Hedonista Hobbiblog

Jus & Calzone

Novarock 2017

Élménybeszámoló a Linkin Parktól a System of a Downig

2017. július 04. - AldoWinnfield

nova1.jpg

NOVAROCK. Hat évvel ezelőtt, 2011-ben már jártam egyszer ezen a fesztiválon. Akkor is pontosan azért látogattam el a határ melletti Nickelsdorf falu határába, mint most: a System of a Down koncert miatt. Az örmény-amerikai banda a Muse mellett a kedvenc együttesem, így egyszerűen muszáj volt most is ott lennem a Nován.

Nem ez volt azonban az egyetlen közös pont az akkori és a mostani élmény között. Ahogy korábban, úgy most is ott volt a felhozatalban a Linkin Park, az Alter Bridge és a Pendulum is. Ismét végighallgattam mindegyiket. Egy ember 'cseréjét" leszámítva a társaság is ugyanaz volt, akikkel ellátogattam Ausztria földjére 'rokkosodni". És persze ott volt a meleg és a por is. A Novarock egyik legfőbb jellemzője, hogy kint van a semmi közepén, árnyékot nyújtó fát még csak elvétve sem találni (bár egy erdei szakaszt összehoztak végre, de oda elég kevés sátor fért el), ahogy nincs tó, patak vagy folyó sem elérhető távolságon belül. Ez pedig azt eredményezi, hogy a tűző napon kell túlélni az ilyenkor talán kissé lassan múló órákat, menedéket pedig csak a sörsátrak, ernyők nyújtanak. Ráadásul egy hosszabb szárazság után, mint amilyen most is volt, rengeteg por száll a levegőben. Egy-két nap ott tartózkodás után bizony egy orrfújás után eléggé fekete színű dolgok jöhetnek ki onnan, ahonnan alapból nem szoktak olyanok... Zuhanyozni lehet, éjjel még csak túl hosszú sor sem volt, viszont nagyon gyorsan újra összekoszolódott az ember. És persze, ez egy fesztivál, alapvetően nem a higiénia csúcsa, de itt talán még rosszabb a helyzet, mint másutt. A por koncentrációja egyébként éppen a koncerteknél szokott a legnagyobb lenni, a hullámzó, ugráló, vaduló tömeg szinte el is szokott tűnni a felhőben... Úgy is mondhatnám, hogy minél jobb bulit csinál egy banda, annál nagyobb a 'homokvihar".

nova2.jpg

Az alapok felvázolása után most visszaugrok a történet elejére.

A fesztivál szerdától szombatig (plusz egy ráadás David Hasselhoff koncert) tartott, mi az első nap reggelén indultunk el, és sajnos testvéremmel egyéb elfoglaltság miatt az utolsó nap már nem tudtunk maradni. Szombathelytől mintegy másfél óra út, ha az utazó nem áll meg enni, vagy sörért, esetleg mosdóba. Na, mi megálltunk. Először úgy gondoltuk, hogy a legkisebb is számít, így beugrottunk némi folyékony kenyérért, illetve egyéb italért a Tescóba. Aztán út közben volt még egy pihenő egy benzinkútnál és néhány napig ez volt az utolsó alkalom, amikor nem volt melegem. A légkondi csodálatos találmány!

Emlékeim szerint amikor első alkalommal voltam a Novarockon, nagyon megszenvedtem, megszenvedtünk az autótól való becipekedéssel, becsekkolással, sátorépítéssel. Most jóval könnyedebben ment minden! A fesztivál helye 1-2 kilométerre van a hegyeshalomi határtól. A gépjárműveket hatalmas mezőkön helyezik el, a rendezők pedig segítenek abban is, hogyan jusson el az ember a megfelelő helyre. A parkolástól számítva szűk fél óra alatt értünk el a fesztivál bejáratáig (hat éve ez is jóval több volt), onnan még tíz perc volt az a rész, ahol a jegyeket lehetett karszalagra váltani, és onnan még egy kicsi a Green Camping kapuja. Ez egy olyan lezárt terület, ahova előzetes regisztráció után lehetett bejutni, és ügyelni kellett a tisztaságra, valamint arra is, hogy ne legyél túl hangos. Jó választás volt, sokkal kulturáltabb volt a környezet, mint máshol. A sátor összerakása kissé nehezen sikerült: egyfelől totál béna vagyok hozzá... Másrészről meg nagyon kemény volt a talaj, sok kővel, így nehéz volt beütni a cövekeket. Főleg kalapács hiányában tűnt megoldhatatlan feladatnak, de azt kértünk kölcsön, és amikor a kedvességet megköszönve két sört is vittem cserébe segítőinknek, még ők voltak hálásak.

