Minden településnek megvan a legjobb cukrászdája, büszkén jelentem, hogy nálunk, Tatabányán, ez a Stop Cukrászda. Mióta az eszemet tudom (vagyis már több évtizede) ide járunk, ha valami finom sütit vagy fagyit szeretnénk magunkhoz venni. Nem könnyű feladat ennyi éven át fenntartani a minőséget, folyamatosan haladni a korral, megőrizni a hagyományokat, ugyanakkor bevezetni a modern ízeket a kínálatba. A cukrászda Sárberekben, a Jázmin utcában található, igazi kis lélekmelegítő zúg a lakótelep és a kertes házas övezet határán, barátságos és hívogató már a külseje is, pedig ebből a szögből még nem is látszik az a rengeteg finomság, amely odabent ránk vár:
A cukrászdában még péntek délután is nagy választékban vártak bennünket (apukámat és engem) a sütik, amelyek között diabetikus darabok is találhatóak, de a klasszikus finomságok (francia krémes, Dobos torta, fatörzs, sarokház, gesztenyepüre, Somlói galuska, stb) sem hiányoznak. A Stopban megkóstolhatóak az aktutális és elmúlt évek Ország Tortái, természetesen augusztus 20-án mindig találunk rá időt, hogy megkóstoljuk az adott évi hagyományos és cukormententes tortát, hogy aztán jól megszakértsük, hogy mennyire találjuk őket finomnak. Nem könnyű feladat ebből a kínálatból választani:
Végül győzött a megszokás, régi kedvenceimet kértem, a Dobos tortát (gyerekkorom óta ugyanolyan finom, nem tudom megunni!) és egy túrós kockát. Mivel idén először már fagyizni is lehetett, apukám mindjárt le is tesztelte a cukormentes(!) csokoládét, a biztonság kedvéért mindjárt három gombóc erejéig. Szép idő volt, ezért kiültünk a teraszra, és adtunk a dolce vitának:
A minőség természetesen a szokásos volt (nem véletlenül járunk ide évtizedek óta), a Dobos tortában mennyei volt a csokikrém, a piskóta pontosan megfelelő állagú volt, a tetején a karamell sapka pedig maga volt a tökély. A túró kocka tésztája pillekönnyű volt, a túrótöltelék etette magát, a tetején fehérlő porcukor tette teljessé az ízorgiát. Én ezúttal szándékosan bűnöztem, direkt nem fogyókúrás sütit kértem, de az egészséges életmódot követőknek is nyugodt szívvel ajánlom, hogy nézzenek körül a Stopban, biztosan találnak az ízlésüknek megfelelő finomságot. A fagyiválaszték is nagyon széles, minden héten van valami extra ízkombináció (nagyon kreatív a készítőjük, főleg a tavalyi olimpia idején lódult meg a fantáziája, már ránézni is öröm volt az aktuális kreálmányra, nemhogy megkóstolni), és cukormentes változat is létezik, lásd a fotón szereplő csokit.
A minőséget a kiváló cukrászgárda garantálja, muszáj elbüszkélkednem vele, hogy egyre több szakmai versenyen nyernek komoly díjakat az ott dolgozó szakemberk, ezekből kapunk egy kis ízelítőt az egyik sarokban:
Tortában is verhetetlen a Stop (még a legelborultabb kívánságokat is meg tudják valósítani, érdemes tesztelni őket), ahogyan pogácsában is, de nem ülnek a babérjaikon, folyamatosan fejlesztik a termékkínálatot, most már isteni finom házilekvárt is árusítanak. A kiszolgálás kedves és gyors, pedig nincs könnyű dolguk a dolgozóknak, hiszen általában egymás után érkeznek a vendégek, sokszor konkrétan tömegnyomor van, annyian szeretnék igénybe venni a cukrászda sokrétű és minőségi szolgáltatásait. A sütik nem olcsók (a minőséget meg kell fizetni, itt tényleg adnak arra, hogy első osztályú alapanyagokból készítsék a finomságokat), de nem is drágák, az ár-minőség arány teljesen rendben van, ugyanezt mondhatom a kávéra is.
Sajnos lassan a végéhez érkezett a péntek délutáni habzsi-dőzsi, már csak az elmaradhatatlan capuccinó elfogyasztása maradt hátra, aztán szomorúan véget vetettünk a kulináris kalandnak, és azzal vigasztaltuk magunkat, hogy bármikor visszatérhetünk bűnözésünk színterére, mint évtizedek óta mindig, és reméljük még sok-sok éven át. Ha valaki Tatabányán jár, ne hagyja ki a Stop-ot, nem fogja megbánni!