Régóta terveztük, hogy leruccanunk egyet kirándulni, mert ránk fér már a lazítás, mindketten elég stresszt szívtunk magunkba az elmúlt pár hónapban. Ki is kértük a szabadnapot erre az egyébként esősnek ígérkező májusi hétvégére, és mivel variálásra lehetőség nem volt, így esernyővel felszerelkezve vágtunk neki Balaton-felvidéki kirándulásunknak.

Tapolcára esett a választásunk kiindulópont gyanánt, egyrészt a tavasbarlang-, másrészt pedig a Malom-tó szépsége miatt, ennek megfelelően kerestünk egy éjszakára szállást a városban. A Booking ajánlatait böngészve végül a Glázer-szálló mellett döntöttünk, ár-érték arányban az egyik legjobbnak tűnt, bár a kiosztása érdekes, szerencsére a házat egyedül foglaltuk el, nem kellett osztoznunk senkivel a közös tereken (konyha, előtér). Bár tv nem volt a szálláson, és ezt unalmasabb pillanatainkban hiányoltuk is, utólag talán van benne logika, hogy ne azzal legyünk elfoglalva a kirándulás/nyaralás alatt. A ház egyébként szépen felújított, a szobákhoz külön fürdőszoba tartozik, és az udvarban egy hatalmas parkolóban helyeztük biztonságba az autót. Egy éjszakára kettőnknek, idegenforgalmi adókkal együtt összesen 9000 Ft-ot fizettünk.

Péntekre, az indulás napjára úgy számoltunk, hogy 14-15 óra között kell Tapolcára érnünk, így Győrből 10:00, 10:30 magasságában indultunk el, és a GPS útmutatását követve a Pannonhalma – Csesznek - Zirc – Veszprém – Nagyvázsony útvonalon el is jutottunk első megállónkhoz, a nagyvázsonyi Kinizsi várhoz. Bár be nem mentünk, kívülről azért megcsodáltuk a várat, kényelmes tempóban fél óra alatt megjártuk az alsó parkolóból oda-vissza. Következő úticélunk Zánka volt, ezzel pedig le is tudtuk az első balatonozást az évben, persze természetesen fürdés nélkül. A feeling kedvéért ettünk volna egy lángost, de a nyitottnak tűnő büfék nem árasztottak túl sok szimpátiát magukból, így ezt inkább kihagytuk.

A rövid kitérő után meglátogattuk a nap fénypontjának tervezett monoszlói Hegyestűt (fent), és balga módon majdnem fel is sétáltunk hozzá, aztán szerencsére kiderült, hogy autóval is megközelíthető, úgyhogy spóroltunk magunknak 2 km hegymászást. Az egykori bazaltvulkán, majd később kőbánya egy csodálatos jelensége a Balaton-felvidéki Nemzeti Parknak, bár abban nem vagyok biztos, hogy az ország lakosságának akárcsak a fele is hallott-e már róla életében. Csekély, mindössze 700 Ft/fő áron már meg is tudjuk tekinteni mind magát a Hegyestűt, mind a Geológiai bemutatóhelyet, mind pedig a kihelyezett kőzetmintákat. A Hegyestű egyébként teljes magasságában „megmászható”, meredek lépcsősor vezet egészen a csúcsáig, ahonnan pazar panoráma tárul elénk a Badacsonnyal és a Balatonnal.

Eredetileg tervben lett volna a szentbékkállai Kőtenger is, azonban sajnos idő szűkében azt ki kellett hagynunk, különben nem tudtuk volna a szállással megbeszélt időt betartani. Haladtunk tovább tehát Tapolcára, elfoglaltuk a szállást, majd rövid pihenő után elindultunk felfedezni a várost. Hamar magával ragadott minket a báj, ami körülveszi a Malom-tavat és környékét, és gyorsan váltottunk is 100 Ft-ért hal- és kacsaeledelt, és el is osztogattuk a különböző méretű példányoknak az egészen bőséges adagot. A tó és a belőle kivezető kis csatorna környezete egyébként szépen rendezett, karbantartott, virágokkal és padokkal tarkított nyugodt övezet. 16 óra tájában már elég éhesek voltunk, és be is tértünk a (bevallom, előre kinézett) Tópart Bisztróba. Káli-pecsenyét és sous vide cigánypecsenyét fogyasztottunk, 4 dl narancslével és 5 dl limonádéval kiegészítve a nem egész 6000 Ft-os számla tulajdonképpen jónak minősül, főleg, hogy az ételek kifejezetten finomak voltak, így alapvetően elégedetten távoztunk. Tettünk még egy hosszabb sétát a tó környékén, majd visszamentünk egy kis délutáni ejtőzésre.

Este elég későn döntöttük el, hogy menjünk-e vacsorázni, és végül jól döntöttünk, hogy elmentünk a Bak Vendéglőbe Gyulakeszire. Kicsit későn, negyed 9 tájban értünk oda a 9-kor záró étterembe, de készségesen fogadtak és szolgáltak ki minket, ami a nap talán legnagyobb pozitívumának számított. Nyilván csak a zseniális hortobágyi palacsinta után, amiről előzőleg olvastuk is, hogy itt bizony nagyon értenek hozzá – kipróbáltuk, és tényleg nagyon finomra sikerült. Ezen kívül még egy pizzát fogyasztottuk ketten, így összességében egy üdítővel kiegészülve, két hortobágyi + pizza került 3500 Ft-ba, ami különösen barátságosnak mondható, így nagyon jó érzésekkel hagytuk el a helyet, és mindenkit bíztatnánk is rá, hogy próbálják ki.

Szombatra, a visszautazás napjára nem sok mindent terveztünk, mert ide jósoltak meglehetősen zord időt, így 11:30-ra váltottunk jegyet a Jegymesteren a tapolcai Tavasbarlangba. Érkezésünkkor kiderült, hogy tárlatvezetés is tartozik a jegyárba (3D-s szemüveggel a tévékhez), így készségesen végighallgattuk jól felkészült vezetőnk beszámolóját a Balatonfelvidékről, és egy vidám csónakázás keretében le is zártuk a tapolcai kalandjainkat; a 180 m hosszú, meglehetősen szűk barlangot egyáltalán nem nehéz körbeevezni, de annál izgalmasabb manőverezni a falak mentén. Egy mennyezeti gép fényképeket is készít, rólunk ez inkább botrányos lett, mint jó, szóval nem váltottuk ki a bejáratnál található ajándékboltban. Belépőt 2000 Ft/fő-ért vásároltunk, személy szerint kicsit sokallom, de 10-20 évenként egyszer azért megengedheti magának az ember.

A bar(l)angolás után, ha már a közelben voltunk, megkerültük a Badacsonyt, és kisétáltunk a mólóra. Visszafelé útvonalra terveztük a sümegi várat, de belépőt oda sem váltottunk, csak kívülről szemléltük meg az egyébként szépen felújított maradványokat, és kb. délután 4 óra tájban értünk vissza Győrbe. 

Ennyi lett volna a mi kis úti beszámolónk lent találjátok a galériánkat, reméljük, tudtuk valami újat vagy érdekeset mondani nektek, vagy kedvet kaptatok egyet kirándulni. :)