nova5.jpg

A nap délutáni része a terep felfedezésével telt, aztán végül bementünk a koncert területre is. Az első nap csak a Blue Stage volt megnyitva, így oda vettük az irányt. Az Airbourne fellépésével kezdtük meg az igazi fesztiválozást, és egészen jó kis koncertet dobtak össze: a frontember frankó showt csinált, az pedig sosem baj. Ezután mentünk még egy keveset, talán kávét, sört és némi kaját kutatva, így a Steel Pantherből csak az utolsó negyed órát volt szerencsének megtekinteni. Ekkor már sok-sok lány táncolt a színpadon és az énekes kijelentette, hogy a koncert után mindenki legyen kedves a barátnőjét a backstage-be küldeni, mert ők most b@szni akarnak... Hát, erre is fel lehet építeni egy együttest. A következő fellépő a Five Finger Death Punch volt. Ők beugró énekessel látogattak a Novarockra, és nem mondom azt, hogy tisztán dalolt az új ember, de hogy nagy élményt nyújtó koncertet adtak, az biztos. Nem ismertem a számaikat, de rendesen elkapott a hév, szóval toltam én is a 'Burn motherfucker, burn" féle magasröptű mondatokat, ha éppen ezt kérték... Stresszoldásnak (is) kiváló volt. A szerdai nap fő fellépője a Linkin Park volt. Tudom, hogy hatalmas várakozás előzte meg a magyarországi gigjüket, de ha nem jöttek volna hozzánk, ez is hasonlóan kiváló alternatíva lett volna minden In the End-re vágyó rajongónak. Valahogy mégsem tudatosult ez sokakban. Mint említettem, volt már szerencsém a bandához: a 2011-es Novarockon csalódást okoztak. Profik voltak és jól játszották el a számaikat, de szerintem abszolút nem tudtak kapcsolatot létesíteni a közönséggel. A régi nagy számaik feldobták a hangulatot, az újabbak meg leültették. Na, pontosan ugyanez volt most is. Próbálkoztak, tisztességesen lenyomták, amit le kellett, nem voltak hamisak, nem voltak rosszak, sőt! S mégis, borzasztóan untam a koncert nagy részét. Ez persze lehet, hogy az én hibám is, de azért valahol csak jelent valamit, hogy egy olyan együttes koncertjét nem tudtam szeretni, aminek (a legújabb kivételével) minden albumát meghallgattam nem egyszer, és persze az én fiatalságomból sem maradt ki az egész 'indiend" őrület... Nem tudom, hogy a Volton milyenek voltak, de a Novarockon véleményem szerint egészen steril, semmitmondó fellépést produkáltak. Ezzel nagyjából véget is ért az első nap, de egy röpke fél óra erejéig még ott voltam Fatboy Slim előadásán is. 30 percig bírtam a tuc-tuc őrületét és inkább elmentem aludni. (Túl öreg vagyok én már ehhez?)

