„Az ínyesmesterség nem rutinmunka, hanem az életöröm művészete, az öröm egyik legfontosabb forrása”. „Nemcsak azért eszünk, hogy éljünk, hanem azért is, hogy élvezzük az életet”. Egy szakácskönyv, ami ilyen gondolatokkal kezdődik, csak jó lehet, nem igaz? Hedonista szívemnek nagyon kedves az erdélyi konyha, habár eddig még nem volt szerencsém autentikus környezetben megkóstolni az olyan klasszikusokat a műfajban, mint az erdélyi kürtőskalács, a muzsdéj, vagy a padlizsánkrém, de biztos vagyok benne, hogy csak idő kérdése, hogy megnézzem élőben is az erdélyi tájat és teszteljem az ottani gasztronómiai csodákat. Addig is élvezettel merültem el a könyv nyújtotta élményekben, mert ez bizony nem csak egy „sima” receptes könyv, hanem át tudja adni az erdélyi életérzést is, és olyan ízes székely nyelven teszi közzé a kürtöskalács receptjét, hogy öröm olvasni. Hallga: „Hozzávalók: 50 dkg liszt, 5 dkg cukor, 1 tojás, 2 dkg élesztő, zsír a sütőfa megkenéséhez. A hozzávalókat vízzel képlékeny tésztává gyúrjuk, 30 percig kelni hagyjuk, majd virsli nagyságú, hosszú csíkokat sirítünk, és ezzel a jól megzsírozott sütőfát sűrűn teletekerjük. Kézzel kissé összelapogatjuk. Tetszés szerint lapogathatunk rá őrölt dióbelet is. Végül cukros vízzel jól bekenjünk, és eleven parázs felett lassan forgatva pirosra sütjük. A sütőfát vékonyabb végével lefelé tartva lekoppantjuk a kalácsot. Jó étvágyat!”. Tegye fel a kezét, akinek nem támad azonnal kedve a sütéshez! Na ugye. A receptek nem bonyolultak, egyáltalán nem felelnek meg az egészséges életmód követelményeinek, de olyan jóízűen osztja meg velünk a szerző őket, hogy élmény olvasgatni őket. Egyetlen probléma van ezzel a könyvvel: nincsenek bennük képek, így csak elképzelni tudjuk azokat a finomságokat, amelyeket elkészíthetünk belőlük, illetve kicsit szárazra sikeredett a bevezető része, hogy aztán annál nagyobb elánnal vessük bele magunkat az erdélyi Kulinária kínálatába.
„A kiváló borok tiszteletére az asztalon gyertyát szokás gyújtani.” „Bort vízzel, kávét cukorral, szerelmet házassággal NEM SZABAD ELRONTANI”. Ilyen és hasonló gondolatokkal hangolódunk rá erre a könyvre, majd egy nagyon szimpatikus bevezetés után egy kicsit unalmas (bár nyilván jószándékú) összefoglalás következik a különféle ételek tápanyag és koleszterintartalmáról, és már el is veszhetünk az erdélyi ízek Kánaánjában…
A székely-csángó származású szerző székelyhídi tanáremberként több évtized alatt gyűjtötte össze ezeket az ínycsiklandozó recepteket. A könyv eredetileg 2009-ben jelent meg, de mivel akkor kimaradt az életemből, nagy örömmel olvastam végig a mostani második kiadást. Habár nagyon szépek a székely motívumos illusztrációk, nekem nagyon hiányoztak az ételfotók, mert ugye azért mégiscsak jó lett volna látni egy autentikus ordás palacsintát vagy darázsfészket. A szerző által írt összekötő szövegek nagyon érdekesek, élmény volt belemélyedni pl. a tűzrakás vagy a bográcsban főzés fortélyaiba, de a nyárson sütés is jóval bonyolultabb dolog, ha jól akarjuk csinálni, mint ahogyan én laikusként gondoltam volna. Miután kiműveltük magunkat az alapvető sütési-főzési dolgokban, már tényleg következnek a receptek. A „Furfangosságok” témakörben páclevekkel, marinádokkal, szószokkal és grillmustárokkal ismerkedhetünk meg. Ezután pedig bográcsolhatunk kedvünkre, a legendás pásztortarhonya mellett olyan különlegességekkel is megismerkedhetünk, mint pl. az érmelléki bográcsos vagy az aratók babgulyása.
A halászleveket őszintén szólva átugrottam, mert látni sem bírom őket, nemhogy megkóstolni, annál jobban elbíbelődtem a tárkonyról szóló sajnos nagyon résznél, ahol végre megtudhattam, hogyan készül a híres székely tárkonyleves. Habár a csipetke elkészítési módját még én is ismerem, de a puliszka, a málé és a tarhonya már tartogatott számomra meglepetéseket. Az egytálasok közül nálam a „töltike” vitte a prímet, de a zöldséges tekercs „krampusz módra” is nagyon tetszett. A zöldséges ételek közül természetesen nem maradhatott ki a padlizsánkrém (amit ott vinettekrémnek hívnak) és a zakuszka sem. A kolbászkák közül a scsevabcsicsa volt a legérdekesebb a számomra, a rostélyosok közül a bárány almával bélelve, nyárson. A nyárson sültek közül természetesen a rablóhús ragadta meg a legjobban a fantáziámat, a fóliában és agyagban sültek közül pedig a parázsban sült krumpli.
Miután bepillantást nyerünk abba, hogyan zajlik Erdélyben egy disznótor, az ehhez az eseményhez kapcsolódó receptek következnek, amelyek közül engem az orjaleves, az erdélyi toros káposzta, a disznótoros sült vér és a disznósajt leírása fogott meg a legjobban. És most jött a kedvenc részem: a sütik, amelyek a „Lepetések” gyűjteménye összefoglaló név alatt kerültek felsorolásra. Képtelenség választani a sok finomság közül, mindegyik jöhet most azonnal, de a kürtöskalács és az ordás palacsinta mindent visz. Ennyi evés után inni is kell, a választék a bodzahűsítőn keresztül a diópálinkán át a csokoládélikőrig terjed. A végén pedig olyan finomságokat teszünk el télire, mint pl. zöld diót cukorban, szilvadzsemet vagy csorbának való zöldséget télire. Ráadásként kapunk egy kis útmutatót ahhoz, hogy milyen ételhez milyen bor dukál. Igazi hedonista szakácskönyv, öröm olvasni minden sorát, tényleg kár a fotókért és a kicsit száraz bevezetőért.
8/10
A könyvet a Scolar Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
