Nem igazán vagyok oda a levesekért, és fogalmam sem volt, hogy ki az az Amber Locke, de ebbe a könyvbe első pillantásra beleszerettem, annyira gyönyörű volt a borítóján szereplő kép. Nem véletlenül, a szerző az Instagram sztárja (nem vagyok fent a felületen, ezért nem tudtam róla eddig semmit) /érdeklődőknek: @rawveganblonde/, hatalmas rajongótábora van az általa készített zöldségekből és gyümölcsökből álló ételkompozícióknak, nálunk ez az első könyve, ami megjelent, de szerintem nem az utolsó, mert nemcsak eszméletlenül szépek a benne található levesnek hívott ételköltemények, hanem meglepően könnyen és gyorsan el is készíthetőek. Habár akad a hozzávalók között egynéhány olyan hozzávaló, amely nálunk eléggé nehezen szerezhető be, mégis ötletként kiválóan használható az általa kitalált finomság, amelyet saját ízlésünk szerint alakíthatunk át. Nagyon szimpatikus, hogy az alapvetően vegán ételek leírásához csatolt olyan praktikus tanácsokat, hogy milyen hozzávalókkal tehetjük a húsevők számára is vonzóvá őket, illetve miként tehetjük még egészségesebbé az alapreceptetet. Viharsebesen belevesztem a levesek végtelenül színes tárházába, hihetetlen, hogy milyen csodákat lehet kihozni olyan egyszerű alapanyagokból, mint pl. a répa, a paradicsom vagy a zeller. Nemcsak vegánoknak ajánlom ezt a szemet gyönyörködtető kivitelezésű szakácskönyvet, hanem mindenkinek, aki szeret kísérletezni az ízekkel, nem fél a  kicsit merészebb gasztrokalandoktól, érdemes kilépni a komfortzónánkból, mert egészséges és különleges leveseket tehetünk a család asztalára, ráadásul kevés melóval lehet nagyot villantani velük. Szép és tartalmas könyv, amely újraértelmezi a leves műfaját.

A Bridget Jones által világhírűvé tett kék leves valóban létezik, és bár kékalga a neve, valójában karfiolból, avodákóhól, fokhagymából, kesudióból, fokhagymából, kókuszvízből és almából készül, a rikító kék szín pedig egy kiskanálnyi sprilunaalga-pornak köszönhető. Ez a leglátványosabb recept, de közel sem a legextrémebb, az én abszolút kedvencem a habzó ananászleves, amelyben az ananászon, a gyömbéren és a sárfányon kívül a pezsgő adja meg azt a különleges ízvilágot, ami miatt mindenképpen muszáj kipróbálnom, dacára annak, hogy antialkoholista vagyok. És ez még csak két ötlet volt a több, mint százból...

Gyümölcsbonbonleves, csokoládépuding-leves, hideg perzsa joghurtleves - hát nem ínycsiklandozó már az elnevezés is? És nemcsak gyönyörűek a fotókon ezeken az ételek, hanem igazi ízorgiát is tartalmaznak, dacára annak, hogy meglepően kevés hozzávalóból készülnek. De ha nem akarunk ennyire egzotikus finomságokkal kísérletezni, vágjunk bele egy sima eperlevesbe, de a tarkabableves fodros kellel is jó választás lehet (ha nem akarunk nagyon eltérni a megszokott ízektől, tehetünk bele kolbászt is, ha húsevők vagyunk, ez csak egy ötlet, amit a saját szánk íze szerint valósíthatunk meg). A lilaburgonyaleves igazából az extrém színe miatt kipróbálós, a betűleves pedig szerelem volt részemről első látásra, mert zöldségekből készül betűtészta (ami nélkül én biztosan nem eszem meg a paradicsomlevest), amely nemcsak ugyanolyan jól néz ki, mint az "igazi", hanem még egészséges is, hiszen répából, céklából és édesburonyából készül, igaz, nem paradicsomleveshez készül, hanem zöldségleveshez, de annyira jól néz ki, hogy kihagyhatatlan. És még mindig csak néhány példát soroltam a rengeteg receptből...

Egy nagyon rövid bemutatkozással kezdődik a könyv (ez nekem, aki semmit sem tudott a szerzőről, nagyon jól jött), majd a könyv megírásának oka (zöldségek, gyümölcsök imádata, levesmánia), aztán egy kis levesológia következett, némi technikai kisokos, és már bele is csaptunk a receptekbe. Mindjárt nyitásnak jött egy currys zöldségleves kókusztejjel, amitől már megjött az étvágyam (annak ellenére, hogy tényleg nem vagyok oda a levesekért), és innentől kezdve elsüllyedt az idő, fogalmam sincs, meddig tartott, amíg a könyv végére értem, de olyan szinten merültem bele a szebbnél szebb fotókba és kreatívabbnál kreatívabb ötletekbe, hogy simán elment vele a szombat délutánom. Mindegyik szépség más ízvilágot képviselt, még egy paradicsomleves is teljesen más hangulatot áraszt, ha különböző alapanyagokat használunk az elkészítéséhez (tripla paradicsomleves vs.paprikás, narancsos paradicsomleves, mind a kettő teljesen más gasztrokalandra csábítja az olvasót). A látványvilág lenyűgöző, a stílus kedvesen természetes, azonban szerintem egy kicsit eklektikusan követik egymást a receptek, és mivel néhány fűszer nálunk csak nagyon nehezen hozzáférhető, talán praktikus lett volna egy kis kiegészítés, hogy mivel tudjuk ezeket helyettesíteni, de ennél több hibát nem tudok felróni ennek a varázslatosan szép kötetnek, amelytől nagyon nehéz megválni, annyira olvastatja magát.

Mivel sem én, sem a családom nem vagyunk vegánok, nagyon örültem annak, hogy a receptek végén mindig volt egy kis lábjegyzet, amelyben a szerző tippeket adott arra, hogy a húsevők számára miként lehet vonzóbbá tenni az általa kínált finom és egészséges recepteket. Senkit sem akart rábeszélni a vegán életmódra, "csak" bemutatta az olvasóknak, hogy milyen ízeket lehet kihozni a zöldségekből és gyümölcsökből, meghozta a kedvet a kísérletezéshez, mert még egy olyan teljesen hétköznapinak gondolt ételből, mint a zellerleves, is olyan gyönyörűséget varázsolt a tányérra, hogy percekig nem tudtam továbblapozni. A vegán maceszgombóclevest elég macerás elkészíteni, ezért valószínűleg az marad utolsónak a kipróbálásra várók listáján, de a finomságok többsége meglepően egyszerűen és gyorsan elkészíthető, pláne úgy, hogy még praktikus tanácsokat is kapunk arra az esetre, ha nincs zöldségpárolónk, vagy a turmixgépünk nem túl acélos. Vöröslencseleves karamellizált répával, feketeszeműbab-leves chilivel, görögdinnye-gazpacho, sárgarépás mángoldleves kuszkusszal, napfény-leves, és megannyi más finomság. Hű, de sokáig fog tartani, amíg végigpróbálom még csak a felét is...

8/10

A könyvet a Corvina Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.