Aki már evett kézműves kenyeret vagy péksütit, az tudja, hogy össze sem lehet hasonlítani ezeket a termékeket a hipermarketekben található felfújt valamikkel, aki pedig kóstolt már kovászos kenyeret, az tudja, hogy teljesen más az íze, mint az élesztővel készültnek. Jómagam csak mértékkel házipékeskedek, kizárólag a családnak készítek finomságokat, oltári nagy szerencsém volt, a sógorom egykor pék volt, az alapokat tőle tanultam, a különlegességeket pedig a neten Limarától. Nem sütök túl gyakran, a kovászoláshoz lusta vagyok (azt etetni kell, annyit nem használnám, hogy érdemes legyen foglalkozni vele), viszont a minőségre nagyon kényes vagyok, ezért odafigyelek arra, hogy hol veszem meg a kétszemélyes háztartásunk (apukám+én) kenyerét, tatabányai szinten egy minőségi pékségbe járok, mert szerencsére nálunk is javul a helyzet ebből a szempontból, persze ez nem Pest, ahol rengeteg kézműves pékségbe térhet be a célközönség. Beke Csilla (aki a lányával együtt egy kis könyvkiadót vezet, amelyet onnan ismertem, hogy ők adták ki Limara könyveit) vette magának a fáradtságot és felkereste a jelenleg legismertebb kézműves pékeket, és kifaggatta őket arról, hogyan keveredtek erre a pályára, hiszen a legtöbbjüknek teljesen más volt az eredeti foglalkozása. Nagyon széles a paletta a balettművésztől a kertészmérnökön át az operatőrig, de mindannyiukban közös, hogy egy életre beleszerettek a friss kenyér illatába, saját úton képezték magukat, majd a hobbiból hivatás lett, most már mindenki saját pékségét vezeti. A kakukktojás Limara, aki csak a blogján osztja meg a receptjeit, de mivel velem együtt nagyon sokan tőle tanultak meg ízesen sütni otthoni körülmények között, ezért nem maradhatott ki a könyvből, hiszen ő a legismertebb arc a könyv szereplői közül kenyér és péksüti fronton. Egy nagyon érdekes interjúkötet, amelyből közelebbről megismerhetjük a jelenleg legmenőbb pékeket, akik természetesen megosztották velünk a kedvenc receptjeiket is. Nem ebből a könyvből fogunk megtanulni kenyeret sütni (mivel a receptek nagy része kovásszal készül, elsősorban haladó házi pékek tudják elkészíteni a finomságokat), viszont abszolút át tudja adni az isteni érzést, amelyet egy saját kezűleg készített kenyér tud adni.
Artizán, Pipacs Pékség, Jacques Liszt, Búzalelke Pk(es)ség, Három Tarka Macska, Marmorstein Pékség, Jenői Pékség, Free! Gluténmentes Pékség, Kiskovász Pékség, Panificio il Basilico, Kenyérmanufaktúra – az igazán jó kenyeret vagy péksütit akar enni, az hozzájuk megy, még akkor is, ha a kézműves finomságokat meg kell fizetni, de a minőség mindenkit kárpótol a magasabb költségért. Mindegyik márkanév mögött egy különleges életút, egy nagy váltás rejtőzik, itt az alkalom, hogy megismerjük azokat az embereket, akik létrehozták ezeket a pékségeket.
A legkülönlegesebb életút Sábli Péteré, aki balettművészből lett pék, a legszívhezszólóbb Dr. Papócsi-Réthy Kataliné, aki a gyermeke gluténérzékenysége miatt váltott a kertészmérnöki hivatásból egy másikra, a legromantikusabb Kovács Beátáé, aki egy szerelem miatt hagyta ott Budapestet, majd amikor a kapcsolatnak vége lett, a kenyér miatt maradt a Balaton környékén, Kisapátiban, de az én kedvencem Miiklós Mihály története volt, aki Angliában operatőrködve találta ki, hogy belevág a kenyérsütésbe, és ebből lett a Marmorstein. Szabadfi Szabolcs egy szenvedélyes ételművész (ő az egyetlen, aki mindig a vendéglátásban dolgozott, tehát akkorát nem váltott, mint a többiek), Dr. Juhász Mihály jogászból lett pékségtulajdonos, Ormós Gabriella még eredeti szakmájában dolgozik, de a szíve egyre jobban a kenyerek felé húzza, Márton Dávid francia magyarként gondolt egy nagyot és nyitott pékséget Budapesten, Záboji Rita alapvetően még mindig a saját kedvére süt a Kenyérmanufaktúrában. Limara tényleg kilóg a sorból, de az ő sztoriját nem lehet megunni, hiszen egy egyszerű háziasszony, aki a nulláról kezdte a kenyérsütést, aztán beleszeretett a műfajba, több könyve is megjelent, a blogjáról pedig én még ma is szívesen sütögetek, annyi egyszerűen elkészíthető finomságot mutat be rajta, amelyikben mindig van egy érdekes csavar.
A könyv végén találunk egy részletes leírást arról, hogyan lehet elkészíteni a kovászt (nagyon macerás, és tényleg csak akkor érdemes bíbelődni vele, ha gyakran sütünk, viszont teljesen más dimenziót ad a kenyérnek, ezt tapasztalatból mondom), amit jó, ha tudunk. Gyönyörű fotók illusztrálják ezt az interjúkötetet, amelyben vannak ugyan receptek, de ezúttal a pékeken van a hangsúly, nem az általuk készített kenyérkölteményeken. Jó volt olvasni a könyvet, mert boldog embereket ismerhetünk meg belőle, akik azzal foglalkoznak, amit mindennél jobban szeretnek, és nem titkolják, hogy milyen nehéz volt eljutni idáig, folyamatosan kell tanulni ezt a szép mesterséget, miközben a vállalkozást is építeni kell, ami egyáltalán nem könnyű feladat. Hiánypótló darab, amelyet mindenkinek érdemes elolvasnia, akinek fontos, hogy minőségi kenyeret és pékárut tegyen a család asztalára, és kíváncsi arra, hogy mitől más egy kézműves pékség, mint egy nagyüzemi.
8/10
A FOODYNY is szívesen oszt meg tőlünk tartalmat!
