Ez a könyv nem fogja megoldani a problémáidat, de értelmesen rávezet arra, hogy ne menekülj előlük, hanem nézz szembe velük. A stílus amerikai, vagyis kicsit harsány, de a szerző nem mondja meg a tutit, viszont sokszor a saját példáján keresztül (vagyis hitelesen) mutatja be, hogyan kezdhetünk hozzá, hogy úrrá legyünk az életünket eluraló káoszon. Mivel nőknek szól, ezért elsősorban érzelmekről beszél, azonban egyáltalán nem csöpögős vagy hivatalos nyelvezeten, hanem olyan érzésed van, mintha a barátnőddel beszélgetnél egy kávé mellett. Ne gondoljunk semmi eget verően nagy felfedezésre, a melót nem ússzuk meg, nekünk kell szembenéznünk a saját démonjainkkal és ez bizony nem könnyű, ahogyan az út sem rövid, ami a megoldáshoz vezet, és igen, meg kell tanulnunk segítséget kérni hozzá, mindezekre te is előbb-utóbb rájössz magadtól, de nem kevés időt spórolsz meg vele, ha időt szánsz az író mondandójára. Ilyen önfejlesztő könyvet mindenki csak akkor vesz a kezébe, ha érzi, hogy segítségre van szüksége, és valószínűleg azt is tudja, hogy nem a megoldást kell várnia tőle, hanem egy plusz ösztönzést, hogy álljon már neki végre helyrerántani az életét. És ezt meg is fogja kapni maradéktalanul, a szerző stílusán ugyanis látszik, hogy gyakorló coach, pontosan tudja, hogyan kell megragadni az olvasó figyelmét, és afelé rugdosni, hogy hagyja abba a nyervogást, beszélgessen egy jót önmagával, és ha rájött, hogy mi az igazi problémája, fogjon neki és oldja meg. Közérthető, de egyáltalán nem felületes módon jár körbe az író több témakört, amelyek közül mindenki megtalálhatja a számára fontosat, a többit pedig nem árt elolvasni, mert ki tudja, mikor kerül olyan élethelyzetbe, hogy foglalkoznia kell vele, jó, ha tudja, hogy ilyen is van. A szerző őszintesége lenyűgöző, leírja, hogy alkoholista volt, tönkrement a házassága, és mennyit kellett dolgoznia saját magán ahhoz, hogy most kiegyensúlyozott életet éljen. Kéretik a helyén kezelni ezt a könyvet (ne csodát várjunk tőle, hanem azt, hogy elgondolkodtasson és gyakorlati segítséget nyújtson az első és legnehezebb lépések megtételéig), és akkor nem fogunk csalódni benne, a saját műfajában egy nagyon is hasznos darab.

Jó az neked, ha mindig szapulod magad? Azt hiszed a csigaházad mindentől megvéd? Amivel nem törődsz, az nincs? Miért hasonlítgatod magad másokhoz? Folyton elcseszel valamit az életedben? Mi az az imposztor-szindróma? Érdemes mindig mások kedvében járni? Belegondoltál már abba, hogy a maximalizmus hosszú távon kicsinál? Sohasem beszélsz az érzelmeidről? Megannyi érdekes kérdés, amelyekről elsőre nem is gondolnád, hogy ezek az igazi problémáid, amelyekkel szembe kell nézned.

Mert ez a legnehezebb: rájönni arra, hogy mi is az igazi probléma, amit meg kell oldani. Mivel nem vagy képzett pszichológus, ezért fogalmad sincs, hogy mi a bajod, csak sz*arul érzed magad, de lövésed sincs miért, érzékeled a tüneteket mégis nagyon nehezen szánod rá magad, hogy a probléma mélyére áss. Pedig ez az első lépés ahhoz, hogy a gyógyulás útjára lépj, és előbb-utóbb eljuss odáig, hogy jól érezd magad a bőrödben. Ne áltasd magad, nem lesz sétagalopp, de felnőtt ember vagy, ne rohanj a problémák elől, hanem nézz szembe velük és old meg. Mert senki sem fogja megoldani helyetted, ez a te utad, neked kell bejárnod, segítséget kérhetsz és kaphatsz barátoktól vagy szakembertől, de ez a te harcod. És tedd a szívedre a kezed, ezt eddig is tudtad, csak inkább elsunnyogtad a dolgot, mert az egyszerűbb. Azt gondolom, ez a könyv, akkor hasznos, ha a megfelelő időben kerül a kezed ügyébe, és akkor tud igazi segítséget nyújtani, ha te is készen állsz arra, hogy változtatni akarj az életeden, mert erre bizony meg kell érni.

Harminc éves kor alatt nem igazán ajánlanám ezt a könyvet, mert tényleg kell hozzá egy bizonyos érettség, önismeret és persze nem kevés élettapasztalat, hogy valóban komolyan vegyük a benne ismertetett problémákat. Húsz éves koromban még én sem foglalkoztam ennyit saját magammal, mint most, túl a negyvenen, ha az ember lánya már túl van az iskoláin, és pofon csapja néhányszor az élet, érzékenyebben tud odafordulni pl. az imposztor-szindrómához (vagyis ahhoz, hogy úgy érzi, nem érdemli meg a sikereit). A párkapcsolati problémákra is másként tekintünk ebben az életkorban (nem az érzelmi viharoké a főszerep, hanem a megoldás keresésé, hiszen a szerelem szép dolog, de a rózsaszín köd gyorsan felszáll, és akkor bizony kőkeményen dolgozni kell a kapcsolaton mindkét félnek, különben megy az egész a kukába, gyorsabban, mint gondolnánk). Nekem jelen pillanatban nincsenek óriási problémáim (mert már megoldottam őket, de én egy racionális közgazdász vagyok, magamtól is rájöttem, hogy mi a gond, innentől kezdve már sínen volt a megoldás), vagyis csak kíváncsiságból olvastam el a könyvet, nem segítségre volt szükségem, és úgy gondolom, hogy ez egy teljesen korrekt darab, amit egyszer mindenképpen érdemes elolvasni.

Mert az élet egy hatalmas hullámvasút, attól, hogy jelen pillanatban nem érzem magam sz*rul, bármikor beüthet a krach, ezért nem árt tájékozódni arról, hogy mit tegyek akkor, ha úgy hozza az élet, hogy pl. egy barátomat kell vigasztalnom egy családtagja elvesztése miatt, vagy meg kell tanulnom elengedni az irányítást pl. azért, hogy egy párkapcsolatban mindkét fél jól érezze magát, vagy jöhet egy munkahelyi váltás, ahol hirtelen ezer dologgal kell megküzdenem a szakmán kívül, szóval jó az, ha ésszel terelgetjük végig magunkat a saját kis életünkön. Sok érdekes és fontos témáról ejt szót a szerző, kihangsúlyozza, hogy az első lépés az, hogy szembenézz a problémáiddal, minél előbb, annál jobb, és ez a legnagyobb segítség szerintem annak, aki el akar indulni azon az úton, hogy kevésbé érezze sz*rul magát. Jó kis könyv ez, elgondolkodtat és cselekvésre sarkall, ennyi kell, nem több, és nem kevesebb. Néha kicsit szájbarágós és nagyon rámenős a stílus, és kissé össze-vissza követik egymást a témák, de jó választás, ha némi önfejlesztésre vágyunk.

8/10

A könyvet a Magnólia Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.