Egy Mautner Zsófi-könyvtől az ember ínyenc lánya egyszerűen elkészíthető, de a fűszereknek és az időnként egzotikus hozzávalóknak köszönhetően mindig fejedelmi falatok receptjét várja, gyönyörű fotókkal, jó kis gasztrosztorikkal, nemzetközi kitekintéssel. És mint mindig, most is pontosan ezt kaptam kedvenc főzőnőm (aki már nagyon régen túllépett a gasztroblogger státuszon, inkább afféle kulináris nagykövet, a hazai gasztroélet egyik motorja) legújabb kiadványa, amely ezúttal az évszakok köré csoportosítja a jobbnál jobb receptúrákat. Az ő védjegye a multikulti, így békésen megfér egymás mellett a legendás chlodnik, a lengyel céklaleves, a bécsi Kaiserschmarn, vagyis a smarni túrós változatával, amelyhez érdemes kipróbálni egy jó kis fűszeres sült szilvát, de a francia kulinária is képviselteti magát egy karácsonyi finomsággal, nevezetesen a pain d’épices- vel, vagyis a mézes-fűszeres kenyérrel, de a skandinávok sem maradnak ki a buliból, az eggnog kávés változatával is megismerkedhetünk. És ez még csak egy kis ízelítő volt abból az ízorgiából, amely az olvasóra vár, van itt minden, ami szem-szájnak ingere, egyszerűen, de jól megcsavarva és megfűszerezve, ahogyan Zsófitól megszokhattuk. A kivitelezés gyönyörű, nem véletlenül vette igénybe a szerző foodstylist segítségét, nem csak az ételek minőségére szokott adni, hanem a külcsínyre is, és ez most sincs másként, művészi igényű fotók készültek a finomságok mellé, amelyek olyan ínycsiklandozóak, hogy az ember lánya azonnal elkezdené végigsütni-főzni azt a nem kevés receptet, amely a szeme elé tárul ebben a szép és tartalmas kötetben.
Borongós tél, zsenge zöldek, kora, nyári gyümölcsök, forró kánikula, őszi gazdagság, téli csillogás – az évszakok körforgása köré kerültek tematizálásra a receptek, januártól decemberig sorjáznak az ötletek, sokszínűen, ízletesen, zsófisan.
Egy rövid és kellőképpen ráhangoló előszó után mindjárt bele is vágunk a receptek sokaságába. A január-február sztárja mi más lehetne, mint a húsleves, amelynek sokféle változata kerül elénk, megtudhatjuk, hogyan fogyasztják ezt a nálunk is rendkívül népszerű ételt a perzsák, a vietnámiak, a thai-ok és persze Zsófiék. Az én kedvenc levesem ebből az időszakból azonban nem ezek közül került ki, hanem a gyömbéres-kókusztejes paradicsomleves lett gasztroálmaim vágytárgya. A sült sárgarépa vérnaranccsal és fetával, valamint a sült karfiol is nagyon izgalmas recept, de édesszájú lévén nálam a lisztmentes csokoládétorta kávéhabbal vitt mindent. És már túl is jutottunk az év eleji hideg napokon, nyakunkon a március-április a húsvéttal, és a sok-sok finomsággal. Az ünnepi ötletek közül az én kedvencem a céklalében pácolt pink töltött tojás lett, a főzelékek közül pedig a csupazöld finomfőzelék (hallga: borsó, spenót, cukkini, újhagyma, karalábé, kapor, medvehagyma, nem hétköznapi párosítás, nemdebár?) ragadta meg a legjobban a fantáziámat, és személyes gasztroszerelmem, a zöldborsófőzelék medvehagymás változata. Imádom a Ferndinánd-ot (cukros, vajas töltelékkel sütött csigák mennyeien illatozó halma a tepsin), de az eddig meg sem fordult a fejemben, hogy medvehagymát is lehet bele tenni, de az igazi nagyágyú az én szememben nem meglepő módon ismét egy süti, nevezetesen a vaníliás túróspalacsinta-felfújt lett.
A május-június az eper sajnos túlságosan rövid szezonja, ebből a műfajból az epres morzsás pite és a sütés nélküli epres-kekszes sajttorta legínycsiklandozóbb, de Zsófi felhívja a figyelmünket az egresre is, amelyet én magam sem próbáltam még édességként, ezért a vaníliás, egreses pohárkrém kötelező darab, de a hirtelen sült tarja kapros egresmártással is erősen kipróbálós darab. Több különleges salátaöntettel is megismerkedhetünk, akárcsak a lengyel sóskalevessel, de a hozzám hasonló sütimániások számára kötelező darab a mandulatejes tejbegríz forró meggykompóttal. A július-augusztusi kánikulában még a legelszántabb konyhatündér is messzire kerüli a sütőt, ami nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk a változatos finomságokról. Felfedezhetjük magunknak a hétköznapinak tartott paradicsomot, amelyet meglepően sokféle módon lehet felhasználni, az én kedvencem a változatos felhozatalból a paradicsomsaláta volt nektarinnal, mentával és grillezett halloumi sajttal. Parfé nélkül nincs nyár, jövőre mindenképpen ki fogom próbálni a málnás változatot citromos-mézes gyümölcsökkel, de a sárgabarackos, mandulakrémes villámsütemény is erősen toplistás.
Az ősz már a tartalmasabb ételek időszaka, de ettől még simán ki lehet próbálni a könnyed, mégis egzotikus szőlős petrezselyemsalátát, amelyet a közel-keleti konyha tabbuleh - ja ihletett. A zsályás rakott sütőtök szerelem volt első látásra, akárcsak a meztelen Esterházy – torta, amely rusztikusabb, mint a megszokott, ámde minden valószínűség szerint nem kevésbé finom. A kezdődő zimankóra gondolva kapunk négy forró italreceptet is, a klasszikus forró csokoládétól kezdve a kurkumás lattén át az indiai fűszeres jeges teáig. És már a nyakunkon is van a karácsony, amikor a szokásos menüt sokféle ötlettel dobhatjuk fel a bécsi burgonyasalátával kezdve a gránátalmás gerslisalátán át a céklás lilakáposztáig fekete ribizlivel. A desszertek sem maradhatnak el, a gubamisu kihagyhatatlan, ahogyan a hókifli és a mogyorós csók is. Már attól jóllaktam, hogy végigolvastam ezt a gyönyörű szakácskönyvet, amelyben a recepteket mindig egy kedves sztori vezeti fel, a leírások pontosak, érthetőek, és még arra is kapunk ötleteket, mivel helyettesíthetjük az egyes hozzávalókat. Véleményem szerint minden kezdő és gyakorló konyhatündérnek kiváló karácsonyi ajándék lehet ez a szépséges kiadvány, mert sok ötletet ad, és arra biztat, hogy merjük használni a fantáziánkat a konyhában, a segítségével egy kis csavarral fantasztikus ízvilágú ételeket varázsolhatunk a család asztalára, meglepően kevés idő és energiaráfordítással, miközben észrevétlenül tágul a gasztrovilágképünk is, új ízekkel, fűszerekkel ismerkedhetünk meg Zsófi jóvoltából. Részemről ez a könyv is méltó helyére kerül a többi Mautner-kiadvány mellé a polcomra.
10/10
A könyvet a XXI. Század Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
