Utálok futni. Tényleg. Középiskolás koromban annyira megutáltatták velem ez a sportot, hogy érettségi óta eszembe sem jutott gyakorolni, pedig amúgy nem vetem meg a mozgást. Most viszont komolyan elgondolkodtam azon, hogy lehet, hogy újra bele kellene vágni, mert Scott Jurek annyira inspirálóan vetette papírra az emlékeit, és olyan szenvedéllyel mesélt az életét meghatározó sportágról, hogy még az én kedvemet is sikerült meghoznia hozzá. Emberünk ultrafutó, mindent megnyert a műfajban, a semmiből jutott fel viharos sebességgel a csúcsra, és ott is maradt egészen a visszavonulásáig. Hihetetlen nehézségű terepeken tudott győzni, még a legendás tarahumara indiánokkal is futott, legyőzte a Halál Völgyét, és saját magát. Mindezen emberfeletti eredményeket úgy érte el, hogy vegán életmódot folytat, vagyis tisztán növényi étrenden él, nem fogyaszt húst, tojást és tejterméket. Rendkívüli ember, aki nagyon nehéz családi körülmények közül indult, óriási akaraterejének és kitartásának köszönheti a sikereit, ráadásul úgy, hogy eredetileg csak azért kezdett futni, hogy a síeléshez meglegyen a kondija. Ebben a könyvben összefoglalja nekünk az élettörténetét, praktikus tanácsokat ad a futáshoz, leírja kedvenc vegán receptjeit, döbbenetes őszinteséggel vall a mélypontjairól is, egy igazi bajnokot ismerhetünk meg, akitől nagyon sokat lehet tanulni nemcsak a sportról, hanem az életvezetésről is. Pátoszmentesen, abszolút emberi hangon osztja meg velünk a gondolatait ez a kiváló sportoló, olyan, mintha egy kávé mellett beszélgetne velünk. Remek könyv, nemcsak a futás szerelemeseinek ajánlom, hanem mindenkinek, nagyon fel tudja tölteni az olvasót energiával!

"Tedd a dolgod és kész!" - Scott Jurek édesapja mondta ezt gyerekkorában a fiának, aki később ennek a mondatnak a szellemében gyakorolta a hivatását, ami a futás lett, bár egyáltalán nem készült profi sportolónak. Édesanyja sclerosis multiplex-ben szenvedett, a család minden gondja az édesapára nehezedett, akinek nem nagyon maradt energiája a gyerekeire, ezért nem teltek felhőtlenül a gyerekévek. Aztán a fiú rátalált a futásra, amelyet egyre komolyabban vett, mindent megtett a sikerért, nagyon fiatalon nyerte meg az első komoly versenyét, hogy aztán az ultrafutás élő legendája legyen...

Az alábbi vendégírást Werewolfrulez, a Smoking Barrels Blog horrorfelelőse követte el

Pünkösd alkalmából egy kisebb társasággal elautóztunk Erdélybe, hogy megcsodáljunk néhány helyi látnivalót, és megismerkedjünk a székely góbésággal. Három napunk volt a projekt megvalósítására, mely időtartamot igyekeztünk minél jobban ki is használni – sajnálatos módon azonban némiképpen megkésve értünk oda több eseményre is, és emiatt csak magunkat tudjuk hibáztatni. Meg persze a forgalmat.

Akárhova is megyünk, nem tudjuk minden egyes pillanatban ellenőrizni a sminkünket, ami egy rúzsos fog vagy az elkenődött szemceruza miatt igen kínos helyzeteket tud teremteni. Aztán ott vannak a „vészhelyzetek”, amikor az ember lányának szüksége lenne valamire, de nincs otthon, beszáradt, kifogyott, összetört vagy csak szimplán sietnie kell… Következzen néhány tipp, ami megkönnyíti a nők életét.

1. Ha reggelente táskás, karikás a szemed, finoman dörzsöld át egy jégkockával, azonnal felfrissül a szemkörnyéked és megszűnik a probléma. Marilyn Monroe trükkje, a hűtőben tartott kanál szintén működik. A jégkocka a pattanások pirosságát is csökkenti a hirtelen hideg miatt.

2. Beszáradt a tégelyes szemhéjtusod? Készítsd az ecsetet, mikrózd meg alacsony fokozaton 3-5 mp-ig tető nélkül a tégelyt, és máris húzhatod a tusvonalat. (Csak végszükségben használd ezt a trükköt, valószínűleg lejárt a tus szavatossága, érdemes újat venni. Hasznos info: a legtöbb tégelyes szemhéjtus szilikonbázisú,így amikor használod,és épp’ húzod a tusvonalat, akkor is fedd le a tetejét, ugyanis a levegő fokozatosan szárítja. )

Mi is esne a legjobban ezekben a meleg, nyári napokban? Természetesen egy finom, frissítő, hideg gyümölcsleves - és mivel a meggy pont most érik, tökéletes alapként is szolgál. Bár még nem járunk bent vastagon a nyárban, egy bödön csodálatosan finom leves mögé bármikor bebújhatunk egy kis enyhülést várva... Én életem végéig tudnám enni, bármilyen gyümölcsből. 

