Voltam olyan szerencsés, hogy a világ több helyén gasztrokalandozhattam, de az igazi olasz tiramisu és gelato Velencében, a Rialto melletti kis étteremben mindent vitt nálam. Mondom ezt annak ellenére, hogy igazából a francia konyha szerelmese vagyok, de az olasz ételek robosztus ízei is közel állnak a szívemhez, és a dolce vitát megtapasztalni élőben felejthetetlen élmény volt, remélem, lesz még részem benne. Addig is mindig kíváncsian lapozom végig a műfajban megjelenő szakácskönyveket, így természetesen nem maradhatatott ki a sorból Carla Bardi tematikus kiadványa sem. A szerző neve garancia a minőségre, hiszen nagyon sokféle témában jelent meg szakácskönyve (az én abszolút kedvencem a Csokoládés finomságok aranykönyve, amelyben annyi mesés nasi található, hogy ha kifogyok az ötletekből, mindig ezt lapozom fel). Ezúttal a kedvenc olasz receptjeit foglalta nekünk össze, és hozta a tőle elvárható színvonalat. Gyönyörű fotókkal illusztrált finomságok sorakoznak a szemünk előtt, amelyekhez átlátható receptleírások és praktikus tanácsok tartoznak. Az egyetlen problémám nekem az, hogy mivel egyetlen személyes élmény vagy történet sem társul a mennyei olasz ételekhez, egy picit száraz és személytelen lett az összhatás, de ettől függetlenül kötelező darab az olasz konyha szerelmeseinek. Semmi fakszni, "csak" az alapreceptek, de azokból a legnépszerűbbek és legismertebbek, néhány egzotikusabb ötlettel feldobva, inkább kezdő konyhatündérek számára ajánlom, akik kicsit még bizonytalanul mozognak a talján Kulináriában, ebből a jó kis szakácskönyvből el tudják sajátítani az alapokat, egy kis időráfordítással meglepően egyszrerűen és gyorsan tudnak autentikus finomságokat a család asztalára varázsolni. Meghozza a kedvet a kísérletezéshez ez a szép kivitelű és jól szerkesztett könyv, a mediterrán ételek pedig egészségesek és finomak, vagyis érdemes tanulmányozni őket. Lassan jön a karácsony, akinek van olyan ismerőse, aki most ismerkedik az olasz konyhával, nyugodtan beszerezheti, nem fog nagyot tévedni ezzel a könyvvel.

Bruchette, pizza, focaccia, spagetti és penne hegyek, rizottó a köbön, gnocchi-ban sem szenvedünk hiányt, tartalmas olasz levesek sora, és persze a húsos ételek sem maradhatnak ki, ahogyan az olyan klasszikus desszertek sem, mint a tiramisú vagy a cannoli. És nem is olyan nehéz elkészíteni őket, mint elsőre gondolnánk...

Nekem hiányzott egy kis ráhangoló bevezető, de aztán gyorsan belevesztem a finomságokba. Az előételekkel kezdünk, és mindjárt egy olyam ínycsiklandozó bruschette-vel, hogy azonnal azon kezdtem agyalni, hogyan szerezhetem be leggyorsabban a hozzávalókat, mert ezt egyszerűen muszáj kipróbálni. Sült paprikát készítettem már, de a kapribogyós, fenyőmagos töltelékkel igazi olaszos ízt kapott ez amúgy nem túl bonyolult étel. A töltött olajbogyó nekem annyira nem jött be, ezzel szemben a töltött rizsgolyókat felírtam a gasztronómiai bakancslistámra. És még mindig csak az előtételeknél tartunk. A pizzarészleg következik, itt aztán tényleg van választék, az alapreceptet célszerű begyakorolni, aztán csak a fantázia szabhat határt a kísérletezésnek. A focaccia eddig valamiért kimaradt az életemből, de mivel most sikerült rácsodálkoznom arra, hogy mennyire könnyen elkészíthető, csak idő kérdése, hogy mikor kerül a család asztalára (én a paradicsomos-bazsalikomos változatba szerettem bele első látásra, de a többi is nagyon jól néz ki). És már el is jutottunk a tésztákig, ahol  a penne, a farfelle, a spagetti, az oreccchiette és a szélesmetélt kéri a figyelmünket a legkülönfélébb ízorgiával fűszerezve, amelyek közül én a pennét részesítem előnyben diószósszal, de a többi is bármikor jöhet. A lasagne, a ravioli természetesen kötelező darab, mindkettő az olasz konyha ikonikus darabja.

A rizottót alapjáraton elég unalmas elkészíteni (ott állsz a tűzhely mellett  kb. húsz percig és csak kevergeted a rizst, amelybe kanalaként teszed bele a húslevest), de amikor az ember lánya szembesül vele, hogy hányféleképpen készíthető el, máris megjön a kedve a műfajhoz. A burgonyagnocchi vajjal és zsályával alap, de ezt is lehet fokozni, például egy sütőtökkel vagy spenóttal. Az olasz levesek abban térnek el a miénktől, hogy jóval sűrűbbek és bátrabban keverik a hozzávalókat (elsőre kicsit vadnak tűnik a kenyérgombóc a marhahúslevesben, de egy próbát mindenképpen megér). A tengeri ételeket én kihagyom (nem eszem meg sem a halat, sem a tenger gyümölcseit), de akinek nincsenek ilyen problémái, kap néhány ötletet. A szárnyasok közül a sült pulyka kelkáposztában tűnik a legérdekesebbnek, a húsok közül pedig a klasszikus ossobuco (velőscsont-leves) receptje sem maradt ki a könyvből.A zöldségek és saláták között olyan izgalmas ételt is találhatunk, mint a borsóhab és a spenótfelfújt, és kellőképpen ledöbbenhetünk azon, hogy mennyire egyszerű elkészíteni a legendás capri salátát. A végére maradt a legjobb rész: a desszertek. A tiramisú és a cannoli természetesen nem maradhatott ki, ahogyan a panna cotta sem, de a klasszikusok mellett ide is jutott egy izgalmas ízkombináció: a sült zabaglione naranccsal nagyon finom lehet.

Összességében azt kaptam ettől az igényes kivitelű szakácskönyvtől, amit vártam, aki ismeri Carla Bardi kiadványait, az ebben sem fog csalódni. A képek gyönyörűek, a receptek jól követhetőek, kezdők is nyugodtan belevághatnak az ételek elkészítésébe, de a haladók számára is beválogatásra került néhány ínyenc darab. A személyes hangvétel hiánya azonban kicsit zavaró, mert ez az a bizonyos plusz, ami letehetlenné tud tenni egy szakácskönyvet. Mindezzel együtt érdemes beszerezni ezt a nem túl vastag kötetet, mert minden benne van ahhoz, hogy alapfokon eligazodjunk az olasz konyha rejtelmeiben, a legnagyobb klasszikusokat ebből biztosan el tudjuk készíteni, és néhány különlegesebb receptet is beújíthatunk. Igazi trattoriát varászolhatunk a lakásunkból, ha úgy tartja a kedvünk a könyv segítségével, hiszen elég egy (na jó, több) szelet  pizza, mondjuk, legyen Margherita, egy szép adag tiramisú és a végén egy jó olaszos kávé, és máris élvezhetjük a dolce vitát, egy kis hétköznapi boldogságot vihetünk az életünkbe és az asztalunkra Carla Bardi segítségével. Kell ennél több?

8/10

A könyvet a Kossuth Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.