Elindítva oldalunk új rovatát, ezúttal Kandász Andrea helyett, most az én kalandjáratomra ülhetnek fel az olvasók. Ígérem megpróbálok hasonlóan minőségi és egzotikus tartalmat szolgáltatni majd mint az előbb említett hölgy.
Olaszországi kalandozásaim, még anno Nápoly városában kezdtem, valamikor november elején, bár azóta még voltam egyszer, viszont most szeretném megosztani veletek első hosszú hétvégém és első benyomásaimat a városról. Mivel nagy valószínűséggel egy bejegyzésbe nem férne el minden, így részekre szedve közlöm majd kalandjaimat a városban. Előre szeretném leszögezni, hogy elkövetkezendő írások személyes véleményeim és megélt élményeim és nem beszámolók vagy leírások az ott töltött napjaimról. Ha viszont megszeretném határozni a stílusukat, akkor inkább úgy fogalmaznék, hogy egy-egy megragadt gondolat, elmélkedés vagy kép köré felépített töredék.
Készülve nápolyi utamra szinte mindenki megosztotta velem jó tanácsait és a várossal kapcsolatos észrevételeit. Gondolom mondanom sem kell szerintem, hogy a hasznos tippek nagyja a sztereotípiákból építkező tippek voltak. Ez van, el kell fogadnunk valahogyan, hogy hajlamosak vagyunk előítéletek alapján behatárolni dolgokat, városokat személyeket, ilyenek vagyunk mi gyarló emberek, tele egyoldalúsággal és egy cseppnyi elfogultsággal. De visszatérve a városra és sztereotípiáira az igazat megvalva próbáltam magamban lebontani ezt a fals képet Nápolyról és másképp tekinteni a városra, de sajnos nem igazán sikerült. Csakhogy, végül kiderült, hogy mégse úgy van az ahogyan azt mindenki leírja a maffia városáról. Itt-ott persze a sztereotípiák féligazságok, esetünkben mégis néha enyhe túlzások.
Vegyük először például a közbiztonságot, mivel Nápoly híres a rosszul működő közbiztonságáról. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy ha az ember nem viselkedik kirívóan nem fogják kirabolni, esetleg lesötétített ablakú autóba tuszkolni vagy a fél veséjét eladni a halpiacon. Véleményem szerint, tulajdonképpen bármelyik nagyobb városban ugyan úgy kirabolhatják a turistát mint Nápolyban. Egyes híresztelések szerint pedig még a maffia is odafigyel a jobb közbiztonságra, mivel belátta, hogy a turistákból is egy rakat pénz jön a konyhára.
A másik nagy probléma amivel az ideérkező szembe találhatja magát az a köztisztaság rossz minősége. Sokan említik, hogy milyen rossz és minden mennyire szemetes, tele kutyaszarral (jobb esetben), kidobott háztartási dolgokkal, stb. Mondjuk ez hellyel-közzel sajnos igaz, mondhatni az egész város egy egy része úgy néz ki mint egy nagy nyócker. Természetesen a turisták által frekventáltabb helyeket takarítják, de még így sem elég és valóban hagy maga után kivetnivalót.
Nápoly kapcsán még sokan emlegetik még a zsúfoltságot és a káoszt a közlekedésben. A zsúfoltságról annyit, hogy egy egy milliós városról beszélünk, így valahol érthető is ez az emberáradat. Mondjuk itt nem tudok objektív lenni, mivel imádom az olasz városok zsúfoltságát és a nagy tömeget. A közlekedési káoszról pedig csak annyit, hogy olaszok, ráadásul a dél olaszok és nápolyiak, ez pedig annyit jelent, hogy az általános sztereotípiához képest is még rosszabbak. Az autók és a motorok vadul váltogatják a sávokat, nem törődve semmilyen jelzőlámpával, táblával vagy útfestéssel. Ha pedig elég bátor az ember akkor még a zebrán is át tud menni, ha zöldet mutat a lámpa. De, ahogy az előbb is említettem, az olaszok híresen rossz sofőrök, szóval valahol érthető ez az általános káosz többnyire mindenhol az utakon.
Minden szterotípia ellenére Nápoly egy szerethető város, csak kell egy kis idő még túllép az ember a negatív benyomásokon és átadja magát az dél olasz, nápolyi életérzésnek. Miután pedig átengedi magát ennek az érzésnek elkezdhet kalandozni a városban. Erről viszont majd később egy újabb bejegyzésben szeretnék mesélni, hogy hogyan is működik város felfedezése.
(A bejegyzések eredetijét ITT olvashatjátok, ha pedig valaki kíváncsi az elkövetkezendő bejegyzések tartalmára és nem bírja kivárni őket ITT találja.)
