A Street Kitchen frontembere egyértelműen Fördős Zé, de azért Jancsa Jani is ott van a szeren (ahogyan Szabi is, és a lányok is jönnek fel, lassan, de biztosan). Emberünk amúgy pénzügyes, és tisztességesen lehúzott 10 évet a multivilágban, de aztán győzött a burgerek iránti végtelen szenvedélye, és ma már ebből él. Nemcsak a tévében és a neten alkotja nekünk a kreatívabbnál kreatívabb hambikat (a töltött káposztás változattól letettem a hajamat, pedig engem nem olyan könnyű lenyűgözni gasztrotéren), hanem létrehozta a Bamba Marha Burger Bárt, amely szépen terjeszkedik, és remélem, idén már én is eljutok hozzájuk, mert nagyon sok jó hallottam az ottani finomságokról. Rólam tudni kell, hogy teljesen hidegen hagy az amerikai kaja, a hamburger meg aztán pláne, hosszú évek óta kizárólag a vega változatot vagyok hajlandó megenni, házi buciban elkészítve (húsevő vagyok, de azok a zsíros, fűrészpor ízű kalóriabombák, amelyeket a gyorséttermi láncok kínálnak, számomra ehetetlenek). Szóval Janinak igencsak össze kellett kapnia magát, hogy megkedveljem azt a műfajt, amit ő képvisel, de ez a fiú addig-addig tolta az arcomba a maga laza stílusában a jobbnál jobb recepteket, és beszélt teljes odaadással a hambikról, hogy nagy nehezen csak elhittem, hogy ez egy nagyon érdekes műfaj, amelyből meglepően sok mindent ki lehet hozni ízben és ötletben. Úgyhogy nem hezitáltam sokat, késedelem nélkül beszereztem a könyvét, amelyben lenyűgöző hamburgerreceptek sorjáznak egymás után, remek fotókkal, teljesen Janis lett a végeredmény, a szövegen is istenien szórakoztam, miközben dobtam el az agyam pl. a francia hagymaleves burgeren. Nagyon szerethető szakácskönyv, öröm olvasni, még nagyobb öröm lesz kipróbálni ezeket a finomságokat.
Tényleg hihetetlen, hogy mennyi mindent ki lehet hozni a dögunalmasnak látszó hamburger műfajából, és hányféleképpen lehet újraértelmezni őkalóriadússágát. Mert azért lássuk be, ez nem egy fogyókúrás műfaj, a vegáknak sem sok babér terem (akad a könyvben egy-két nekik való recept, de nem ők a célcsoport), de ha ezen túl tudunk lépni, garantáltan egyik ámulatból a másikba fogunk esni.
Jani mindjárt a könyv elején levett a lábamról, a mániám ugyanis a házi készítésű buci, és kapunk is hozzá receptet, nem is keveset. Ahogyan néhány jól használható, praktikus tanácsot ahhoz, hogyan is kell nekifogni ésszel és szívvel a hamburger műfajában történő kalandozásnak, mire kell odafigyelni, milyen eszközök szükségesek hozzá, stb. A bevezető sincs túltolva, Jani elmondja, hogy ki ő, hogyan lett hambifüggő, és hogyan jutott el odáig, hogy ma már saját burgerláncolata van. Aztán már bele is vágunk a közepe helyett a köretekbe és a szószokba. Olyan gasztrolegendákkal találkozhatunk, mint a hagymakarika vagy a coleslaw saláta, szegény olvasó lehidalhat a rántott bacon receptjétől, amit egyszerűen muszáj kipróbálni. A sajtgolyó marinara szósszal, a steak burgonya, a ropogós csirkeszárny mellett természeten nem maradhatott ki a csirke nuggets sem (amit egyébként meglepően egyszerű elkészíteni). És akkor jön az, amire nem felkészülni: baconos majonéz, mangó majonéz és kókuszos-chilis majonéz. Még nem láttunk egyetlen hambit sem, és máris le vagyunk nyűgözve, ügyes.
Klasszikusokkal kezdünk a hamburgerek meglepően sokszínű világában. Juicy Lucy, Luther burger, és az igazi kalóriabomba: Elvis kedvence. A király imádta a banánt és a mogyoróvajat, ami hihetetlenül brutálisan néz ki együtt egy burgerben, de a kihagyhatatlan kategória. Azt is megtudhatjuk, hogyan készül a smashed, vagy szétnyomott burger, és Jani segítségével összedobhatunk egy jó kis jó reggelt burgert (spenót, tükörtojás, koktélparadicsom, húspogi, nagyon jól néz ki, azonnal jöhet!). A vegaburger alapjáraton a kedvencem, úgyhogy az biztosan ki lesz próbálva, de a karácsonyi változat is igazi ízorgia (áfonyalekvár, lyoni hagyma, mondjam még?). A sajtburesz természetesen kihagyhatatlan, ahogyan a grill és a pulled pork változat is. És már indulunk is egy világ körüli ízutazásra, érkezik a spanyol, az olasz változat, aztán a magyarostól kezd el csillogni a szemed (káposztasali, császárszalonna, stb.). Az angolok és a görögök is képviseltetik magukat, az én kis szívemet a hawai dobogtatta meg leginkább (ananász, teriyaki szósz, bacon, hűha, ez igen!), aztán jönnek a franciák, a mexikóiak (ezt én csak bátraknak ajánlanám, eléggé csípősnek néz ki a dolog), a japán, az indiai, a bajor versenyző, hogy aztán a kínai mini baoburgertől újra felélénküljön az ízekben megfáradt olvasó.
Az általános nézet az, hogy az igazi burger marhából készül, de Jani nem azért Jani, hogy ne bizonyítsa be nekünk, mekkora tévedés ez. Mindjárt lenyit nekünk egy fish&chips burgerrel, ami olyan jól néz, hogy még én is végigolvastam a receptet, pedig sem látni, sem megenni nem tudom a halat, ahogyan a tenger gyümölcseit sem. Ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy ne bólintsak elismerően a garnélaburger láttán. De van itt kacsa, bárány, lazac, liba, Angus marha, liba, tonhal, mangalica, csak győzzük legyőzni a hirtelen feltámadt éhségérzetünket. De még mindig van ötlet Jani tarsolyában, a következő fejezetben klasszikusokat értelmez át burgerre: nincs biztonságban tőle a gofri, a Budapest-szelet, a lángos, a bundás kenyér (amit egyébként utálok, de ebben a verzióban nagyon is megkóstolnám), a pizza, a mac& cheese és a lasagne sem. És még mindig van tovább! A burger ihletésű kaják is szenzációsak, van itt frittata, spagetti, quesadilla, leves(!), pite(!) és sajtburger pizza. És a végére még egy utolsó ízfröccs: a desszertek. Nem gondoltam volna, hogy lehet újat mutatni nekem ebben a műfajban, de a brownie sundea-től dobtam egy hátast. Csokis brownie, vaníliafagyi, csoki és karamellszósz, a tetején pedig pirított mogyoró és pekándió. Nyami! Imádtam ezt a szakácskönyvet, olvastam volna még, lesz még itthon hambikészítés, azt hiszem!
10/10
