Egy Food Truck show hatalmas buli lehet (nekem eddig sajnos valamiért kimaradt az életemből, de ami késik, az sohasincs most), Kulinária megannyi ága-boga találkozik kötetlen formában a vendégekkel, semmi hivatalosság, csak úgy lazán áldozunk a gasztrománia oltárán. A Food Truck egy külön műfaj, az a lényege, hogy egy kisbuszból/utánfutóból stb. kialakított designos kis helyen készülnek a finomságok a vásárlók nózija előtt, akik jó esetben hosszú, tömött sorokban várakoznak a különböző ízvilágot képviselő kocsik előtt, és degeszre tömik a pocijukat. Fontos megjegyezni, hogy a résztvevőknél nagyon fontos a minőség, ezen belül ahány cég, annyi történet, van, hogy egy már befutott vendéglátóhely megy ki ezen a módon a vásárlók közé, és van, aki a food truck-ből indulva jut el egy fix helyig. A food truck-ekben alapvetően street food ételek készülnek, de ide tartoznak a mozgó kávézók és az olyan extrém esetek is, mint a Borkas, amely nemes egyszerűséggel egy fröccsbusz. Ebben a könyvben ennek a műfajnak a jelenleg legismertebb képviselőit gyűjtötték össze a szerzők, és a rendelkezésünkre bocsátották a legnépszerűbb recepteket is, amelyek nagy része otthon is elkészíthető (bár én nem kezdő konyhatündéreknek ajánlanám, hanem kicsit tapasztaltabb fakanálforgatóknak, de összességében tényleg nem bonyolultak a leírások). Informatívak a rövid bemutatkozó cikkek, hangulatosak a képek, és jól szerkesztettek a receptleírások. A legmeglepőbb a sokszínűség, itt aztán minden van orosz street food-tól kezdve babgulyáson át a taco-ig, és akkor a kávéról még nem is beszéltem. Hangulatos kiadvány, amelynek segítségével bepillantást nyerhetünk a gasztronómia egy nagyon különleges ágának mindennapjaiba.
Douglas Adams negyvenkettese. Könyvmolyként és kávérajongóként ez az abszolút kedvenc receptem a könyvből, amelyet otthon kb. két perc alatt simán el lehet készíteni, és bármikor meg lehet kóstolni a Bookline buszon. De a mangó álom kávékülönlegesség is megragadta a maga egyszerűségében és nagyszerűségében a fantáziámat a Vespresso Coffee-tól, és még mindig csak kávéztunk, nem ettünk egy falatot sem.
Ha francia ízekre vágysz, irány az Á table pékség (atyagég, mióta készülök hozzájuk a Retek utcába) kocsija, ahol kötelezően kipróbálandó a quiche lorraine és a mille-feuille. Ha az orosz konyha a gyengéd, keresd a Babuska csapatát (szoljanka leves és pelmenyi), ha amcsimániás vagy, a Befaló Bill BBQ-termékeivel érdemes tenni egy próbát. A Borkas fröccsbuszát a magamfajta antiakoholistának is látnia kell, annyira egyedi a design, de a Cheche Nemburger szendvicsei is ínycsiklandozóak. A Kanálgép palóc krémlevese azonnal kipróbálós kategória, de a Kolbice kolbászai, a Legenda sörei, a Lekker stroopwafel-je, a Little Italy szendvicsei, a Low Cost Gourmet Trailer (amit egy bölcsészfiú hozott létre, és egy lószállítóból készült a kocsi, eszméletlenül jól néz ki a cucc!) tócsnijai, a Meat&Sauce kapros töklevese és csokis-kókuszos pohárkrémje, a Mexkitchen taco-ja, a Paneer (oda is készülök már egy ideje, mert nagyon dicsérik azt, amit ők kihoztak a rántott sajtból, amire a brand felépült) camembert burgere, a Piknik Utczabár chili-mangó angus burgere, a Polapola csevap-ja, a Szegyház BBQ-oldalasa, a Telecipó csülöktepertős pogácsája, a The Grilled Piggy malacos batyuja, a Tütü laza tortillája, az Urban Canteen quinoa salátája, a Waffel Land alapreceptjei és a Zabáljcsak ZBBQ pulled porkja mind-mind megér egy próbát, attól függően, hogy milyen hangulatban vagyunk, húsimádókat és vegákat, na és persze a hozzám hasonló desszermániásokat is meglepően sokféle kínálat fogad, amelyek közös jellemzője a minőség és szakácsok elkötelezettsége.
Élmény végigolvasni a nem túl bő lére eresztett cégbemutatókban, hogy milyen különböző utakon jutottak odáig a tulajdonosok, hogy az utcán (na jó, ez egy erős túlzás, gasztrorendezvényeken vagy fesztiválokon) árulják az általuk frissen készített ételeket. Kis családi vállalkozásoktól kezdve a Sváby András vezette, dinamikusan fejlődő Paneer-ig nagyon sokféle történetet ismerhetünk meg. Van, akit a szabadság vonzott ebben az egészben, van aki egy kedvenc hobbiját éli ki, és olyan cég is akad, ahol a szülők gondosan készítik fel a gyerekeket arra, hogy néhány év múlva átvegyék az üzletet. Nem tudok kedvencet választani, annyira emberiek ezek a sztorik, azt pedig végképp nem gondoltam volna, hogy ilyen családias a hangulat a food truck-esek vagány, hippis világában, amely természetesen egy kőkemény meló, mégis mindenki csillogó szemmel mesélt arról, hogy milyen jól érzi magát ebben a közegben.
Jó volt végiglapozni ezt a könyvet, képbe jöhetünk belőle a food truck műfajából, talán csak egy hangyányival lett több benne a marketing, mint kellett volna, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, és végülis érthető, ha fel akarja hívni magára a figyelmet a magyar gasztropiac amúgy is túlzsúfolt piacán a nemrégiben alakult Magyar Street Food Egyesület, amelynek minőségpárti és ökoszemléletével csak egyetérteni tudok. Nem alapszakácskönyv, bár jó kis receptek találhatók benne, inkább egy szemléletformáló kiadványnak mondanám, amelynek legfőbb célja az, hogy megismertessen bennünket a food truck road-movies hangulatával, és mennyei ízorgiájával.
8/10
A könyvet a Libri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
