Hát, ezt is megértük, Nigella is egészségesre vette a figurát. Na persze csak saját magához képest, hiszen a hedonista angol tévés személyiség nem hazudtolja meg önmagát, sorjáznak előttünk a laktató házias ételek, de azért akad közöttük szép számmal vegán recept is, és a növényi zsiradékot sem veti meg a finomságok készítése során. Mindezzel együtt azonban azt kapjuk, amit várunk a brit kajapornó királynőjétől, egyszerűen elkészíthető, rusztikus finomságokat, amelyeket olyan ínycsiklandozó személyes kis sztorikkal vezet fel nekünk, hogy azonnal rohannánk a konyhába elkészíteni mindegyiket szépen sorban. Nigellának hihetetlen szakácskönyvgyűjteménye van, és mindig figyelemmel kíséri a legújabb trendeket, és bár az ő védjegye a hagyományos receptek gyorsított változatban elkészítve, kis csavarral, vagyis családias ízek nem kevés kreativitással elkészítve, mindig talál alkalmat arra, hogy belecsempéssze az éppen aktuális gasztrodivatot is a könyveibe. Elfogult vagyok a hölggyel, a mai napig nem untam rá a tévéműsoraira, nagyon kedvelem a stílusát, dögösen és mégis természetesen tudja elővezetni a középosztálybéli dolgozó nő konyhaművészetét, vagyis a gyorsan valami finomat, mégis különlegeset elvet követi a receptúráiban. Életem első banánkenyerét az ő könyve alapján sütöttem, és azóta is rengeteg finomság készült már nálam neki köszönhetően, és ismét egy újabb kedvenccel bővült a Nigella-repertoár. Kár, hogy kicsit hányavetire sikerült a szerkesztés, és a gyönyörű fotókkal illusztrált ételek nem igazán kerültek tematizálásra, el kellett volna választani egymástól a reggeliket, a köreteket, a húsokat és a desszerteket, mert így pöttyet összefolynak, de ennél több hibát nem nagyon tudok felróni ennek a tetszetős és tartalmas szakácskönyvnek, amelynek ott a helye a többi mellett a könyvespolcomon.
Pisztáciás-rózsavizes körtetorta. Hát igen, ez Nigella, ő a dekadencia maga, imádja az ilyen látványos, mégis meglepően könnyen elkészíthető desszerteket, azonban ő is halad a korral, a humusz pl. már miszópasztával készül nála, és az édesburgonya taco-t sem veti meg, csak ő természetesen felturbózza korianderes avokádószósszal és körtés paradicsomsalátával, csak, hogy érezze a törődést az ízlelőbimbónk.
Egy igazi Nigellás bevezető után - amitől azonnal összefut a nyál a szánkban, pedig még sehol egy recept, csak az étkezőasztalról értekezik, de olyan ízesen, hogy mohón várjuk, milyen finomságokkal csábít el bennünket ezúttal. Nem kell csalódnunk, mindjárt egy buggyantott tojással indítunk, ezúttal török módra, és nem ecettel, hanem citromlével elkészítve, mert ugye szép dolog a hagyomány, de még szebb megbolondítani egy kicsit a megszokott ízeket. A gofri receptjét is megkapjuk, de a tojásos tortillalepény vagy a véres hurka sült krumplival és tükörtojással azért jóval izgalmasabb, és akkor még nem is láttuk a maláj tojáscurryt. Ebben az etapban az én kedvencem a csilis-sajtos-fokhagymás kenyér lett, ami a maga egyszerűségében nagyszerű, és tutira ki fogom próbálni minél előbb reggelire vagy vacsorára. A tésztaételek is érdekesek, a gemelli szerdellával, paradicsommal és mascarponéval nagyon étvágygerjesztő, ahogyan a húsgolyó is rizsszem tésztával, de az igazi különlegesség a radiatori kolbásszal és sáfránnyal. Ezután egészséges finomságok sorjáznak elénk a mungóbab dhal-tól kezdve a harisszás sárgarépa és édesköményen át a sonkatök és édesburgonya-curry-ig.
Még kóválygunk az ízorgiától, amikor már érkeznek is a köretek, köztük az első pillantásra szerelem kategóriába eső fokhagymás-parmezános burgonyapürével, a párolt lila káposztával, amely Nigellánál vörös áfonyával készül, de a kelbimbó sóban eltett citrommal és gránátalmával sem utolsó darab, ahogyan a kuszkusz sem fenyőmaggal és kaporral, valamint a tormás paradicsomsaláta is megér egy misét. Az uborkasaláta is újraértelmezésre kerül, nekem eszembe se jutna retket és fokhagymát tenni bele, pedig eléggé kreatív vagyok a konyhában. Megtudhatjuk azt is, hogy a zöldségspirálvágó (elég sok kütyü van nálam a fiókokban, de erről a készségről még csak nem is hallottam, megint tanultam valamit) segítségével hajszálvékony „cipőfűző” sült krumplit lehet rittyenteni a családnak, ami olyan jól néz ki, hogy az valami eszméletlen. A halat és a tenger gyümölcseit én sajnos látni sem bírom, nem hogy megenni, ezért szánom-bánom bűnömet, de nem tudtam rávenni magam arra, hogy végigolvassam pl. a hekk szalonnával, zöldborsóval és almaborral receptjét, nem beszélve a kókuszos garnéláról.
Érkeznek a húsételek, amelyek közül a csirkemell vörös szőlővel és marsala borral ragadta meg legjobban a fantáziámat, és a csirke árpagyönggyel, ami nem egy szépségdíjas alkotás, ámde olyan izgalmasak az összetevők, hogy egyszer mindenképpen muszáj kipróbálni. A Cumberland-mártás sem maradhatott ki, ahogyan az almás sertésborda savanyú káposztasalátával és a flat iron steak salottás-kapribogyós petrezselyemsalátával sem. A végére maradt a hozzám hasonló édesszájúak számára legkedvesebb rész: a desszertek. Mindjárt a desszertek királynőjével nyitunk, ami nem más, mint egy jól felturbózott briósfelfújt, de valóban fejedelmien néz ki. Innentől kezdve a teljes elveszés kategóriája forog fenn, hiszen olyan finomságok kérik (és kapják) figyelmünket, mint pl. a borsos-rózsavizes pavlova eperrel és maracujával, az olívaolajas csokoládémousse, a juharszirupos sült szilva fahéjas-nádcukros joghurttal, a rumos-kávés csokoládétrüffel-fagylalt vagy a citromos-kókuszos piskótatorta áfonyaszósszal. Zárásként néhány alkoholos ital következik, és már csukhatjuk is be szomorúan ezt az újabb Nigella-ságot, kár, hogy vége.
8/10
A könyvet a Kossuth Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
