Antialkoholista vagyok, és annak ellenére, hogy egy borlovag apukával élek egy háztartásban, kizárólag sütési-főzési célzattal szoktam fosztogatni a spájzban hegyekben álló nedűt, vagyis nem mondanám, hogy túlságosan lekötne a borászat témaköre. Mivel azonban elég gyakran olvasgatok gasztronómai témájú újságokat és cikkeket, feltűnt, hogy az utóbbi időben egyre több sikert aratnak az ágazatban a hölgyek, amely azelőtt kizárólag a férfiak terepe volt. Abszolút városi lány vagyok, a borászathoz annyi közöm volt, hogy gyerekkoromban időnként előfordultam tarjáni nagybátyám kis pincéjében és az etyeki pikniken rácsodálkoztam arra, hogy milyen sokszínű a környék borvilága. Nagymamámék háztáji kis szőlőjében nagyon régen néha segítettem levagdosni a fürtöket, de különösebben nem ragadott magával ez a világ, azonban szeretek kilépni a komfortzónámból és nagyon kíváncsi voltam arra, hogy miért tették fel az életüket a hölgyek a borra, amikor ez egy fizikailag és lelkileg is nagyon megerőltető szakma. Szabó Edit érdekes interjúkötetéből 26 nő történetét ismerhetjük meg, akik nagyon különböző utat jártak be, amíg eljutottak addig, hogy pincészeteket irányítanak, új borokat álmodnak meg, visznek piacra és tesznek meg mindent azért, hogy folyamatosan fejlődjön a birtok, kiteljesednek a szakmájukban és a magánéletük is rendben menjen. Több generáció képviselteti magát a könyvben, az általuk irányított birtok mérete is teljesen különböző, azonban mindannyian szenvedélyesen szeretik a munkájukat és kőkeményen megdolgoztak a sikereikért, hiszen egy nőnek tízszer annyit kellett bizonyítania, mint egy férfinak, hogy elismerjék a szakmai tudását ebben az alapvetően nagyon macsó világban. A beszélgetésekből (amelyben semmi bulváros felhang nincs, a szakmai fejlődésen van a hangsúly, a magánéletről csak annyi szó esik, amennyit az interjúaalany fontosnak talál elmondani) kirajzolódik az ember is a szőlőtőke mögött, az interjúk végén pedig két receptet is találhatunk, természetesen az adott pincészet borának ajánlójával, amelyek olyannyira zamatosra sikeredtek, hogy még én is teljesen belefeledkeztem a leírásokba.
Berecz Stephanie Franciaroszágból érkezett Tarcalra, Susann Hanauer Stuttgart közeléből Pécsdevecserre, Debreczeni Mónika férje tragkus halála után vette át a Vyvlan Pincészetet, Bodó Judit a Felvidékről jutott el a Tokaji borvidékre. Csak néhány példa arra, hogy milyen messziről indultak a hölgyek és milyen zegzugos és kanyargós úton jutottak el addig a helyig, ahol megtalálták saját magukat, a szakmai és magánéleti boldogságukat...
Megdöbbentő, hogy az idősebb generáció hölgytagjainak milyen kemény diszkriminációval kellett szembesülniük választott szakmájukban, volt olyan, aki pont azért jött hozzánk külföldről évtizedekkel ezelőtt, mert saját hazájában esélye sem lett volna elhelyezkednie. Nálunk sem volt jobb a helyzet, előfordult az egyik interjúalannyal, hogy azért mondták le a már korábban egyeztetett állásinterjút, mert időközben rájöttek, hogy nem férfi, hanem nő. Azonban a hölgyek a borászatban (és a szőlészetben) is kivívták az egyenjogúságot, mert nagyon sokat tanultak és rengeteget dolgoztak, így végül a munkatársaik is elismerték a szaktudásukat. A fiatal generációnak már nem kell szembenézniük azzal a problémával, hogy nőként nem veszik őket komolyan, azonban ugyanúgy bizonyítaniuk kell a rátermettségüket, különben nem fogadják el őket férfi kollégáik. Van olyan, aki beleszületett egy gazdaságba, és a szüleitől tanulta meg az alapokat, van olyan, aki teljesen véletlenül csöppent bele ebbe a világba, azonban mindannyian vették maguknak a fáradtságot, hogy beüljenek az iskolapadba, több diplomát is szerezzennek a szakterületükről, nyelveket beszélnek, figyelik a trendeket, lépést tartanak a modern kori elvárásokkal. Az idősebbek bölcsen terelgetik gyermekeiket affelé, hogy egyszer majd átvegyék a helyüket a családi gazdaságban, a fiatalok teljes erőbedobással tanulnak és friss lendületet visznek a biztos alapokon álló pincészetekbe. Zajlik az élet, miközben mindenki érzi, milyen fontos a szőlő, és milyen érzéssel kell bánni a borral, hogy meghálálja a törődést.
Ez a könyv nem arról szól, hogy megtudjuk, mi a különbség a cuvée, a kadarka, a furmint és megannyi más borfajta között, nem a pincészetek reklámozása a cél (a szakma úgyis ismeri őket, a laikus olvasó pedig előbb-utóbb elveszíti a fonalat), ezúttal a borászokon van a hangsúly. Nagyon sokfélék, és teljesen máshol tartanak az életükben, mégis mindannyian értéket közvetítenek, nem celebeskednek, hanem dolgoznak. Nyilván tisztában vannak azzal, hogy mekkora marketing értéke van egy ilyen könyvnek, ezért a magánéletükbe is engedtek némi betekintést, de a szerzőnek köszönhetően fajsúlyos kérdésekre adhattak intelligens és meglepően őszinte válaszokat. Nem hallgatták el, milyen nehézségekkel kellett szembenéziük, hányszor gondolták azt, hogy talán nem ez az ő útjuk, azonban amikor legnagyobb válságokon túljutva, elkezdtek jönni a sikerek (amelynek tengernyi munka volt az ára), csak eljutottak abba a harmóniába, amelyet olyan sokan szeretnénk megélni a szakmai és magánéletünkben. Mostanában, amikor a címlapokon olyan emberek szoktak mosolyogni, akik mögött nincs igazi teljesítmény, élmény végigolvani egy ilyen interjúkötetet, amelynek mindegyik szereplőjét van miért tisztelni.
Dancsecs Ferenc fotói nemcsak gyönyörűek és ízlésesek, hanem megmutatják az interjúalanyok egyéniségét is, és természetesen a finomságokról készült képek is nagyon ínycsiklandozóra sikeredtek. Szabó Edit értő kérdéseire adott válaszokból kirajzolódik napjaink legjelentősebb női borászainak arcképe, akik olyan szenvedéllyel tudnak beszélni arról, mit jelent számukra a munkájuk, hogy még nekem is megjött a kedvem ahhoz, hogy záros határidőn belül elfogyasszak egy pohár minőségi bort (majd apukánál érdeklődöm, hogy mit ajánl, mert én tényleg nem értek hozzá, viszont a kíváncsiságomat sikerült felkelteni, ami nem kis fegyvertény az én esetemben), A borítókép zseniális, igazából ez keltette fel a figyelmemet, és a jól megírt fülszöveg. Nemcsak a borok szerelemeseinek érdemes elolvasnia ezt a könyvet, hanem mindenkinek, akit érdekel, hogyan boldogulnak a hölgyek a szőlővel, a borokkal, és hogyan számolják fel az előítéleteket a gasztronómia egyik különleges szegletében.
8/10
A könyvet a Corvina Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
A FOODYNY is szívesen oszt meg tőlünk tartalmat!