A második nap ismét nagy volt a hőség. 1,50 eurós Ottakringer sörrel, árnyékkal és vízzel igyekeztünk védeni magunkat, kevés sikerrel. Ismét kirándultunk, körbenéztünk a fesztivál területén, próbálkoztunk némi alvással, dumáltunk stb. Vártuk, hogy beinduljon az esti nagyüzem. Előtte azért én még kíváncsi voltam egy koncertre, az Avatar nevű svéd együttes játszott délután kettőkor. Én pár nappal a Nova előtt találtam rájuk, így csak a best of válogatást volt időm megkedvelni, de ez pont elég volt arra, hogy röpke fél órás fellépésük minden darabját ismerjem. Szerintem ütősek voltak. A frontember egy Heath Ledger-féle Jokert hozott, némi burtoni éllel és metállal, a zenéjük meg fura, de zúzós és dallamos is egyben. Az estét az Alter Bridge indította számunkra. Róluk kellemes emlékeket őriztem 2011-ből, most viszont kínszenvedés volt számomra, amit csináltak. És nem is feltétlenül azért, mert gyengék voltak, egyszerűen csak egy kicsit sem tudtam ráhangolódni az egészre. Ezek után némi adrenalint keresve felültünk egy ilyen masinára. Tudjátok, gyorsan pörgő, magas cucc, te meg ülsz beszíjazva az ülésben és imádkozol, hogy ne szállj el a messzeségbe és ne állj bele a földbe... Aztán van, aki ezt szereti, van, aki nem, nekünk nagyon bejött. Ittunk utána egy sört és elmentünk a Pendulum fellépésére, hogy vaduljunk még egy keveset. Hát, sok lett belőle, ők ismét nagy bulit csaptak, ahogy hat éve is. Utóbbit máig nem tudom, hogyan éltem túl, akkor a színpadtól számított ötödik sorban valami egészen félelmetes és nagyszerű élmény volt. Most is, de ezúttal nem a darálóban voltam, így például nem volt gond a levegővétellel, és ezt tudtam értékelni. Az éjjel őrlődtünk egy kicsit, hogy a Blink 182 vagy a Slayer fellépését részesítsük előnyben, végül a kicsit ebből, kicsit abból megoldást választottuk. A 182 közepes, kissé öreges (legalábbis fura volt látni a negyvenes embereket a tini problémákról énekelni) de vállalható koncertet hozott, a Slayer meg... Zúzott rendesen, ők voltak talán a leghangosabbak az összes közül. Pozitív élményt szállítottak, bár a zenéjük távol áll tőlem.

nova6.jpg

A harmadik, számomra utolsó nap esővel indult. Ilyet sem láttam még a Novarockon. Reggel tízkor én összepakoltam és hazamentem: már korábban úgy döntöttem, hogy kedvenc kosárlabda csapatom utolsó hazai meccsét (ami ráadásul a döntő negyedik felvonása volt) élőben akarom megnézni, úgyhogy volt egy kellemes utam Szombathely felé. Dél körül értem haza, lezuhanyoztam, aztán aludtam egy kiadósat és elmentem a  mérkőzésre. Nyert a Falco, én pedig elindultam vissza a Novára, hiszen éjjel játszott a System of a Down. Bőven időben értem oda, bár egyszer egy kicsit eltévedtem. Kiszálltam az autóból, és eleredt az eső. Sebaj, gondoltam és bementem a koncert területre pólóban és rövidnadrágban, csuromvizesen. Éppen a Prophets of Rage volt a színpadon. Fesztiválozó csapatunk többi tagja egyébként az első sorok egyikében élte meg az őrületet, én ezen a koncerten, meg a Systemen is jóval hátrébb, de azért kiváló helyről élveztem a zenét. Mondjuk sehol sem voltam ahhoz az emberkéhez képest, aki kb. úgy nézett ki, mint Sam Tarly és a Hegy szerelemgyereke, és aki valami vad törzsi táncot járt nekiütközve minden második arra haladó egyénnek. A Rage pofás volt, egy alkalommal még Serj Tankiant is a színpadra hívták, úgyhogy volt (sajnos szomorú alkalomból elkövetett) teaser is a SOAD koncertjéhez. Erre egyébként rengeteg magyar érkezett, jelképesen szinte piros, fehér és zöld színekbe öltözött a Novarock. Az eső mindvégig játékos volt: abban a szent pillanatban, hogy megszáradt az ember, újból eleredt. És hogy milyen volt a System? Ha végre csinálnának valami újat, akkor azt mondanám, hogy parádés, így viszont csak veszettül menők. Feszesre fogták a setlistet és nem engedték, hogy a közönségben leüljön a hangulat. Bár szóban nem sokat kommunikáltak a tömeggel, a zenéjükkel magukkal sodorták a rajongókat. Nem is kicsit. Szóval mindenképpen pozitív élmény volt, amit előadtak a srácok! Viszont tényleg kellene egy új album, mert akármennyire is jók, azért mégiscsak illene valami frisset is alkotni.

Számomra nagyjából ennyi volt a Novarock. A koncert után összeszedtük a sátrat, kempingszéket (amiből kettő volt, de egyet valami enyves kezű paraszt ellopott) és elindultunk haza. A Green Day koncertre így nem jutottam el, ahogy a hatalmas és tiszteletreméltó Hasselhoff fellépésre sem, mindkettőt nagyon sajnálom. Azt viszont már nem, hogy amikor ezek az események megtörténtek, már Kréta szigetén voltam. Ez viszont egy másik poszt témája lesz.

A bejegyzés trackback címe:

https://jusandcalzone.blog.hu/api/trackback/id/tr9412626507

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása