Most hétvégén rajtol az olasz bajnokság következő idénye, amely a híres Seria A TIM névre hallgat. Így gondoltam megpróbálom egy kicsit is visszaadni az olvasóknak, az élményt, hogy milyen is olaszokkal együtt, egy olasz helyen meccset nézni.
Mindenki tudja, hogy az olaszok imádják a focit, vagy ahogyan itt nevezik a calcio-t. Emlékszem még kölyök voltam, mikor megkedveltem az olasz válogatottat. A 2006-os VB óta ha tehetem nekik szurkolok, így számomra külön élmény helyben nézni a meccseiket. Sajnos meccsre még nem jutottam ki, bár a listámon előkelő helyen szerepel. Egy éves itt tartózkodásom óta viszont a kedvenc csapatom az AC Milan stadionját, a San Siro-t sikerült megtekintenem.
Hétvégenként, ha tehetem élőben, valahol kiülve mindig megnézem a meccseket. Eddig egy fontosabb meccset se hagytam ki, hiszen a meccs mellett maga az élmény és a hangulat is fantasztikus. Ahogyan a szenvedélyes olaszok a közvetítéseket nézik és szurkolnak végig egy-egy mérkőzést az szinte felér egy stadionban megtekintettel. Már a meccs kezdedete előtt a város kiürül (legalábbis ahol én élek), mindenki bevonul a készülék elé. Mondjuk leginkább a férfiak „tűnnek” el ilyenkor, mivel az asszonyok nagy része kiül a parkba vagy a ház elé.
A kocsmák, éttermek, kávézók mind megtelnek, a házakból a közvetítés hangja szűrődik ki. Néha még az is előfordulhat, hogy öreg urak a ház előtt a padon rádióból hallgatják az adást. Mindenki feszülten nézi a meccset és az izgalmasabb helyzeteknél fel-fel hördül a társaság. Persze néha a cérna elszakad és ilyenkor elhangzanak olyan szavak is, mint például a vaffanculo, porca puttana/madonna vagy porco dio, amelyeket heves kézmozdulatok is követnek természetesen. Gondolom nem kell mondanom, hogy ezek nem épp a csapatokat vagy a bírót dicsérő/bátorító kijelentések. Többnyire a játékvezetőt és ítéletét vagy egy elbaltázott akciót méltatnak az emberek az előbb felsorolt kifejezésekkel. Viszont ha gólhelyzet van, esetleg gól, akkor a helység összes tagja együtt örül és felállva tapsol. Emlékszem az EURO 2016 spanyol-olasz meccsen mikor az olaszok megszerezték a vezetést egy olasz bácsi annyira megörült, hogy átölelt bennünket és jól megszorongatott. Ha emlékeim nem csalnak akkor a negyeddöntő idején is szinte „felrobbant” a hely, mikor az olaszok visszahozták magukat. A tizenegyes párbajnál pedig szinte tapintani lehetett a feszültséget, végén pedig az elkeseredettség az arcokon leírhatatlan volt.
Lehet más országokban is így élik meg csapatuk játékát. Előfordulhat, hogy a szurkolók hasonló szenvedéllyel izgulják végig a meccseket. Megeshet, hogy az itteni fociélmény is csak egy a sok közül, viszont számomra egy igazi élmény olaszokkal focit nézni, már már semmihez sem fogható.
