Borbás Marcsit azért szeretem, mert rengeteget tesz azért, hogy a hagyományokat életben tartsa. A Gasztroangyalban érdekes helyeket és embereket mutat be, a helyi jellegzetes ételekkel egybekötve, legújabb műsorában pedig klasszikus ételeket süt-főz, egy híres séffel együtt, aki valami nagyon modern alkotást hoz létre mellette, és a kétfajta ízművészet meglepően jól kiegészíti egymást. Az utóbbit mindig megnézem, a Gasztroangyalra azonban sokkal ritkábban van időm, ezért nagyon örültem neki, amikor megjelent ez a könyv, amelyben a műsorokban már bemutatott receptek kerülnek összefűzésre. Persze, lehet azt mondani, hogy minek megvenni a könyvet, ha a neten úgyis megvan a recept, én azonban mániákus szakácskönyvgyűjtő vagyok, mert a belőlük áradó hangulatot nem tudja pótolni néhány kinyomtatott papírlap. Pontosan azt kaptam ettől a könyvtől, amit vártam, gyönyörű fotókat, ízes recepteket, szívhez szóló szövegeket, mégis maradt bennem egy pici hiányérzet, mert túl sok lett a profizmus, és túl kevés a szív. Nekem hiányzott a pontos és jól követhető receptek elé egy amolyan Marcsis bevezető, ettől mindvégig meg tudott volna maradni személyesnek, ami a remek bevezető után sajnos egy kicsit elveszett. Mivel ez egy sorozat első része, ezért remélem, a következő felvonásban már odafigyelnek erre az alkotók, mert így sajnos elmarad a katartikus élmény, ráadásul elég borsos árú a kiadvány (5.950 Ft), ezért a következő enyhe csalódás után nem biztos, hogy elő fogom jegyezni. Na de ne legyünk ennyire negatívak, a szakácskönyv hozta a szokásos minőséget, a Borbás Marcsi brand tovább dübörög, de nem ez a legjobb darab tőle, az biztos.
A könyvben található receptek közül a bányica már elkészítésre került nálam, és jelentem nagyon finom volt, de több finomság is biztosan elkészítésre kerül, bár a bábakalácshoz, ami egy 7 kg-os kalácsszörnyeteg, vagy megvárom, amíg lesz kemencém, vagy minimum harmadolnom kell az adagot, de olyan jól néz ki, hogy KELL!
Azt gondolom, hogy Borbás Marcsi tévéműsoraihoz meg kell érni. Ifjabb éveimben én is inkább a világban néztem szét, teljesen hidegen hagytak a magyar látnivalók, hiszen azokat általános és középiskolás koromban az osztálykirándulásokon abszolváltam. Azonban közben eltelt néhány évtized, és egyre inkább azon veszem észre magam, hogy bár még mindig sok külföldi turistacélpont szerepel a bakancslistámon, ám egyre több belföldi helyszín is található rajta. Pár évvel ezelőtt valószínűleg nem vesztem volna bele az őrségi tájba, amelyről hangulatos képeket láthatunk Marcsi új főzőműsorában, mint a könyvből kiderült okkal, hiszen a környéken vásárolt magának egy kis portát, ezért nagyon erős kötődése van ehhez a tájékhoz. Ezek után nem meglepő, hogy ezen a vidéken kezdünk el először gasztrokalandozni, olyan egyszerű, de nagyszerű finomságokkal, mint pl. a tökmagos kalács, a cukkinifőzelék vagy a sütőtökös pite. Az abszolút kedvencem ebből a részből a bábakalács lett, ami egy eszméletlenül gyönyörű almás, mákos, diós kalács, tutira meg fogom sütni. Azt is megtanulhatjuk, hogyan kell szakszerűen rétest nyújtani, hát, én eléggé kalandvágyó típus vagyok a konyhában, de ezt inkább meghagyom majd a hosszú téli esték valamelyikére, mert nem könnyű feladat. A hajdinával is megismerkedhetünk, mindjárt kapunk hozzá izgalmas recepteket is, szerintem én nemes egyszerűséggel a palacsintával fogom majd elkezdeni az ismerkedést ezügyben.
Ezután a gyümölcsökre terelődik a szó, megismerkedhetünk Kovács Gyula egykori erdésszel, aki Medeshegyen párját ritkító gyümölcsöskerttel rendelkezik. Ennek apropóján kapunk fűszerecet receptet, érkezik egy zseniális (és eléggé macerás) almás-mandulás habcsóktorta, almakaramell, szilvalekváros rugelach, Nádasdy-gombóc és a málépótya, ami valami mesésen néz ki, pedig nagyon egyszerű alapanyagokból készülő finomság. A karfiollepény és a tepsiben sült töltött paprika után jön gyerekkori kedvencem, a grízes tészta, amelyet nem is olyan könnyű elkészíteni, jó, hogy van hozzá végre egy autentikus receptem. Majd a gombaszekció következik, az ember városi lánya nem is gondolná, hogy mennyi féle gombát lehet szedni az erdőben, és milyen sokrétű a felhasználás módja ennek az alapanyagnak, készülhet belőle leves, tokány, ki lehet rántani, sőt még vajat is lehet belőle rittyenteni a családi asztalra, de a szőlőlevélben sült vargánya is nagyon ínycsiklandozóan néz ki.
Ezután otthagyjuk az Őrséget és a Balaton „mellyékén”, Zselicen barangolunk olyan finomságokkal karöltve, mint pl. a vajas kukorica, a karamellás hatlapos, a babos mácsik (babos tészta, hű, ez annyira extrém párosítás, hogy muszáj kipróbálni!). Az után következő témakör engem sajnos eléggé hidegen hagy, mivel nem eszem meg a halat, ezzel együtt a pontytekercs és a rakott angolna eléggé érdekes ahhoz, hogy megragadja a fantáziámat. Majd egy szívemnek nagyon kedves értekezés következik a terített asztal csodájáról, arról, hogy az étel mennyire össze tudja tartani a családot. És már érkezik is egy nagy klasszikus, az ököruszályleves, amelyről már rengeteget hallottam, de sajnos még nem volt alkalmam megkóstolni, a rác rétes viszont olyan egyszerű és szép, hogy azonnal felkerült az elkészítendő receptek listájára, Lorántffy Zsuzsanna pitéjével együtt, de a nem éppen diétás Sacher-torta is erősen kipróbálós darab. Megtudhatjuk, hogy Bőszénfán van egy különleges vadgazdagság, ennek örömére pedig sorjáznak a vadhúsból készült receptek, amelyek közül a széna alatt sült vaddisznótarja a legkülönlegesebb. A végére maradt néhány diós finomság, mint pl. a diókenyér vagy a tejben főtt gőzgombóc. És sajnos ennyi volt, már a végére is értünk az ízorgiának, szomorú szívvel csuktam be a könyvet, jó volt ezeken a vidékeken barangolni Marcsival, ismét begyűjtöttem néhány elkészítendő finomság receptjét, de ezúttal egy picit elégedetlen voltam az összhatással. Nem baj, majd legközelebb, alig várom a következő részt!
8/10
