Nyár, sör, Balaton, lángos... Biztos vagyok benne, ha valakinek az első három jelző alapján ki kellene találnia miről van szó, kérdés nélkül dobnák be a megfelelő választ. Többféle verzióban ismerhetjük ezt a garantáltan közkedvelt örök klasszikus, én most a kefires receptet fogom nektek bemutatni. Érdemes nagy mennyiséget készíteni, tudjátok ti, hogy miért... :) A receptet még a strandos-büfés-lángossütős "karrieremből" mentettem meg saját használatra.
Hozzávalók (7-8 db lesz belőle):
- 1 kg liszt
- 1,5 ek. só
- 0,5 nagy pohár kefir, vagy 1,5 kicsi
- 1 cs. élesztő
- 2 tojás
- 3 dl tej
- 1 ek. cukor
- 1 dl víz
- olaj
A tejet langyosra melegítem, belekeverem a cukrot, majd rámorzsolom az élesztőt és hagyom dolgozni. Ameddig ez megtörténik, összekeverem a lisztet a sóval, hozzáöntök először fél dl vizet, ráütöm a két tojást és hozzáöntöm a kefirt. Amint felfutott az élesztő, tejestől-mindenestől hozzáöntöm a lisztes keverékhez, és módszeresen előbb összekeverem amennyire lehet, majd elkezdem dagasztani. Nincs rá konkrét technika, egyszerűen csak addig kell gyúrni, ameddig szépen össze nem áll, és el nem válik az edény falától. Ha túl kemény, jöhet hozzá a plusz víz, viszont ha nagyon puha és ragad, plusz lisztet kell hozzátenni.
Ezután elküldjük pihenni (magunkat is meg a tésztát is) kb. 15-20 percre, amíg meleg helyen duplájára nem nő. Ha ez megtörtént, megpróbáljuk úgy elosztani, hogy a majdani lángosaink 10 dkg körül legyenek. Ha sikerült az egész adagot szétosztani, cipókat gyúrunk beléjük, mégpedig úgy, hogy lisztezett felületen a tenyerünk alsó csontos részével erősen hozzányomjuk a bucikat az asztalhoz, de egyúttal az ujjainkkal formázzuk és vissza is húzzuk. Viszonylag gyorsan lehet csinálni, rá kell kapni a ritmusára, de beletelik egy kis gyakorlásba. Hajtás nyommal az alján, (ez fontos) olajozott felületre, tálcára tesszük, és minden bucit egyesével körbe is olajozunk. Így nem ragadnak sem egymáshoz, sem a tálhoz.
Egy utolsó gyors kelesztés után az olajos tálcán már sorakoznak a bucijaink valahogy úgy ahogy az oldalsó képen látni, és készen is állnak a sütésre. Egy kellően nagy lábosban kb. 5 cm mélyen olajat töltök, és felhevítem. Ha kellően meleg, olajozott felületre kiteszek egy bucit, és olajos kézzel, óvatosan de határozott mozdulatokkal minden irányban kinyújtom, így érem el, hogy a tészta nem szakad ki. Vizes kézzel is lehet a levegőben nyújtani, de úgy a lángosaink 50% szétszakad, ezzel a módszerrel pedig elvétve akad 1-1 db. Tehát kinyújtom, majd alányúlok és határozottan az olajba engedem. Ha középen felpúposodik, egy csipesszel még a legelején alányúlok és kiengedem a levegőt, így nem lesz egyenetlen a tészta.
Pár perc sülés, és már aranybarna is. Azonnal fogyasszuk el, úgy az igazi... :)
+1: fokhagymás "kencét" úgy készíthetünk a legegyszerűbben rá, hogy a fokhagymákat átnyomjuk, pici olajat teszünk hozzá, pici sót és némi vizet. Pár perc után az egész keverék dúskálni fog a fokhagyma aromában, ezzel már kenhetjük is a lángost, vagy akár a tejfölbe is keverhetjük...