A street-food forradalom végre ideért Tatabányára is. A gasztrománok sajnos nem voltak túlságosan elkényeztetve nálunk minőségi gyors kaják terén, de szerencsére tavaly megnyílt az Ízműhely (helyieknek mondom: Dózsakertben,  a régi Facuki helyén), és viharsebesen meghódította a célközönség szívét. Mert ez egy barátságos hely, ahová jó betérni akár egy kávéra is, de még inkább egy ebédre vagy egy vacsorára, jó kifogás sosem rossz. Nagyon hamar a kedvenc helyemmé vált ez a kicsi, de nagyon családias kis étterem, elég sokféle finomságot megkóstoltam már itt. Nemrégiben a szívbajt hozták rám azzal, hogy rövid időre bezártak, (felmondott a szakács, beletelt néhány hétbe, amíg pótolni tudták), de szerencsére újra kinyitottak, úgyhogy az első adandó alkalommal be is tértem egy finom ebédre, ami természetesen ugyanolyan mennyei volt, mint mindig.

Igazi kis ékszerdoboz a hely, ahogy belépsz, máris jókedvre derülsz, olyan vidám hangulata van:

Amilyen pici a hely, olyan széles választékból lehet rendelni, ha megéhezünk. Az angol reggelitől a bruschettán át a krok monsieur-ig van itt minden, ami szem-szájnak ingere, külön felhívnám a figyelmet a Monte Cristo szendvicsre (sajtos sonkás bundás kenyér áfonyalekvárral tálalva), a rántottára, a körtés-camembertes paninire és a quasadilla-ra. A hamburgerekig még nem jutottam el (nem könnyű ám végigenni ezt a gigahosszú étlapot:-)), de ismerőseim egybehangzóan rajonganak értük, ezért záros határidővel arra is sort fogok keríteni, hogy leteszteljem őket (a vegaburgertől a pikáns ízbomábig ebből a műfajból is van miből választani). Természetesen szomjazni sem fog az, aki betér ebbe a barátságos kis gasztrofészekbe, a limonádén keresztül a gyümölcsturmixokon és a teákon át a vaníliás tejig terjed a választék, és természetesen kávéból sincs hiány. És még mindig nincs vége, mert tészta és egytálételek is találhatóak az étlapon, és akkor a desszertekről még nem is beszéltem. Az árfekvés a minőséghez képest azt gondolom, hogy nem túlzó, nem olcsó, de megfizethető.

Mivel a legújabb szolgáltatása az Ízműhelynek a főétel (eddig "csak" leves és desszert volt választható ebédre), naná, hogy lecsekkoltam az e heti ajánlatot, ami tejszínes-gombás csirkeragu volt, petrezselymes rizzsel. De előtte ebben a melegben nagyon jól esett egy hideg málnakrémleves, amelyen érződött a törődés, amellyel készítették, friss volt, ízletes és karakteres. Amint letettem a kanalat az üres tányérba, már érkezett is a főétel, amely nemcsak szemre volt tetszetős, hanem gasztromán lelkemet is kellemesen simogatta, mert a maga műfajában tökéletesen lett elkészítve, selymesen lágy volt, ugyanakkor kellőképpen testes is, remek volt az összhatás. Ezt az ízorgiát természetesen meg kellett koronázni egy finom desszerttel, egy régi nagy kedvencemet, almás pitét kértem vanília mártással, és a nálam szokásos capuccino sem maradhatott el.

A fentieken túl egy szénsavmentes vizet fogyasztottam, és a végén 3.280 Ft-ot fizettem, szerintem az ár-érték arány teljesen rendben volt. Tatabányai szinten kiemelkedő minőségű kis, családias étteremről van szó, amelyben a kiszolgálás kedves, gyors és udvarias, még arra is van idő, hogy a vendégekkel beszélgessenek, pedig van pörgés, én elég holt időben - délután két órakkor -  mentem, de akkor is elég sokan voltak. Nagyon szurkolok ennek a lelkes kis csapatnak, mert értéket teremtenek, igazi gasztroélményt tudnak nyújtani a hozzájuk betérőknek, ha valaki nálunk jár, feltétlenül nézzen be az Ízműhelybe, nem fogja megbánni!

Egy olasz város megismerésére a legjobb mód talán az, ha bedobjuk a térképet a sarokba és elindulunk előre megérzésünkre hallgatva. Először még én is megpróbáltam megtervezni a másnapi útvonalat, viszont később feladtam a tervezgetést és a sarokba vágtam a térképet. Így elindultam magamban, mint magányos farkas felfedezni Nápoly városát. Az első napokban még követtem a térképét, a nevezetességekkel kapott listát és még néha a másnapi útitervem is előre megterveztem. Mindezek ellenére a kis apró turistarutinok egyik napról a másikra hamar eltűntek.

