Mi jöhet a Michelin-csillag és a Bocuse d'Or döntőjében elért negyedik hely után? Nekem elsőre biztosan nem egy bisztró jutna eszembe a Hold utcai piacon, de Széll Tamás és Szulló Szabina valószínűleg megunta a sokéves multiközeget az Onyxban, és egy családias jellegű kis vendéglátó helyiséget dobtak össze nekünk, amelyet a hagyományos házikosztra alapoztak. Ezt muszáj volt megnéznünk, ezért kis különítményünk az ország három részéből indulva Budapesten találkozott, hogy megkóstoljuk, mit főz nekünk Széll Tamás. Mert tényleg ő főz, szokni kell az érzést, hogy tőled néhány lépésnyire ott sürgölődik a Bocuse d'Or magyar hőse, de amint megérzed az eléd letett ételek illatát, hidd el, el fogsz róla feledkezni. Mert itt nemes egyszerűséggel összefoglalva a lényeget, nagyon jó a kaja!

Először jártunk a Hold utcai piacon, amely egy rendkívül izgalmas és sokarcú hely, ahol még az is előfordulhat veled, hogy szembejön veled Bíró Lajos vagy Szabó Győző mellett sétálsz el. Alapjáraton is el lehetne gasztrolkodni itt egy egész napot (Lakatos Márk főzelékesétől egy jó kis cukrászdáig, ahol isteni capuccinót ittam), de mi most egyetlen céllal érkeztünk ide: letesztelni Széll Tamás legendásan finom gulyáslevesét és rakott krumpliját, ezért nagy nehezen kizártuk az összes többi csábító vendéglátó helyiséget, és a Stand25 felé vettük az irányt, amely a földszinten helyezkedik el, egy könnyen megtalálható, csendesnek azonban nem igazán nevezhető kis sarokban:

Egy jó tanács: eszedbe ne jusson asztalfoglalás nélkül betérni Tamásékhoz, mert esélytelen, hogy le tudj ülni, annyian vannak náluk. Mi hétvégén foglaltunk asztalt a következő csütörtökre, és még így is kellett pár percet várnunk, hogy felszabaduljon a jó előre lefoglalt asztalunk. De viharsebesen elfelejtettük ezt a kis kellemetlenséget, mert fontosabb dolgunk volt, elmélyedtünk a meglepően szűkös menüben:

Három féle előétel és főétel, valamint kétféle desszert közül lehet választani (később jelentősen bővíteni fogják majd a menüt, lesz reggeli és vacsora is). Egy kétfogásos menü 3900, egy háromogásos 4900 Ft + 10%-os szervízdíj. A háromfogásos változatot kizárólag azoknak ajánlom, akik előtte legalább egy hétig nem ettek semmit, mert annyira laktatóak a fogások, hogy kettő bőven elég belőlük. Nyitásként vizet kértünk, amelyet ilyen helyes kis csatos üvegekben szervíroztak számunkra:

És már meg is érkezett a gulyásleves (+1 000 Ft-ért), amelyről a kolléganő csak szuperlatívuszokban tudott nyilatkozni, véleménye szerint a citromos íz olyan pluszt tudott adni a minőségi alapanyagokkal bőségesen ellátott leveshez, ami miatt felejthetetlen ízélményt tudott nyújtani ez a gusztán kinéző tányér:

A másik kolléga grillezett gombát választott velővel és körtével. Nem ma kezdte az illető az ínyenckedést, de szerinte ilyen finomat még nem evett ebben a műfajban:

Miután kellőképpen bemelegítettük az ízlelőbimbóinkat, jöhetett a fő fogás, amely elsőre nem tűnik izgalmasnak, mert ugye rakott krumplit mindenki tud csinálni. De ilyet biztosan nem! Az elsőre nem túl nagy adagnak tűnő étel után úgy éreztem, mintha egy egész tállal ettem volna a finomságból, tökéletesen eltelített, és olyan ízorgiával örvendeztetett meg, amelyhez eddig még nem volt szerencsém:

Az egyetlen problémám a cékla volt, amelyet alapjáraton nagyon szeretek, de ez a savanyított változat nekem sajnos nem jött be, de ennél nagyobb bajom soha ne legyen. A rakott krumpli ízletesen omlós, és amolyan mamásan szaftos volt, a több órás sütés és a tejszín ellenben olyan textúrát adott neki, amely minden idők legjobbajává avatta nálam a versenyzőt a saját műfajában. A kolléga marhapofát rendelt (+ 1 500 Ft-ért), amelyről kizárólag felsőfokon tudott áradozni:

Megmozdulni sem tudtunk, annyira eltelítődtünk az általunk elfogyasztott ételektől, azonban a desszert még hátra volt. Egy utolérhetetlen minőségű somlói galuskával zártam az ízbajnokságot (a másik választás a gesztenyepüré lett volna, de én gyerekkorom óta hatalmas rajongója vagyok ennek a sütinek, ezért nem volt kérdés, hogy nekem ő kell és kész), amelyben a grillázs, a vanília és csokikrém, a piskóta és a tejszínhab olyan szimbiózisban áradtak szerte az ízlelőszerveimen, mint eddig még soha más:

És sajna itt volt a vége, már csak annyi volt hátra, hogy rendezzük a számlát, amely annak fényében, hogy hárman voltunk rá, és milyen minőségű ételekkel örvendeztethettük meg ínyenc kis pocinkat, nem is volt annyira borsos: szervízdíjjal együtt 17 500 Ft-ot hagytunk ott Széll Tamáséknál. Összességében azt kaptuk, amit vártunk: egy kiemelkedő gasztro-élményt, mennyeien finom ételeket, ötcsillagos házikosztot. Köszönjük, Stand25, jövünk még!