván komplett ételekkel találkoztunk, most pedig egy pékáru kerül bemutatásra, ami szerintem kezd egyre jobban Magyarországon is elterjedni. Nyilván ez is otthon készítve a legfinomabb, és egy rendkívül egyszerű receptben meg is találjátok a titkát. 

Hozzávalók 8 db-hoz: 

• 0,5 kg liszt
• 5 dkg kristálycukor
• 3 dkg tejpor
• 14 g élesztő
• csipet só
• víz
• 3 tojássárgája

Edénytakarékosak leszünk, mert hát ki szeret mosogatni... Egy viszonylag nagy tálba öntsük bele a lisztet, a tejport és a csipet sót, majd kézzel jól keverjük össze, hogy egyenletesen legyenek benne a hozzávalók. Ezután a tál közepébe egy közepes mértű lyukat készítek, de nem "lyukasztom" ki az egész keveréket, csak mélyedés legyen. A kimért kristálycukrot a mélyedésbe öntöm, rámorzsolom az élesztőt, és felöntöm kb. 3 dl vízzel. Letakarva meleg helyre teszem, hogy az élesztő nyugodtan felfuthasson, ez nagyjából 15 perc alatt meg is történik, ha ideális a környezet. 

Ha az élesztő már szép habos, óvatosan, de határozott mozdulatokkal elkezdem összegyúrni a tésztát, egészen addig, míg az egész teljesen egynemű nem lesz. Lisztje válogatja, mennyi víz kell bele, így, ha még keménynek érezzük, vagy nem állt össze teljesen pici vizet adhatunk hozzá. Akkor lesz szép a tésztánk, ha elválik az edény faláról, és onnan is, illetve a kezünkről is leszedi a tésztamaradékot, úgymond homogén állapotú lesz. Ezután még nem vesszük ki az edényből, csak vékonyan belisztezzük a tetejét, ismét letakarjuk, és meleg helyre tesszük, hogy az élesztő a második körben is csodás eredményt hozzon. 

Egészen addig várjunk, míg kb. a duplájára nem dagad, és ha ez megtörtént egy lisztezett felületre ki is boríthatjuk a tálból, hogy átdolgozzuk. Nem kell túlzásba vinni, átgyúrjuk, és már kész is. Mérlegre tesszük, a kapott eredményt pedig elosztjuk 8-cal, 110 g / buci körül kell kapnunk a végén. Ha kimértük és megvan a 8 kis tésztácska, bucikat formázunk belőlük, méghozzá úgy, hogy (ha jobb kezesek vagyunk) a bal tenyerünket kifeszítve, egyenesen tartjuk, rátesszük a bucit, a jobb kezünket pedig, mintha egy teniszlabdát fognánk (szintén befeszített kézzel), közrefogjuk a tésztát, és határozott, erős, körkörös mozdulatokkal hozzádörgöljük a tenyerünkhöz. Azáltal, hogy nagyon szűk kereteket szabunk a kezeinkkel, a tészta szép golyó formát ölt fel. Lehet, hogy elsőre nem sikerül, de senki ne csüggedjen, kis gyakorlás után menni fog. :) 

Ha kigolyóztuk, egy sütőpapírral letakart tepsire helyezzük őket, 3-3-at a két oldalára, kettőt pedig középre, hogy szépen elférjenek, majd a már jól ismert letakarós módszerrel meleg helyre tesszük kelni. Nagyjából másfélszeresére dagadva nekiláthatunk a végleges formázásnak, de ekkor már ne lisztezzünk alá, mert nem fog összeragadni a tészta! Egy bucit kiteszünk az asztalra, majd nyújtófával kb. 20 cm hosszúságúra kinyújtjuk, de nem lehet szélesebb, mint maga a buci, tehát széltében ne nyújtsunk rá, csak hosszában. Ha ezzel megvagyunk, feltekerjük a hosszú éle mentén, mint egy csigát, majd a két végén a hajtások szélénél összefogjuk, kicsit egymásba dolgozzuk. Visszahelyezzük a tepsire, hajtásvonallal lefelé, és ismét elküldjük egy kicsit pihenni, egy utolsót. 

Közben egy nagy átmérőjű lábosba vizet forralunk, nem kell sok, csak hogy a bagelek beleférjenek - bizony, ezeket ki kell főzni. Ha forr a víz, és a bagelek is megkeltek, fejjel lefelé (tehát hajtásnyommal felfelé) belehelyezzük a vízbe, fél perc után egy szűrőlapáttal fordítunk rajtuk egyet, és újabb fél perc után kivesszük és visszatesszük a helyükre. Ha mindegyikkel végeztünk, a felvert tojássárgájával szépen körbekenjük őket, és megszórjuk a tetejüket szezámmaggal, majd 180°C-ra előmelegített sütőben 20 perc alatt csodás aranybarnára sütjük. 

Ha teljes kiőrlésű verziót szeretnénk, úgy a recept ugyan ez, csak 350 g teljes kiőrlésű lisztet és 150 g sima búzalisztet használjunk hozzá. 

Fogyasztható édesen (mogyorókrémes-banános) és sósan (sajtkrémes-sonkás, vagy sajtkrémes-lazacos) verzióban is, mindegyik tökéletesen megállja a helyét. Jó étvágyat!