Józan ésszel minden megoldható - tartják a magyar népi szokások is, és bár ennek a mondatnak a valóságalapjába gyakran nem gondolunk bele, ha kicsit utánanézünk a dolgoknak, rendkívül sok esetben igaznak bizonyul. Ez főleg a népi orvoslásra igaz, a mai kultúra számos fontos terápiája is a mindennapi kúráknak, az otthon földművesek, vagy egyéb derék emberek által kikísérletezett főzeteknek az alapjaira épül. Talán nem túl meglepő, hogy ez például a hideg vizes borogatásra is igaz. A feltaláló élettörténete azonban finoman szólva is érdekes.

A hideg vizes borogatás a mindennapi életünk részét képezi, ha valamilyen kisebb sérülést szenvedünk, szinte biztos hogy előkerül a hideg vízbe áztatott kendő, amivel hűsítést jelenthetünk a sérült területre, ezt a terápiát gyakorlatilag Vincenz Priessnitznek, egy Osztrák-Sziléziában született földművesnek köszönhetjük.

Persze a sztori alapjában véve nem lenne túl érdekes, hiszen ahogy már fentebb is említettem, rengeteg átlagember talált fel a népi gyógyászatra vonatkozóan később általános szabályokat, amiket ma is használunk. Priessnitz azonban nem állt meg az egyszerű elmélkedés szintjén, és nem csak a vizes borogatást sikerült meghonosítania, hanem gyakorlatilag teljes hideg vizes terápiasorozatokat alkalmazott előbb magán, majd betegein is, ezzel pedig bekerült a gyógyászat történelemkönyvébe.

Csodás, klasszikus máglyarakás recept a mai menü, fahéjas almával, és aranybarnára pirult tojásfehérje-habbal.... Egy-két kivétellel kevés olyan embert ismerek, aki nem rajong ezért a végtelenül egyszerű de pont ezért nagyszerű ételért, amely lehet akár főétel, de miniben elkészítve desszert is. A családi recept zsemlével készül, nagyanyáinknak még nem mindig telt kalácsra, de ugyan ilyen ízletes lesz kiflivel is. Kenyérrel még nem próbáltam, de gyanítom, az sem rontja el az élvezeti értéket - ennek ellenére ebben a receptben én kalácsot javaslok. (Mit ad isten, pont a héten sütöttem, nézzétek meg Insta-fiókunkban, hogy sikerült.)

Az egészségturizmus trendjei az utóbbi években egyértelmű irányvonalat mutatnak: az egészségturizmus két fő szekciója, a gyógyturizmus és a wellnessturizmus megállíthatatlanul közelít egymáshoz, a szállodák vagy gyógycentrumok vendégei pedig egyre inkább a két szolgáltatás egyvelegét próbálják igénybe venni. Ebből adódóan a vegyes szolgáltatások is egyre inkább elterjednek, nem csoda, hogy a Thalasso-terápia is kezd hatalmas figyelemnek örvendeni.

A Thalasso-terápia, mint hasonló társai, szintén a görög fürdőkultúrára nyúlik vissza, gyökereinek kereséséhez az ókori Görögországba kell "visszautaznunk". Mint számos más téren, a görögök a gyógyterápiákban is kiváló nézetekkel rendelkeztek, Hippokratész, azon túl hogy az orvoslás alapköveinek egy részét is lerakta, igazi fürdőkutató is volt egyben. Bár kezdetben a görög fürdők is kizárólag a vallási rituálék részét képezték, Hippokratész felfedezte, majd lejegyezte a tengervíz és úgy általában a hideg víz gyógyító hatásait. Az antik görögök rájöttek, hogy a vízben való torna nagyszerű előnyökkel jár, és rájöttek arra is, hogy megfelelő körülmények között a hideg víz melegítő, míg a meleg víz hűsítő hatást gyakorol az emberi testre.

Elindítva oldalunk új rovatát, ezúttal Kandász Andrea helyett, most az én kalandjáratomra ülhetnek fel az olvasók. Ígérem megpróbálok hasonlóan minőségi és egzotikus tartalmat szolgáltatni majd mint az előbb említett hölgy.

Olaszországi kalandozásaim, még anno Nápoly városában kezdtem, valamikor november elején, bár azóta még voltam egyszer, viszont most szeretném megosztani veletek első hosszú hétvégém és első benyomásaimat a városról. Mivel nagy valószínűséggel egy bejegyzésbe nem férne el minden, így részekre szedve közlöm majd kalandjaimat a városban. Előre szeretném leszögezni, hogy elkövetkezendő írások  személyes véleményeim és megélt élményeim és nem beszámolók vagy leírások az ott töltött napjaimról. Ha viszont megszeretném határozni a stílusukat, akkor inkább úgy fogalmaznék, hogy egy-egy megragadt gondolat, elmélkedés vagy kép köré felépített töredék.